Megint amerikai irodalom. Jóféle:) De nem túl vidám... Az 1920-as évek válsága és az azt követő szárazság tönkre tette Amerika középső részén élő farmereket. Különösen drasztikusan érintette Oklahoma államot. Azok a családok, akik akkor már több generáció óta éltek és gazdálkodtak földjeiken, szép lassan a bankok bérlőivé váltak, majd egyik napról a másikra hajléktalanokká. Földjeiket traktorokkal felszántották, őket pedig kilakoltatták, lévén mindez már a bank tulajdona. Ami igazán megdöbbentett, hogy ezen államokból több százezer ember indult útnak nyugatra, Kaliforniába csábító mezőgazdasági munkák reményében és új otthon ábrándjával. 

Steinbeck egy ilyen texasi család kálváriáján keresztül mutatja be az Okik (gyúny nevük) szomorú vándorlását. A cselekményt minden második fejezet egy általános helyzet bemutatással fűszerez és tesz még érthetőbbé, még nyomasztóbbá. A történetet a Saleesaw-i Joad család személyesíti meg. Tom éppen a börtönből szabadul és siet haza a családjához, ám a farmjuk gyapottal bevetve, a ház pedig félig romba dőlve. Testvéreit, szüleit és nagyszüleit nagybátyjánál találj meg, ahonnan már távozóban vannak a napsütötte Kalifornia ígéretei felé. A könyv nem meséli el a család későbbi sorsát, de a beszúrt leírásokkal sejteti jövőjüket. 

Nehéz manapság átérezni a Joad család helyzetét, bár a svájci frank hitelesek közül néhányan érezhették hasonlóan magukat. Ugyanakkor,ha mégis beleképzeljük magunkat a könyvbe, nagyon elkeserítő és embert próbáló helyzetbe kerülünk. Elhagyni a házad, földed, ami egy gazdálkodásból élő családnak a minden, hisz a legközelebbi falun túl nem is jártak életükben. Felpakolni minden mozdítható tulajdonod egy rozzant autóra a nagy méretű - akár 10 fős - családoddal és elindulni valahová, ahol még sohasem jártál, amiről mindössze egy szép, csábító prospektusod van. Már az sem sikerül mindenkinek, hogy bízzon az ígért munkában az ország sosem látott felén. Hogy összeszedje magát és családját és belevágjon egy ilyen nagy útba, kevés élelemmel és még kevesebb pénzzel. De végül mégis elindulnak, mert egyszerűen nem tehetnek mást! A földjükön már csak betolakodók, az államukban nincs már sem föld, sem munka. Mindenki elindult nyugatra. Ehhez viszont hit kell! Mind közelebb érnek Kaliforniához, annál többet mutat az író a "kaliforniai álomról". végül is ők is megérthetőek, hisz éhes, szegény, hontalan, munkát kereső családok tízezrei jelennek meg a városokban rongyosan, igénytelenül, nincstelenül. Minden munkát elvállalnak akár ételért is dolgoznak. Ráadásul földre vágynak, hisz ehhez értenek. Kaliforniában pedig rengeteg bevetettlen földet birtokolnak néhányan. 

A hosszú út szétforgácsolja a családot, bárhogy küzd is ellene az anya. Megöli az öregeket, bármilyen erősnek is tűntek az út elején. Elbizonytalanítja a jövőt, hiába hajtja a hitük, remény előre őket. Egyre több az intő szó. Mert egyesek már visszafelé haladnak, keletnek. Inkább az éhhalált választják, de kedves földjükön, mint a megvető szavakat, a reménytelen, éhbért sem fizető munkát.

Szeretem, ahogy Steinbecknél életre kel a táj. Rövidek a leírások, de minden érzékszervre hatnak és így nagyon plasztikusak. 

http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Steinbeck

A könyvből filmet is forgattak annó és állítólag tervezik a remake-et is:)