Először olvasok Gilian Flynn könyvet, de már biztosan nem utoljára! Nagyon nagyon tetszett a könnyed, laza, pergő stílusa. A téma itt sem kellemes persze: iskolai atrocitások, lelki traumák, gyász, öncsonkítás szép számmal és az anyai beteges gondoskodás... Éreztem némi skandináv krimikre jellemző vonulatot a regényben. Mert a téma is kemény volt, a gyilkosságok is mutattak szimbolikus jeleket és a főhős sem százas:)
Ami ebben a témában nyomot hagyott és hosszas beszélgetéseket indított anyuka barátaimmal, az az iskolai kegyetlenkedések léte, mértéke hazánkban. Számos amerikai könyv, film, mű választja témájának az iskolai atrocitásokat, hogy mit okoz ez a gyerekekben, mit válthat ki, hová fajulhat. Az egyik legelgondolkodtatóbb ilyen regény Jodie Picoult 19 perc szinte kötelező olvasmány!! Úgyhogy elhihető, hogy Amerikában ez tényleg mindennapos, az iskolai élet velejárója, amit nem tudnak kivédeni sem a gyerekek, sem a szülők, sem a tanárok. Ugyanakkor nagyon nagyon elkeserítő, hogy ennek így kell lennie. Nem hiszem, hogy normális dolog így felnőni, vagy erre felkészíteni gyerekeket. Az én fiam még óvodás, de már most rettegek, hogy mire iskolába kerül nálunk milyen fokozatára ér ez a jelenség. Persze hogy függ az iskolától, hol van, mennyibe kerül, kik vezetik, kik járnak oda...De én nem gondolom, hogy ez a probléma alapja. Sokkal inkább látom ártalmasnak a túl liberális gyereknevelést. Nálunk úgy 20 évvel ezelőttig sokkal szigorúbbak voltak a keretek, a nevelések, az elvárások. Elképzelhetetlen volt a tiszteletlenség a tanárok, szülők iránt. Azzal, hogy liberálisabban neveljük a gyerekeket sajnos a határokat nyitottuk meg, a tanároknak pedig nincs eszköz a kezükben a fegyelemre, a nevelésre, a büntetésre. Most komolyan. Mit tehet a tanár egy olyan gyerekkel, aki szünetekben a WC-ben bántalmazza, terrorizálja, alázza meg társait. Ha mondjuk nem fizikai, súlyos rendszeres bántalmazásról beszélünk. Mit? Szól, hogy ne tegye? És aztán? Szól a szülőnek? És aztán? Ad egy intőt? És aztán? Közben XY lánya-fia minden nap rettegve megy iskolába, inkább nem mozdulna a padjából, nem mer szólni senkinek, szorong vagy még rosszabb... És mit tehet a szülő? Szól a szülőnek? Szól a gyereknek? És??? Kiveheti a gyerekét az iskolából... Megfutamodhat, mert a rendszer nem szoríthatja vissza a deviáns viselkedést... Hát nem tudom, de szerintem kevesebb tanár bántott igaztalanul gyereket azelőtt, mikor még lehetett büntetni, mint ahány gyereket ma a társai bántanak, mivel senki nem tudja megfékezni a kegyetlenkedőket...
A főhősünk ezúttal egy fiatal újságírónő, akiről majd kiderül, hogy tini korában kezdte el vagdosni magát. Most szülővárosába küldik, hogy járjon a nyomára 2 gyerekgyilkosságnak. A lány sok sok éve nem járt otthon, persze nem véletlenül... Fejezetről fejezetre bontakozik ki családja múltja és tragédiája, miközben megismerkedik az iskolában népszerű, gyönyörű, beteges és kegyetlen féltestvérével is. A végén szépen felépített csavarral igazán remek könyv volt. Jöhet a következő!!!
