Volt szerencsém a filmet még a premier előtt megtekinteni sőt még Réz András kritikáját is meghallgathattam. A könyv évek óta a listámon van, csak valamiért nem visz rá a lélek... Iskolás koromban nagyon szerettem a francia romantikusokat és az orosz realistákat, Tolsztoj pedig különösen.De most úgy érzem ezeknek a regényeknek a hangulata, a főhősök bizonytalansága, örlődése olyan bonyolult érzelmi bizonytalanságot takar, melyet egy kamaszlány könnyedén tud értelmezni és átérezni. Kamaszlány már nem vagyok és talán ez az oka, hogy annyira ódzkofom a könyvtől. Félek idegesítene és egyáltalán nem tudnám átérezni a főhős önmarcangolását.

A film viszont szerintem zseniális volt. Elég művészi, különleges, angol. Réz András szerint az adaptációnak nem az a dolga, hogy a regényt egy az egyben vászonra vigye. Szerinte a filmnek másnak kell lennie, hiszen film és nem könyv. Más érzékekre kell hatnia. LEhet akár teljesen más a cselekmény vagy csupán a regény hangsúlyait helyezi át a filmen. Ez történt az Anna Kareninával is. Az elsőre meghökkentő dramaturgiai megoldás - a színházi díszeltek között játszódó történet - szerintem a figyelmet terelte a hagyományos filmes környezet, háttér, díszlet felől a szereplőkre, érzelmeikre. Végül is az Anna Karenina nem mondható cselekmény központú történetnek. 1200 oldal tömény lelki tusa. Emiatt nem is tudnám elképzelni milyen cselekménnyel is lehetne hasznosan kitölteni 2 órát... Joe Wright rendezésében viszont hihetetlen élesen látjuk a szereplők lelkében dúló háborúkat, és a történet minden szereplőjét meg tudjuk érteni egyszerre!! Miközben a látvány káprázatos, a kamera-fény megoldások ütősek, minden olyan angol és stílusos. Keira Knihtley ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, de szépen megállja a helyét, ugyanakkor Jude Law maga a színész isten:)))) 

Én minenkinek ajánlom, de valósznűleg csak azok fogják élvezni és értékelni, akik nem csak a mindennapok amerikai movie-jait falják!!