Egy jó könyv minden hétre

mood reader

mood reader

Harlan Coben - Az erdő

2014. március 31. - mood reader

letöltés (2)_5.jpgDöbbenetesen izgalmas író. Hatalmas fan lettem!!! Pedig már az voltam:-) Minden könyve brutálisan pörög, minden fejezet elképesztő új irányba viszi a szereplőket. Egyszerűen képtelen vagyok letenni... Ezt is egy nap alatt olvastam ki, mert nem tudtam abbahagyni!! Muszáj kivételesen ide másolnom az első fejezetet, hogy lássátok miről beszélek.

 Látom apámat azzal az ásóval. Könnyek csorognak az arcán. Szörnyű zokogás tör fel a torkából, az ajkai remegnek. Felemeli az ásót, és lesújt vele a földre. Az ásó szíve úgy hatol a talajba, mint penge a húsba. Tizennyolc éves vagyok, és ez a legélénkebb emlékem apámról - ahogy áll az erdőben azzal az ásóval. Nem tudja, hogy figyelem. Egy fa mögül leskelődöm, miközben ás. Dühösen csinálja, mintha a talaj felmérgesítette volna, és így akarna elégtételt venni. 

Azelőtt soha nem láttam sírni apámat - akkor sem, amikor az apja meghalt, akkor sem, mikor anyám örökre elhagyott minket, és akkor sem, amikor meghallotta, mi történt a nővéremmel, Camille-lal. Most azonban sír, mint egy kisgyerek. Patakokban folyik a könny az arcán. Zokogása visszhangzik a fák között. 

Ez az első alkalom, hogy kémkedem utána. Majdnem minden szombaton úgy tett, mint aki horgászni megy, de igazából soha nem hittem neki. Azt hiszem, a lelke mélyén mindig is tudtam, hogy titokban ez a szörnyű hely az úti célja. Mert néha az enyém is ez. 

Állok a fa mögött, és onnan figyelem. Még nyolc alkalommal teszek ugyanígy. Egyszer sem szakítom félbe. Nem mutatom meg magam. Azt hiszem, nem tudja, hogy ott vagyok. Igazából biztos vagyok benne. Aztán egy nap, amikor indul a kocsijához, rám néz, és száraz szemmel azt mondja: 

- Ma ne, Paul. Ma egyedül megyek. 

Az ablakból nézem, ahogy elhajt. Utoljára megy a fák közé.

A halálos ágyán, közel két évtizeddel később, apám megfogja a kezemet. Be van gyógyszerezve. A keze kérges és érzéketlen. Egész életében azzal dolgozott - még akkor is, amikor olyan országban élt, amelyben jólét volt. Olyan a bőre, mintha ropogósra lenne sütve, mint önmaga teknőspáncélja. Borzasztó fájdalmai vannak, de nem sír. (...)

Eszembe jit, ahogy ásott, és ahogy aztán végül abbahagyta. Akkor azt gondoltam, hogy miután anyám elhagyott minket, feladta. 

- Paul?

Apám hirtelen izgalomba jön. Könyörögni akarok neki, hogy ne haljon meg, de tudom, hogy ez nem lenne helyes. 

- Nyugodj meg, apa - mondom. - Minden rendben lesz.

Nem nyugszik meg. Megpróbál felülni. Segíteni akarok neki, de lerázza magáról a kezemet. Mélyen a szemembe néz, látom rajta, hogy most teljesen magánál van. Vagy csak szeretném azt hinni? Egy kis hamis vigasz a végén. Egy könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában. Lassan végiggördül az arcán. 

- Paul - mondja az apám, annyi év után is erős orosz akcentussal beszél. - Mindenképpen meg kell találnunk a nővéredet. 

- Meg fogjuk apa.

Ismét rám néz. Bólintok, hogy megerősítsem a szavamat. De azt hiszem, nem megerősítést vár tőlem. Mintha, most először, a bűntudat jelét keresné az arcomon. 

- Tudtad? - kérdezi alig hallható hangon. 

Érzem, hogy az egész testem remegni kezd, de nem pislogok, nem kapom el a tekintetemet. Azon tűnődöm, vajon mit láthat, vajon mit hihet. De ezt már sosem fogom megtudni. Mert néhány másodperccel később apám becsukja a szemét, és meghal. (...)

Na, ugye, hogy nem lehet itt abbahagyni? És tényleg minden szakasz hasonlóan titokzatos vagy megdöbbentő. 

A sztori alapja egy húsz évvel korábbi gyilkosság sorozat, melyben 4 fiatal halt meg. 2 testet megtaláltak, 2-t azóta sem. Az eltűnt lány Oroszországból menekült családja  nem tudta feldolgozni lányuk elvesztését. Az anya elhagyta férjét és fiát. A fiúnak máig bűntudata van, de próbál nem gondolni már a múltra. Ám egy nap azonosítania kell egy halott férfit és nagyon úgy tűnik a másik halottnak vélt áldozat került elő 20 év után. A szülők nem ismerik fel a halott férfit, de miért hazudnak? És mi van, ha tényleg nem a valódi gyilkos ül rács mögött, ahogy azt 20 éve állítja hiába??

A sztorinak még nagyon sok hasonlóan furcsa szála van, némelyikről nem is hisszük, hogy köze lesz a titokhoz, de Coben semmit sem dob elénk haszontalanul:-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mood-reader.blog.hu/api/trackback/id/tr335857468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása