Dean Koontz, ha jól emlékszem annak idején Stephen King farvizén evezett be hozzánk. Az először megjelent könyvein tutira volt King ajánló is:) Nekem valahogy mindig más ízű volt Koontz. Sokkal kegyetlenebb, betegesebb, durvább. Gyakrabban voltak aberrált, teljesen állati, elmebeteg emberek a halálosan félelmetes történetek főgonoszai, mint ilyen-olyan kitalált lények, természetfeletti vagy agylátomások teremtményei. Amit viszont tényleg nagyon szeretek nála is és ebben némileg valóban hasonlít Kinghez az a sokszereplős, több szálon futó történetírás, ahogy az időben egyszerre történő jelenetek között ugrál a szereplőket bemutatva és szép lassan húzza össze a sok szereplőjét egy időre egy helyszínre. Ezt imádom.

A Shadow Street mindazonáltal nem lett a kedvencem:( Nagyon lassan haladtam vele. Az alapsztori már túlságosan is elcsépelt horror klisé: a dombon álló patinás "elvarázsolt" ház, ahol meghatározott évenként különös dolgok, eltűnések, halálesetek fordulnak elő és hát éppen egy ilyen eseménysorozatnak lehetünk tanúi. A sokszereplős megoldással megismerhetjük a ház jelenlegi lakóit, majd a horrorisztikus lények megjelenésével nézhetjük végig legtöbbjük haláltusáját vagy metamorfózisát... Kinek mi jár.. 

A könyv a 70%-ig (kindle szerint) túlságosan kommersz volt, nem volt benne semmi új, különleges, izgalmas vagy egyedi. Százszor is lerágott csont már mozivásznon is a kísértetház sztori, csak ott legalább még lehet ijesztgetni a népet valami új lénnyel, gusztustalan marcangolással vagy valami extra kegyetlenkedéssel... Aztán megtörténik a csavar, amitől egy teljesen másik történetbe csöppenünk bele, egész más lesz innentől az amit várunk, és természetesen a cselekmények is új irányt vesznek. Nem akarom lelőni, hátha elolvasnátok. Mindazonáltal nekem a 70% túl sok volt és emiatt a végét összecsapottnak is éreztem:(