Teljesen véletlenül botlottam ebbe a hallatlanul nagy sikert aratott könyvbe. Annak idején, 1983-ban persze a filmsorozat által lett világhírű és kora legromantikusabb története. Pár napig csak nézegettem, forgattam. Kicsi gyerek voltam, amikor a sorozat a fotelbe szögezte a háziasszonyok és nagymamák népes táborát, és női beszélgetésekkor bizonyosan szóba került a romantikusan szépnek tartott Richard Chamberlain. Na én éppen őmiatta hezitáltam... Valójában semmit sem tudtam a történetről, csupán beszélgetés foszlányok és képkockák villantak fel. Milyen romantikus, milyen jóképű, a főhősnő loboncos haja és persze a fiatal, bambán, kutyaszemmel néző Chamberlain. Leginkább is az ő arcára emlékszem és, hogy már akkor sem értettem mit esznek rajta a nők! Végül azért mégiscsak nekiveselkedtem és nem bántam meg, sőt!
Mondjuk azt nem tudtam, hogy ez ennyire hosszú könyv és azt sem, hogy a pap és a lány kapcsolatánál lényegesen nagyobb ívű, több szereplős a történet:) Tulajdonképpen egy izgalmas és romantikus családregény. A pikantériáját pedig a kor és a hely adja. A Tövismadarak egy régi ír család története, akik Új-Zélandról vándorolnak számos gyermekükkel Ausztráliába a családfő testvérének juhtenyésztő birtokára, hogy átvegyék a birtok gondozásának feladatait. Hihetetlenül szép és hihetetlenül távoli ez a vidék, még ha nem is olyan távoli az idő. Európaiként mégis elképzelhetetlen az ottani élet és az időjárás. Az irdatlan méretű birtok, a sárgás fűtenger, a juhnyájak száma, a rengeteg munka, miközben hol sokat esik, hol évekig semmit, minden poros, száraz, vagy iszapos.
A Cleary család számos fiú és egyetlen lánygyermekével érkezik a birtokra. A kislány az első találkozáskor elbűvöli a helyi fiatal, ambiciózus papot. A pap és a lány kimondatlan, elfojtott szerelme a regény egyik fő szála és a film fő története természetesen. De a családi történet ennél jóval több tragédiával, szerelemmel, visszafojtott érzelemmel van tele. Az első nagy szakaszban megismerjük az édesanya múltját, a legidősebb fiú tragédiáját, az apa vágyait éppúgy, mint a kisebb fiúk háborús drámáit. A következő fejezetek Meggie nővé válásának, házasságának és anyaságának története. Majd a regény harmadik harmada már Meggie lányának és fiának tragédiáját meséli el.
Egy csöpögős bestsellerre számítottam, de egy szépen megírt, érzelmes, részletgazdag, izgalmas történetet kaptam!! Sajnos a romantikus papocska még olvasva sem lett szimpatikus nekem, hiába a drámaiság, vezeklés, bűnhődés, de ez teljesen szubjektív ítéletem és inkább szól az egyházi életet választók meg nem értéséről, mint a fickó alakjáról. De épp így nem tudok azonosulni Meggie alakjával sem. Persze a kor, a háttér és a világ, ami elválaszt tőle elegendő indoka a lehetetlen azonosulásnak, ami nem jelent meg nem értést!
Persze ezek után megnézem majd a filmet is:)
