Legújabb bestseller a hazai boltokban. Sejtelmes cím és borító. És igazából az első negyede is izgalmasnak ígérkezik, csak kerülgeti a témát, csiklandozza az olvasót. Megismerjük a nemrég megözvegyült Jeane Taylort, akit újságírók hajkurásznak a szaftos exkluzív sztori reményében. Fura a nő, talán nem 100-as, de hogy a gyász miatt-e az még kérdés. Aztán ugrálunk az időben és a nézőpontokban is. Láthatjuk az eseményeket Jeane, az újságírónő, a nyomozó és mások szemszögéből is. De a téma megint túl rázós: gyermekrablás és bántalmazás...

Végig reménykedtem abban, hogy valamikor a vége felé lesz egy csavar a sztoriban. Hogy kiderül ki is rabolta el a 2 éves kislányt és mit tett vele. Reméltem, hogy valami csattanóval zárul a regény. De sajnos nem. A könyv felétől hiába húzza az író, hiába próbálja fent tartani a bizonytalanságot az olvasóban és ezzel feszíteni a szálat valójában nem sikerül neki. Tudja, érzi az ember az igazságot és mikor a legvégén beigazolódik, unalmassá és kiszámíthatóvá válik a történet. Nem izgultam, nem faltam, nem is értettem. Miközben a téma súlyos, megrázó és kiakasztó. Ilyenkor csak a halálbüntetésre tudok gondolni, vagy valami még kegyetlenebb megtorlásra. Az egyetlen, ami elgondolkodtatott a könyvben az az, hogy a gyerek bántalmazás talán az a bűn, ami fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül (na jó vallásra nem) a társadalmilag legelítélendőbb és megbocsáthatatlanabb tett. Ennélfogva már a gyanú árnyéka is tönkre teheti egy ember, család életét örökre. 

Szóval elolvasható, de nem tudom igazán ajánlani. Ha mégis maradnánk a durva témáknál, akkor inkább válasszuk az Éles tárgyak könyvet!