És végre elérkezett az idő, hogy elolvassam a 2013 év végén megjelent új Dan Brown könyvet. Az írótól  óta várják a magyar olvasók az új történetet hiába. Tény, hogy az elmúlt évben számos sikeres kihívója lett az írónak és van köztük, akit személy szerint jobbnak is tartok. Nem titok, hogy Steve Berry könyveit ma szívesebben olvasom. Robert Langdon karakterét pedig sajnos Tom Hanks miatt érzem gyengébbnek. Hiába imádni való és remek színész, szerintem ezt a figurát túl elméletivé, ügyefogyottá tette. Nincs benne egy cseppnyi sárm. Pedig mikor még a filmek előtt elolvastam a Da Vinci kódot és az Angyalok és démonok könyveket kifejezetten szerettem a pasit. Szerintem fiatalosabb és kihívóbb, mint Tom Hanks alakításában:( Cserébe azóta csak az ő karaktere van a fejemben olvasáskor is és így a hatás lelombozó, a pasis pillanatok pedig bénák:( 

Mindezek ellenére az első felét a könyvnek bírtam. Jópofa a téma, bár Dante Isteni színjátékából szinte semmire sem emlékszem. Tudom, hogy tanultuk és két mondatban el is tudom mondani miről szól, de sem az íróról, sem a műről nincs több a fejemben. A könyv azonban rengeteg tanul és új ismerettel bővíti tudásunkat a témában:) Ugyanakkor sajnos nagyon szájbarágóssá vált Dan Brown. Nem tudom felidézni, hogy már az első könyvében is ilyen sok ismétléssel írt-e vagy mostanra hígult ennyire fel? Olyan érzést kelt, mintha oldalszámra kapná a sikerdíját. Ha a rengeteg ismétlést kitörölnénk talán a negyedét kereste volna:( Aztán más fontos pontján az eseményeknek felgyorsít, hirtelen gyorsan bevezetés nélkül bedob egy a történet megértése szempontjából igen fontos információt és hopp már haladhat is tovább a kódfejtés, hisz az előbbi gyors infó jól előre lendíti az eseményeket... Általában egy szereplő múltbeli történetével játszik így. Viszont ezek a szösszenetek nagyon sutává teszik, szétszabdalják a sztorit. Az egész könyv kapkodós, zilált, mégis nyúlós... 

Összességében az alap történet tetszett, sok érdekes információ volt benne a témában, de túl sok volt a fölösleges, unalomig ismételt mondat. És végig azt az érzést kelti, hogy összecsapott az egész, a cél mindig még egy oldal volt írás közben nem pedig a történet logikus menete.