Lassan kiolvasom az összes angol szakos kötelezőt:-)

Ezúttal a filmet láttam korábban, nem szégyellem, hogy nem tudtam a könyv nagyságáról. A legutóbbi Dicaprio filmre gondolok most. 3D-ben láttam és egészen elvarázsolt. Csodálatosan színes, látványos képi világ. Dicapriot imádom és szemétség, hogy megint nem kapott szobrocskát!! A film után kezdtem el kutakodni a neten. Viszonylag jelentős amerikai irodalmi műnek számít a regény, amerikaiak számára emészthető hosszúságban. No, nincs gond ezzel, gyorsan lehet végezni vele:) http://hu.wikipedia.org/wiki/F._Scott_Fitzgerald

A fim nagyon tetszett és első sorban is látványos volt. Az viszont meglepett, hogy a 2013-as film milyen hűen követi a könyvet. Tulajdonképpen minden mondata vászonra került. Azt gondoltam a rengeteg szín és forgatag és látvány csupán a 3D miatt tölti ki a mozi időt. Amúgy a legtöbb kritika is ezt emelte ki a filmből. Jelentem a film tökéletesen a regényt eleveníti meg. Aki látta a filmet biztosan emlékszik az első 3D pillanatra: Nick látogatása Daisy-éknél. A hatalmas levegőzős szoba, ahogy a hosszú fehér muszlin függönyöket lengeti a szellő. Az egész szoba szinte száll. A díványon pedig a hölgyek hevernek, mint két lusta, kecses cica. Kérem, ez a jelenet szinte színre, hangra ugyanígy van megírva a regényben. Lebegő függönyökkel és nyújtózkodó hölgyekkel:-) és aztán sorba a többi látványos jelenet, mint a party, a new yorki buli, Gatsby háza, Gatsby és Daisy találkozása...

Tulajdonképpen olyan, mintha Fitzgerald forgatókönyvet írt volna annó:-) mert még a történet érzelmi tragédiája is tökéletesen és teljesen átjön a mozin. Gatsby ideállá nemesített szerelme, melyre feltette mindenét, s melyről nem akarta meglátni a valóságot. 

Elgondolkodtam Gatsby történetén. Emlékszem tini koromban nagyon szerelmes típus voltam. Vicces így utólag, mert szinte mindig töpszli, nálam alacsonyabb fiúk tetszettek nagyon, akik amúgy észre sem vettek. Legyeskedtem körülöttük és elképzeltem milyenek lennének velem, ha szerelmesek volnánk. Persze később, miután újabb fiú került a rózsaszín szemüvegem elé, már sokkal reálisabban láttam az előző gyengeségeit, hibáit. Ijesztő milyen mélyre tud bújni a szerelmes ember lelkében a szeretett lény idealizált, a valóságtól távol álló képe. Néha talán mégiscsak jobb siettetni egy szerelem beteljesülését, hogy kiderüljön annak valódi mivolta, vagy akár kiderüljön a két fél össze nem illősége. 

Szép történet, nem a hagyományos, unalmas köntösben. A film pedig a könyv után még zseniálisabb!