És ismét egy kis skandináv:) Sosem volt bajom velük, mindig is üde színfoltnak tartottam az irodalmi, pláne bűnügyi palettán. Még nincs kedvenc, szívesen szemezgetek cím vagy borító alapján. A mostani könyv szintén a klub találkozón merült fel, hogy ne csak szomorú, komolykodós könyvet olvassunk és van olyan tagunk, aki még nem is olvasott skandináv krimit. Persze többen is vannak, akik szinte valamennyi magyarul megjelent svéd, dán, finn, norvég borzongáson átestek így különösen nehéznek tűnt „klub szűz” északi krimit választani.
Az írónőt nem ismerem, nem olvastam még tőle ezelőtt, de ezután biztosan fogok! Nagyon tetszett! Minden megvolt benne, ami miatt odavagyunk a skandináv bűnügyi regényekért és még egy csavarral több is. Elszomorít és megvisel a nyílt, kendőzetlen és realista ábrázolás, miközben ettől zseniális és valószínűleg itt Kelet-Európában éppen ettől sikeres. Mi ezt a világot inkább ismerjük, mint az amerikai gettókat, lövöldözéseket, bandaháborúkat vagy sorozatgyilkosokat.
Meghatóvá és átélhetőbbé teszi az egész bűntényt az, hogy az író az elején bemutatja számunkra a főszereplőket és az áldozatot. Gunder egy kis, alig 2000 fős norvég faluban él. 50 körül jár, mezőgazdasági gépeket árul mióta az eszét tudja, a faluban szinte mindenki ismeri. Egyszerű, nem túl szép, nem túl gyors és nem túl okos, átlagos, jóravaló, dolgos ember. Egyedül él, csupán nővére alkotja szűk családját, aki gyakorlatiasságával sokat segít a férfinak. Gunder nem utazott túl messzire falujától élete során, de egy képes, a világ népeiről szóló könyv egyik fotója egyre kíváncsibbá teszi India iránt. Míg végül óriási dologra szánja el magát: Indiába utazik 2 hétre feleséget találni magának. És ahogy az a határozott embereknél lenni szokott, akik nem furmányosak, csak szimplán elhiszik, hogy abszurdnak tűnő vállalkozásuk sikerrel járhat összejön neki. Gyakorlatilag az első nap megismerkedik egy közép korú pincérnővel. És mit ad isten a hölgy nem ütközik meg Gunder ajánlatán. Megkedveli, jóravaló, dolgos, bizalmat sugárzó férfinak látja és bátyján kívül neki sincsen senkije, ő is szeretetre, nyugodt, békés családi évekre vágyik. A 2 hét alatt össze is házasodnak, ismergetik egymást boldogok és izgatottak új életüket tervezgetve. Gunder haza utazik és készül felesége érkezésére és már a reptérre indulna éppen, amikor telefonon értesítik, hogy a nővérét autóbaleset érte, kómában fekszik. Az ifjú férj nehéz döntés elé kerül. Végül a testvéréhez siet és egy falubelit kér meg arra, hogy fuvarozza haza érkező nejét. Ám a taxis nem találja az indiai nőt a reptéren. Másnap reggelre brutális gyilkosságról terjednek hírek a faluban. Az áldozat egy külföldi nő, akit agyonvertek az út menti füves területen.
Annyira, de annyira sajnáltam Gundert, hogy komolyan szerettem volna, ha gyanúba keveredik szegény:( A nyomozás során megismerjük a falu életét, néhány lakost és az ominózus estéről is egyre több furcsa dolog derül ki. Az érintettek köre szépen bővül. A Sejer felügyelő egy tapasztalt, megfontolt nyomozó, aki konyít keveset a profilozáshoz is. Feszülnek a szálak, hideg borsózik a hátunktól az egyes szereplőktől, miközben totálisan el vagyunk borzadva a bűntény brutalitásától, erejétől, értelmetlenségétől.
Szegény Bándi Kata jutott róla eszembe, valószínűleg, mert őt tette a sajtó és a közösségi média az értelmetlen, brutális, nőket célzó támadás magyar arcává. Pedig, ha belegondolunk mióta emberi közösségek léteznek a nők mindig is célpontjai voltak a férfi tesztoszteron robbanásnak. Az az érzésem az egész nagyon mélyről gyökerezik. A férfi a hatalom és erő birtokosa, aki leigáz, legázol, megszerez, elvesz, megharcol, levág... A nő csak kiszolgálja. Ugyanakkor a férfit megbolondítja hormonilag a nő, még akkor is, ha ő ad abszurdum nem akarná a férfit. Hormonok. Na és ettől gőzölnek be, hogy a gyenge alattvaló képes teljesen felborítani a szervezetét, ami végül is azt eredményezi, hogy mégsem a férfi a mindenható hatalom. És ennyi...ennyi volt mindig is. Amikor azért halsz meg, mert nő vagy és éppen rosszkor kerültél egy férfi útjába, szó szerint.
Szerintem a könyv letehetetlen, realista és megrázó. Ami miatt mégis orrolok az a vége:( nem szeretem az elvarratlan szálakat!!! Most agyalhatok rajta még egy hétig:)
Ajánlom!
