Na erre felkaptam a fejemet ám!! Szerintem Stephen King-től a ragyogás mindenképp a Top 3-ban van, de még az sem elképzelhetetlen, hogy a csúcson. Azt hiszem mondhatjuk, hogy az író pályájának első csúcsa volt ez a könyv. Siker, borzongás, rettegés és egy kivételesen jól sikerült film is! Azóta voltak gyengécskébb, elvadultabb, őrültebb időszakok és most (ezt már említettem), szerintem visszatért az igazán szerethető "thriller mester". Újra a karaktereken a hangsúly, ismét inkább borzongat, mintsem elborzaszt:) Ettől függetlenül a tény, hogy a Ragyogást folytatja fellelkesített és meg is ijesztett. Az eredeti túl jó volt. Félve nyúltam a folytatáshoz.

A történet rövid átkötéssel eleveníti fel a Ragyogást, majd a kis Danny további sorsát mutatja be. A felnőtt Dan komoly alkoholistaként tengeti nyomorúságos életét, de csak így tudja távol tartani magától a rémlátomásait. Ám, amikor Frazier-be érkezik életében először segítséggel sikerül kikeverednie a gödörből. Egy hospice szolgálatnál vállal állást és a ragyogás segítségével kíséri a haldoklókat a túloldalra. A gonosz helyek azonban gonosz erőket vonzanak továbbra is. A volt Panoráma szálló helyén kemping nyílt, mely veszélyes fenevadak főhadiszállásaként üzemel. Egy csapat idősödő és öreg lakókocsis "vámpír" járja az autópályákat és ragyogással teli gyerekekre vadásznak több száz éve. A ragyogást kínzással nyerik ki a kicsikből és ez tartja életben őket. Dan Frazier-ben kerül kapcsolatba Alba-val, egy kislánnyal, aki atombomba méretű ragyogásával hihetetlen dolgokra képes. A történet pedig érthető módon Alba megszerzéséről szól, mivel az ő ragyogása évekig eltartaná a gyilkos falkát. A lány azonban segítséget kér Dan-től, aki mindent megtesz, hogy megmentse a lányt. Lesz a végén pici csavar is, de azért alapvetően jól kiszámítható a végkifejlet.

Úgyhogy szó-szó.... A legutóbbi Joyland, vagy 22-11-53 sokkal jobban tetszett, viszont jobbat kaptam, mint vártam a nagy mű folytatásától.