Amerika – a sorozatgyilkosok rezervátuma
Sajnos bedöglött a reader-em:( teljesen odavagyok…annyira megszerettem, pedig nagyon idegenkedtem tőle az elején, de olyan praktikus, pici helyet foglal, bárhová magammal vihetem és több száz könyvem van rajta így tényleg mindig olyan könyvnek állhatok neki ami éppen a hangulatomhoz illik:) remélem meg tudják javítani gyorsan… no ettől vár rám még számtalan nyomtatott könyv is!
Szeretek utazni, de ezzel tutira nem vagyok egyedül:) Amikor olyan országba utazom, ahol azelőtt még nem jártam, gyakran a vidéken játszódó könyvek alapján készülök fel az országra. Milyen a táj, milyenek az ott élő emberek, hogyan élnek, mik a jellemzői. Hogy ezek csak sztereotípiák? Lehet, de mögöttük mindig valós jellemzők állnak: hogy az olaszok hevesek, hogy Hollandia csupa szélmalom, hogy a franciák igazi hazafik, hogy Kína meghatározó alakjai voltak a gésák...ezek nem csupán történetek...
Még sosem voltam Amerikában, de esküszöm nem biztos, hogy vágyok oda…miközben szeretném látni a vadnyugatot, Melrose Place-t, elmennék egy hamburgerezőbe, vagy egy görkoris diszkóba. Mégis az a parám, hogy a hamburgeres parkolójában a murván lépkedve, közeledve az autómhoz lcsap rám egy sorozatgyilkos… Nem éreztétek még azt, hogy Amerika a kegyetlen, pszichopata és szociopata gyilkosok országa csupán? Komolyan mondom…nincsenek történelmi nevezetességei, egyedi gasztronomiája, középkori nagyjai. Viszont bizonyítottan a legtöbb brutális, elmeroggyant gyilkos szaladgál az országban. Legsikeresebb regényeik, legkifizetődőbb filmjeik főhősei mind mind gyilkosok, akik kegyetlenségi versenyt futnak egymással. Lehet-e betegebb és félelmetesebb alakot életre kelteni Hannnibal Lechternél? Hát persze!! Ezen dolgozik a legtöbb valamire való amerikai író...haha...
Nos, ez a könyv szorosan kapcsolódik az előzőhöz. (Újabb őrültet likvidál Cross, persze csak a jól megérdemelt lelki terror után...) Szépen utal erre a 2 kötet címe is: Roses are red, violets are blue...ahogy a dalocska két strófája is egymást követi...festői...:(
Mindenesetre a dalocska a jó Amerika másik sziruposabb képét eleveníti fel ... talán rám is fér a bágyadt mosoly ezután:
