Huh,huhhh. Azta! És mégegysze. Azta! 

Sokat olvasok. Változatos témákban olvasok. Sokat. És hosszú évek óta nem olvastam ennyire hangos és közeli könyvet! Rém és irtó különleges!!!!!!!!! Kész vagyok tőle. Teljesen. 

Nem fogom leírni a történetét, mert ezt a könyvet el kell olvasni, és mert nem a történetétől különleges a könyv. Úgy érzem, ha leírnám a szinopszisát, akkor valami egészen másra számítana az, aki elolvasná. 

Számomra ez a könyv attól nagyon különleges, hogy őszinte, gyermeki, rendezetlen, ahogyan a gondolataink is kuszák és azt mondja el, milyen fontos, de milyen bonyolult élni...

Őszinte - Sokszor gondolok rá, mennyire nem őszintén élünk. Nem mondjuk, ki amit gondolunk, érzünk, szeretnénk, tudnánk, kérdeznénk. Ettől sokan szomorúak, magányosak, meg nem értettek, betegek, kitaszítottak, bolondok vagyunk. Egyedül a gyerekek mondanak ki mindent és ezt egyedül a gyerekeknek nézzük el. Miért? Miért és mikor lépjük át azt a határt, amikortól nem mondhatunk ki mindent, mert nem nézik már el nekünk? Pedig biztosan hiszem, hogy boldogabbak lennénk... A könyv főhőse Thomas Shell, egy kisfiú, akitől elnézzük a sok, értelmetlen, kínos, összefüggéstelen, fájdalmas kérdést is, sőt válaszolunk rá, sőt ráébredünk hibáinkra, veszteségeinkre, felnőtt buta életünkre is. A könyv igazából rengeteg, a valós időben, a megfelelő időben ki nem mondott szavak, gondolatok, vallomások sorozata... Megindító, fájdalmas és szomorú... Ráébredni, milyen sok élet veszik így kárba:( szavak nélkül:(

Gyermeki - a könyv egy nagy része Thomas gondolatai, narrációja. És olyan kedves:) Kedves és szeretetteli a gyermeki gondolatokra emlékezni, ezeket olvasni. Ahogyan a gyermek összefűzi az információkat, melyeket a világból gyűjt. Ráadásul Thomas különleges kisfiú. Más, mint a többiek. Folyton feltalál, és rengeteget olvas, főleg a neten és mindent megjegyez. Egy gondolatát meg kell osszam veletek, mely annyira Thomasos és annyira jól jellemzi az egész könyv hangulatát.

Szóval ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographicban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis, ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya.

Rendezetlen - Szeretem ezt a fajta rendezetlenséget a történetben. Valójában ettől lesz különös és magával ragadó. Hogy először csak egy nagy zagyvaságnak tűnik. Ír a kisfiú, aztán egy férfi levele következik, majd egy nő, aztán a kisfiú és így tovább. Aztán el kezded sejteni. Még nem tudod biztosan ki kicsoda, hogyan függenek össze a vallomások, mivel tények nincsenek a lapokon, de mégis már tudod és kezded átérezni a történet fájdalmát. A ki nem mondott szavak bánatát. Ettől lesz olyan súlyos a regény...

Minden sora szaggatta a szívemet, miközben sokat, nagyon sokat mosolyogtam. A vallomások összefüggésében és a leírt történetek mögötti történetek megértéséből ered a regény mély fájdalma. És a magány, mely összeszorítja a szívünket, de talán elgondolkodtat bennünket hány magányos, szótalan ember él körülöttünk. Szólítsuk meg őket. Kérdezzük meg mi az ő történetük és legyen időnk meghallgatni őket. Talán segítünk rajtuk... Talán segítünk magunkon... 

Meg kell néznem a filmet is...de nem ma...mára elfáradtam...és beszélnem kell róla...