A legutóbbi könyvklub találkozón sorsolódott ki ez a könyv. A kritikák alapján ígéretesnek tűnt..... A regény 2007-ben Pulitzer díjat kapott és az évtized 100 legjobb könyv közt az első helyen szerepelt Ámerikában... Jelentem nem értem! Illetve, ha az amerikai irodalomra és olvasó táborra gondolok, akkor talán...na, de az első???

Őszintén mondom, hogy régen olvastam ennyire unalmas, semmitmondó történetet:( Nem ajánlom annak, aki irodalmi értéke vágyik, sem annak, aki valami mélyebb értelmű művet keres, de még annak sem, aki kedveli a zombikkal, feszültséggel teli világvége sztorikat. Mert ez a könyv se nem izgalmas, se nem mély értelmű. Az irodalmi értéke meg maximum a Twitterező amerikaiak számára kiemelkedő a maga rövid 5 szó/mondatos átlagával. Így még követhető a történet számukra.... Én speciel halálra untam magam és a falat kapartam a rövid tőmondatoktól! 

Mégis Amerikában akkora sikere volt, hogy még filmet is forgattak a történetből. Végük nem néztem meg, mert totálisan nincsen kedvem még egy unalmas, lehangoló filmen is átrágni magam, de majdnem biztosra veszem, hogy a forgatókönyvet felturbózták némi akcióval, borzongással, kiakasztó képsorokkal. Úgy talán eladható egy armageddon sztorinak. (És a trailer igazolni látszik.)

Régen mondtam ilyet, de tényleg nem ajánlom ezt a könyvet:( Persze lehet velem van a baj, nekem kevés a regény, mind stilisztikailag, mind tartalmilag, mert több blog is pozitívan szól róla. 

A történet egy (pontosan ki nem derült) világkatasztrófa után játszódik. Apa és fia próbál északról délre, a tengerhez eljutni. A világ sötét, szinte lakatlan, szürke, hamuval teli, esős, hideg. A szokásos világvége hangulat. Apa és fia menetel. Megismerjük mindennapjaikat, életben maradásuk küzdelmeit. Mégis kevés... A történet lehetne több rémséggel, feszültséggel teli, akkor izgalmas lenne. Lehetne több érzelemmel, párbeszéddel teli, akkor akár romantikus is lehetne. A történet során valamilyenné válhatnának a szereplők az események és vagy a beszélgetések során, de én ezt sem találtam kidolgozottnak. Végül is csak mennek, éhese, fáznak, áznak, ételt keresnek, mások elől bújnak, küzdenek és mennek. Ennyi nincsen csattanó, nincsen semmi titok. Sajnálom, nekem kevés volt, meg amúgy is unom a világvége történeteket:(