Szégyen-szemre már egy hónapja nem írtam itt:( Kellemetlen, hiszen heti rendszerességgel ígértem a könyv ajánlókat, de most nagyon lassan haladok.

Pedig ez most nem azt jelenti, hogy a harmadik könyv már olyan lassú és vontatott, hogy nem haladok vele! Ellenkezőleg a második után most újra van lendülete a cselekménynek.Ismét történnek meglepő, váratlan és olykor sokkoló események. Leginkább is olyan érzés, mintha kezdene besűrűsödni a sztori. Mint robbanás előtt, ahogyan a levegő egy kis középpont felé szívódik, gyűlik, hogy annál nagyobb erővel tudjon kitárulni. A szereplők térben is és érzelmileg is közelednek egymáshoz. És csudálatos ahogyan az író kezdi megkedveltetni azokat a hősöket is akiket 2 köteten keresztül ítéltünk el... 

Na jó, Jaime sosem lesz a kedvencem, de egyre több tettének háttere tárul fel, sőt lelkéből, jelleméből is sokat megismerünk a múltján keresztül.

Kedvencem még mindig Arya és Daenerys:) Előbbi vakmerőségéért és szókimondásáért, utóbbi pedig higgadtságáért és eszéért. Na meg a sárkányai miatt:):) azok nagyon cukik...még:)

Legnehezebb döntéseket most talán Catelyn-nek kell meghoznia. Bár még nem vagyok anyuka, mégis csodálom azokat a szülőket, akik ösztönösen tudják mikor, milyen helyzetben és mennyire kell magára hagyni a gyermeket. És hagyni, hogy saját döntést hozzon, majd elfogadni azt, akkor is, ha végül nem a legjobbnak bizonyul... Nehéz és őszintén szólva nem látok túl sok pozitív példát.. A szülők jellemzően mindent jobban tudnak, ők mindig "megmondták", hogy rossz vége lesz... Pedig olyan sok esetben már nem a szülők véleménye a "legkorszerűbb" megoldás. Jó, jó ha tűzbe nyúlsz, megégeted magad.. de ez valami más. A szülő tanít. Tanít az életre, figyelmeztet a veszélyre, saját példákkal próbál megkímélni 1-2 kudarctól. Ugyanakkor szerintem a legfontosabb az lenne, hogy megtanítson dönteni! Mert döntést hozni egyáltalában nem egyszerű folyamat. Külön témakör a marketing szakon!! Hogyan hoz döntést az ember, miket mérlegel,milyen elemek hatnak rá, hogyan vacillál, mit okoz a lelkében és cselekedetében is a döntés maga, utólag a döntéseit helyesnek tartja-e vagy inkább megbánja.

Szerintem akkor lesz egy gyerek egészséges lelkű, magabiztos felnőtt, ha átgondoltan, határozottan tud döntést hozni és utána sem bizonytalanodik el. Nem az a fontos, hogy az adott döntés helyes-e, a legjobb-e, az adott körülménye között a legesleg-e. Hanem, hogy határozott elv, gondolat, érzelem vagy bármi más legyen mögötte, ami segít felvállalni a döntést  - bármilyen kimenetelű is lesz -, ami meghatározza a személyt magát. Azok, akik a döntéseikben önmagukat nem akarják meghazudtolni (vállalják kapzsiságukat, fukarságukat, önimádatukat, érzelgősségüket...) végül mindig jobb döntéshozónak bizonyulnak, pedig csupán jellemük vagy céljuk szerint lépnek és így túl nagyot azért nem bukhatnak. És ebben a Stark család nagyon jó!

Szóval most ismét megvan a lelkesedés a folytatás iránt, de azért a rövid tengerparti kiruccanás alkalmával most papír könyvet viszek magammal majd. Valami rövidebbet és talán vidámabbat!

Sosem olvastam még Woody Allen-től...