Azért is jó a hosszú nyaralás, mert olyankor picivel több idő jut az olvasásra, még pici baba mellett is:) Így akár egy trilógiát is ki lehet végezni közben. Vívódtam, de végül úgy döntöttem egyetlen bejegyzésben kritizálom a trilógiát. Egyrészt, mivel a Párválasztó már nem számít új könyvnek (csupán a befejező kötet jelent meg idén), másrészt hullámzó volt olvasás közben a véleményem, hangulatom is. Ráadásul hagytam leülepedni némi Abbott és Berry segítségével, amitől megint más színben látom a történetet. Szóval először jön a vélemény az egyes kötetek elolvasása hatása alól, aztán a végén összefoglalom és átértékelem:)

I. Párválasztó

Egész végig Éhezők viadala kísértésem volt. Adott a lány, aki titkos és tiltott szerelemben ég egy fiúval. Ja, persze a jövőben, valami óriási háború után, mikor kasztokban élnek az emberek, és szigorúan szabályozottak a lehetőségeik. Nana, hogy a főhősnőnek van egy kis húga is, akit imád. Aztán jön a Párválasztó műsor, melynek keretében az ifjú trónörökös a nép leányai közt megtalálja királynéját. Adott korú fiatal lányok jelentkezhetnek. Minden államból egy szerencsés kerül a palotába. A 35 lányból választ a herceg egyetlen egyet. Persze ez csodás lehetőség minden lánynak, de különösen az alsóbb kasztokban élőknek. Főhősnőnk America Singer. Ötös kaszt, művész család, közepesen hányatott sors.(Nyolcas a legrosszabb.) Családja és szerelme kérésére nevez csak be, és nagyon megdöbben, amikor beválogatják a Párválasztóba. Elviszik a palotába, ahol a többi lánnyal kell megívnia a herceg kegyeiért. És szép lassan kialakul köztük valami. De a lány nem felejti szerelmét sem még. 

Igazándiból a köntöse nagyon Éhezők viadalos, de csak a romantikus szál van kidolgozva. így az első rész szinte csak a lány érzelmi tipródásáról szól, röviden ismertetve a világ helyzetét és a Párválasztó szabályait. Fura, hogy hiába éreztem nagyon túlzónak és durvának az Éhezőket ezúttal hiányzott a durvaság, az erőszak, valami kemény a történetből. Maga a környezet és helyzet elbírta volna, hogy kicsit vadabb legyen a harc a hercegért, de éppen, hogy tilos minden vita, tettlegesség. Az egyetlen feszültséget a lázadók időnkénti betörése jelenti a palotába, de ezek gyorsan lezajlanak és nem sokat tudunk meg a harcokról, mert a szereplők titkos bunkerekben vészelik át a veszélyes perceket. Ráadásul nagyon keveset tudunk meg a lázadókról vagy céljaikról. Érezni azért, hogy ez még fontos lesz, hogy az emberek elszigeteltsége, a kaszt rendszer művi, kényszerű, hasonlóan megint az Éhezők beli kerületekhez. De sajnos a lázadások laposak, gyorsan végződnek és máris visszazökkenünk a szeret-nem jelenet egyikébe. Kit is választ America végül? Maxon herceg vagy otthoni szerelme? Uncsi szegény hercegecske is. Mujácska fiúcska:( Persze első látásra beleszeret a lányba, persze mindig összefutnak a palotában, persze mindent elnéz a lánynak, és persze mindenben segíti...uncsika szegény...

Arra azért kíváncsi lennék, miért az a legfontosabb amerikai üzenet a fiatalok számára, hogy légy önmagad! Figyeljétek meg, hogy mindegyik tini regény, film most erről szól: vállald azt, aki vagy. és tuti te leszek a befutó!! Nem baj, ha teljesen dilettáns vagy, ha nem tudsz beilleszkedni sehová, mert olyan makacs, önző, különc vagy, akkor is legyél ellenálló, és majd mindenki téged imád a végén...??? Túl sokat majmolják a sztárokat? Nincs egyéniségük? Totál önbizalom hiányosak? Mi a baj velük, és miért kell ennyire szélsőségesen a teljes kívülállóságra buzdítani őket?
A könyv végén America bekerül a top 6-ba. Innen folytatódik a történet.

II. Elit

Folytatódik az idegtépő szerelmi csiki-csuki. Jó, jó tudom és elnézést kérek. 16-18 évesen biztosan jobban átéreztem volna a főszereplő vívódásait. Folytatódik a Párválasztó show. Maxon herceg 6 főre redukálta a lehetséges feleségek számát. Ez már "a finish". Az Elit. A lányok prezentációs, rendezvényszervezős, kommunikációs feladatokat is kapnak a döntőben... America és Maxon kapcsolata viharos, változékony. Sok esetben a látszatból ítélkeznek, nem ismerik a másik tetteinek hátterét. így többször is elhidegülnek. Persze a tanulság, hogy mikor őszintén beszélnek egymással kiderül, milyen ostobán viselkedtek, és elhamarkodottan ítélkeztek. (Bár ez általános népbetegség... Nem értem miért nem mernek beszélni egymással az emberek. Atyaég hányszor hallgattam meg, hogy ismerőseim párjai milyen nagyon megbántották őket. Hogy milyen furcsán viselkedtek, mit mondtak vagy épp nem mondtak egy számukra fontos helyzetben. Aztán hosszan kifejtik miért is tette, mondta a bántó dolgokat a másik fél. Mire megkérdezem, hogy az előbbieket valóban bevallotta az ppen kibeszélés alatt álló fél? Mire a válasz: Nem, dehogy mondta. Csak én gondolom, hogy ezért tehette, mondhatta azokat. Mi más lehetne a háttérben? Egyetlen tanácsot szoktam adni! Kérdezd meg az illetőt.Kérdezd meg miért bántott meg? Miért viselkedett úgy? Miért mondta azt, amit? Igen, persze előfordul, hogy az ismerősömnek igaza van és valóban becsapták, direkt bántották. De tapasztalatom szerint az esetek nagyobb hányadában nincs erről szó. Egyszerűen csak két ember még, ha egy pár is adott helyzetet másképp értékel. Ami neked fontos, az lehet a másiknak közömbös, és sajnos még az is lehet, hogy nem veszi észre, hogy neked milyen fontos! De azért még nem egy titkos találkát próbál megszervezni a hátad mögött, mert az ominózus pillanatban nem a szemedbe nézett, hanem telefonált:( Az viszont biztos, hogy ha kérdezünk, választ kapunk és sok kellemetlen órát, napot spórolhatunk magunknak!! Na, meg különben is!)

Ebben a részben már az ország helyzetéről és a lázadókról is kiderülnek hátborzongató titkok. America rájön, hogy az ország sokat emlegetett hős alapítója valószínűleg inkább csak egy zsarnok hatalom éhes szörnyeteg volt, aki új történelmet alkotott új államának.

A könyvben igazából nagyon idegesít a passzivitás. Megint csak az Éhezők viadalához hasonlíthatom, és sokkal pozitívabb, hitelesebb, példaértékűbb volt a még oly véres, és brutális Katniss, mert ő legalább cselekedett. America csupán felemeli a szavát, gyakran meggondolatlanul nem is tudatosan, és ennyi. Igazán állhatna a lázadók oldalára, vagy elrabolhatnák, vagy valami. De valószínűleg egyik sem fog megtörténni, a karakter passzivitása miatt. Kár.

III. Az Igazi

Éééés vége! Végre. Azért a három kötet túlzás volt. Ahhoz képest alig történt valami. Persze mindenki tudja, mi a vége a romantikus szerelmi történetnek... Maradjunk annyiban, hogy aranyoska, és 15-18 éveseknek szól. Ebben a részben tényleg oldalanként követték egymást az összeveszések és kibékülések. Már nagyon nehezen ment az olvasása. A vége pedig az egész történetből kilóg, mert túl drasztikus. Az az érzése az olvasónak, hogy nem volt igazán kitalálva a befejezés, így összecsapta az írónő gyorsan. Fordíthatott volna néhány lelkizős oldalt a végjátékra inkább. Persze a fiataloknak lehet, hogy tetszeni fog, bár tartok tőle, hogy a magyar fiatalok valamivel kifinomultabbak az amerikai közönségnél. Így ők is meglátják a történetben rejlő elvesztegetett, kihagyott, elpuskázott lehetőségeket. Miután ennyit fintorogtam elővettem ifjú kori naplómat és beleolvastam. Közben próbáltam visszaemlékezni az első szerelmemmel töltött délutánokra 16-17 évesen. És be kell látnom igen drámaiak voltak a napjaink;)) Én is folyton bizonytalankodtam. Bármit mondott kihallottam belőle a szakítás lehetőségét, így egy délután alatt több lelkizés, sértődés, kibékülés is bekerült este a naplómba. Egyik nap boldogságban égve feküdtem le, másnap a poklok kínját éltem át.;))) Ja, és még nem volt internet, mobiltelefon!! Amit kimondtál, azt a legközelebbi személyes találkozóig nem tudtad kimagyarázni, elsimítani, megbocsátani...  Milyen fura is, hogy még szeretni és szeretve lenni is meg kell tanulnunk.. És miért felejtjük el a kezdeti lépéseinket??

Na, szóval elolvastam, aludtam rá párat és most azt gondolom, hogy akiknek szól, azoknak nagyon fog tetszeni. A NAGY szerelem ebben a korosztályban nyerő téma, lásd Éhezők viadala, Szürke 50 árnyalata, Twilight. Ja és mindnek bejött a hármas szám:) Ettől függetlenül, vagy éppen ezért kellett volna a kiadónak, vagy szerkesztőnek odapirítania és kidolgoztatni a hiányzó, hányaveti részeket. Ne adj isten, kicsit tovább gondoltatni a történetet a szerelmi szálon túl is. Mert szerintem ez a dolga a kiadónak, és nem mentség, hogy első könyve az írónőnek. Elolvastam néhány kritikát, blog bejegyzést a könyvről és ebben szinte mindenki egyetért. Ráadásul sok olyan epizód is van, ami fontos lehetne, de mintha útközben megfeledkezett volna róla az írónő és végül nem mondta végig a történetet. Például nem derül ki miért is veri Maxont az apja, vagy mi lesz Krissel, miután a végén úgy hoppon marad hirtelen. Ráadásul a lánynak is kiderült a háttere, na ezt is ki kéne fejteni. America apjáról is kiderül a harmadik kötetben néhány izgalmas dolog, de valahogy ennek sincs füle farka, ahogyan a bátyjáról is hiányosnak éreztem az elmondottakat. Érdekes eset Celeste hirtelen pálfordulása is. De legkevesebbet mégis a lázadókról tudunk, a végén az a kevés leírás elnagyolt, bugyuta és sok kérdést vet fel. A végső palota csata is 2 oldal kábé... 

Bár úgy tűnik Kiera Cass jól eléldegél még a sztoriból. Több novellát is írt, mely a történetet mutatja be újra meg újra más-más szereplő nézőpontjából. És ha minden igaz lesz a házasságnak folytatása is, trónörökös születésével. (A novellás kötet egy hülyeség!! Az ég világon semmi új nincs benne! Ugyanaz a sztori B oldalról újra leírva!!)

Ettől függetlenül próbálkoztak a TV sorozattal, de nem valószínű, hogy összejön. Pedig szerintem, ha a fentieket kidomborítanák, kicsit vadabbá, akció dúsabbá tennék, akkor még a moziba is összefutnának a fiatalok egy ütős szereplő párosra. De a trilógia felejtős:) Viszont Facebook oldala még magyar is van:) https://www.facebook.com/theselection.hun