Szerintem aki mer az élete mélyére nézni olykor, aki számba meri venni akár csak egyetlen napjának jó és rossz cselekedeteit, aki valaha is elmerengett azon, valóban boldoggá teszi-e az ahogyan él...az nagyon szereti Coelho-t de megfelelő pillanatban olvassa könyveit. A megfelelő pillanat az, amikor nem csupán lapozásra van ideje és kedve az olvasónak, hanem ráér a mondatok mögötti tartalmat is értelmezni és saját életével, saját történetével összevetni. Sokan kritizálják, ócsárolják a könyveit nyelvezete, stílusa miatt. Szerintem nincs ezzel semmi baj, hiszen Coelho nem titkolja spirituális kíváncsiságát. Aki nem akar ilyen témában olvasni, az egyszerűen ne tegye:) Akit viszont lelkileg feltölt a spiritualitás az nem is választhatna jobb írót. 

OK nem vagyok 100%-ban kompetens a témában:) Túl sok hasonló témájú könyvet nem olvastam el...bár próbálkoztam a Titokkal is. És bár minden szavát igaznak tartom, eddig is hittem bennük olvasni mégis olyan volt mintha valami agykitörlős vallásos szektát hallgatnék.... Coelho-ban azt szeretem, hogy kedves történetekbe, mesékbe ágyazva adja át mindazt a magasabb spirituális tudást, amit ő már megtapasztalt, átélt és amiben mélyen hisz. Ettől úgy érzed, nem kötelező teljesen átadni magad Coelho Istenének, vallásának. Megmarad a lehetőséged, hogy kimazsolázd könyveiből mindazt, ami a jelen helyzetedben lelki segítséget, megnyugvást adhat. Azt szeretném még benne, hogy modern. A rengeteg aforizma, anekdota, ilyen-olyan mondások, mind-mind idézésre termett:) Mert szuperek!! Szívesen idézgetem őket, mert újabb formában láthatjuk az esetleg már elavult mondásainkat:) Találtam olyan fórumot is, ahol a tagok csak Cohelo-t idéznek:) Gyakorlatilag begépelték már oldalanként az összes könyvét:):)

Az Alef az önmagáról szóló könyveinek legújabb tagja (2011-es). Őszintén szólva egyel jobban kedvelem azokat a könyveit, mely nem önmagáról szólnak. Azok színesebbek, érdekesebbek, izgalmasabbak kicsikét. Általában véve érzem azt, hogy az írókról szóló könyvek picit laposabbak. Mindamellett, hogy természetesen ezeknek a könyveknek is fikció a nagy része, némi valóság alapú gerinccel. De önmagáról írni azt hiszem eléggé lekorlátozza az írói fantáziát:) 

És az Alef megint éppen akkor került a kezembe, amikor kellett. Magyarázatokkal szolgált és útmutatást is nyújtott az életem mostani szakaszában! Azt hiszem megéltem én is már egy Alefet. Sétáltam éppen befelé a bokáig érő Balatonban, amikor elkapott az érzés. Olyan elementáris boldogság fogott el, amitől sírhatnékom támadt és csak álltam bénán, hogy most akkor mi is történik velem? Annyira furcsa, intenzív élmény volt, hogy egyhamar nem felejtem el. És Coelho szerint ilyen érzés az Alefet megtapasztalni... A másik kapcsolatom a könyvvel egy viszonylag újkeletű barátságom megmagyarázhatatlan érzelmi kötődése. Nem tudok visszaemlékezni, hogy valaha éreztem-e ilyen hihetetlenül mélyen egy vadidegen ember iránt. Üzleti ügyben találkoztunk, majd egyetlen szót sem váltottunk üzletről, mert iszonyúan megdöbbentett bennünket az a szeretet, amit egymás iránt éreztünk. Tudom tiszta hülyén hangzik...de tény. ' éve ismerjük egymást, de meggyőződésünk, hogy csupán ebben az életben, mert nem létezik, hogy egy "idegen" iránt ilyen feltétel nélküli szeretet érezhessen az ember... És végül az utazás is összeköt a könyvvel. Ezt az évet egy ultra last minute, előre nem tervezett kalandos Thaiföldi utazással kezdtük a férjemmel. Az út szerintem számtalan félelmünket, korlátunkat ledöntötte és ez adott valami új csodát, lendületet. Hiszem, hogy ezért volt ez az évünk az egyik legsikeresebb és legboldogabb is. Másodszorra is pihentetne, boldoggá tenne, de azt a pluszt már nem nyújtaná számunkra. Ehhez újabb kihívások elé kell állnunk egy másféle utazással.  Jaj mi is naaagyon szeretnénk egyszer elmenni vonatozni vagy az Orient vagy a transzszibériai expresszel!! http://regi.1000ut.hu/alt-transzvasut.htm

Egy interjú az íróval a könyvről: http://mood-cook.blog.hu/admin/post/edit/4879887

És idén érkezik állítólag a legújabb könyve is!!!!