Lassan-lassan haladok a könyvben:( 2 hét után már úúúgy olvasnék egy másik könyvet:)

Nem, nem unom sőt, csak nekem túl hosszú lenne 4 kötetet zsinórban olvasni. El is határoztam, hogy holnap befejezem a Királyok csatáját és gyorsan kikapcsolok egy teljesen más stílussal:) aztán jöhet a harmadik 1000 oldal: ) Na, meg persze megnézem a második évadot is, mert sok eseményre és mégtöbb karakterre vagyok kíváncsi!

Azért ebből a kötetből sem maradt ki a végére a sokkoló gyilkosság és ismét kedvelt szereplőktől kellett hirtelen elbúcsúzni:( Annyira hirtelen és néhány oldalon keresztül burkoltan, hogy komolyan újra kellett olvasnom néhány oldalt, mire kénytelen voltam elhinni, hogy frankón megölték a kis Brant:(:( Mégis mégis reménykedek, hogy valami varázslattal újra életre keltik, legalábbis a lelkét, mert igazán fontosnak tűnt az a fordulat, amikor kiderült, hogy a nyomorék Bran álmában a rémfarkasa testébe tud költözni.

Bran...a 9 éves kisfiú, akit szándékosan lelöktek egy magas toronyból és ennek következtében deréktól lefelé megbénult. A nyomorék kisfiú....akinek minden vágya, hogy újra lovagolhasson, kardozhasson társaival. Egyetlen vágya az életben, hogy lovag lehessen, csatában bizonyíthasson, hiszen ez a valódi férfi ismérve. De el kell fogadnia,hogy nem lehet lovag sohasem. Az emberek megbámulják, a gyerekek kigúnyolják, a felnőttek sajnálják. Ő mégis teszi a kötelességét: legidősebb férfiként a Stark kastélyban fogadja a lovagokat és hűbéreseket, meghallgatja Deres ura elé járulókat, tanácsot, segítséget nyújt. Bár inkább futkosna a többi gyerekkel, de most ő a legidősebb Stark így ő a kastély ura. 9 évesen csupán apja tanácsosai, a dadája, a kisöccse és a farkasa van mellette, ők most a családja. Önsajnálatát elfedi Stark büszkesége és végül a " farkassá válás" feloldja lelkében a nyomorék lét ízét. Fiatal kora és a trauma ellenére sem bánnak kesztyűs kézzel vele a felnőttek, nincs pszichológusa sem, sámánja sem pedig tudjuk, hogy anyja is elhagyta a várat és azóta apját kivégezték...

Felmerült bennem a kérdés, melyik világban egészségesebbek lelkileg a felnőttek? Deresben vagy Budapesten?

Ha körbe körbe nézek, mindenfelé okos, tanult, határozott, magabiztos 30-asokat látok, akik sikeresek a munkájukban, sokat és keményen dolgoznak, tudják, hogy merre tartanak a karrierjükben, határozott véleményük és kifinomult stílusuk bizonyítékai veszi körbe őket. De valami belső zavarral küzdenek. Ha közelebb kerülsz hozzájuk kiderül, hogy magabiztosságuk, erejük, stílusuk gyakran csak gondosan felhelyezett álarc eltakarandó félelmüket, gyengeségüket, valódi vágyaikat, érzéseiket... 

Éppen mert intelligensek és tájékozottak próbálnak segítségre lelni. A kineziológus már éppen olyan "segítő" manapság, mint a takarítónő vagy a fitness edző. Havi rendszerességgel lehet felkeresni és beszélgetni vele. Elmesélheted mi történt veled a hónapban, elmondhatod végre valakinek, hogy melyik kollégádtól tartasz, melyik kollégáddal keveredtél afférba a legutóbbi vállalati bulin. A kineziológusod pedig levisz alfába, majd megkér, hogy ápolgass a következő hónapban egy virágot és utadra enged.

Nem akarok negatívnak tűnni!! Elhiszem, hogy napjaink lélekgyógyászai tudnak segíteni!!!! De azt is hiszem, hogy önmagunkon is tudnánk segíteni csak valamiért olyan mélyen rejtjük el saját énünket, vágyainkat, gyengeségeinket önnönmagunkban a világ elől, hogy a végén már mi magunk sem ismerjük saját magunkat.

Ami szerintem abszurd és kicsit skizofrén. 

Sosem fogom sajnos megérteni miért olyan nagyon fontos, hogy egy adott környezet mit gondol rólunk. Persze asszimilálódjunk, de ha vannak ellentétek az sem baj. Nem lehet mindenki egyforma és persze egyformán tökéletes. Dög unalom lenne az is. És miért nem lehet elfogadni önmagunkat: ducinak, barnának, szegénynek, lámpalázasnak, emocionálisnak.....vagy, ha annyira nem szeretünk magunkban egy tulajdonságot, akkor miért nem változtatunk rajta????

Én próbálom megérteni, de olyan nehéz...

Lehet sok embernek segítene ha éjjel más élőlény bőrébe bújva érezhetné a világot, és akkor boldogabban élhetnék a saját világukat. Mert ezt a mostanit boldogan kellene élni!!