Nos, ez ismét egy borító alapján választott könyv volt. Tudjátok én nem olvasgatom a hátlapokat és fülszövegeket:) Ez a könyv bár egészen más volt, mint amit a borító és a cím sugallt, nagyon tetszett. 

A regény a Fülöp-szigeteken játszódik, ami már önmagában is egzotikusan hangzik, én pedig szinte semmit nem tudok erről az országról. A történet gyakorlatilag 3 ember élettörténete, akik a könyv végén egy bizonyos esemény során egy rövid időre összetalálkoznak. De valójában minden az emberi (filippínó) sorsokról szól, melyek meghatóak, megrázóak, elgondolkodtatóak, miközben teljesen idegenek és távoliak számomra. 

Az első történet szereplője Sean, aki a Manilai alvilág fejével tervezett találkozóra vár egy elhagyatott városrész, még elhagyatottabb moteljének egyetlen szobájában. És fel van készülve a legrosszabbra, azaz éppen, hogy nincsen rá felkészülve és emiatt idegei felmondják a szolgálatot, ami még nagyobb bajba keveri. 

Ezután megismerjük Rose lánykorát, aki egy halászfaluból "tört" fel és vált Manilában elismert orvossá. Gyermekeivel, férjével és anyjával élnek Manila jobbik környékén, de nehezen felejti el mindazt, ami ide hajtotta falujából.

A harmadik történet főhőse lehet Vincente, a manilai utcagyerek, akit talán teljesen véletlenül veszített el az édesapja évekkel ezelőtt, de az is lehet, hogy a valódi történet a háttérnek érzékelt Alfredo tragédiája... 

Minden történet érdekfeszítő és csak lassan bontakozik ki, hogy az olvasó már szinte tűkön ül, és alig várja, hogy minden kérdésére választ kapjon. Külön feszültségkeltő az, ahogyan az egyes történeteket megszakítja az író, amikor a legizgalmasabb és ekkor kezd bele a következő szereplő életébe, így egész sokáig kell várni, hogy megtudjuk, hogyan is folytatódott a félbe hagyott izgalmas jelenet. 

Úgy érzem a 3 szereplő találkozása nem sorszerű a regényben. Ez nem egy olyan könyv, ahol a végső találkozása a szálaknak megoldást jelent a történet befejezéséhez. Itt ez inkább amolyan dramaturgiai fogás csupán, hiszen a könyv éppen ugyanilyen jó lenne a találkozás nélkül is, épp ez benne a különleges. 

És miközben utána olvasgattam a hiperkocka mibenlétének (megjegyzem a deffiníciót még most sem értem: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hiperkocka), megtudtam, hogy az Alex Garland az egyik kedvenc filmem, a Part írója is...