Azt kell mondjam régen olvastam ennyire jó magyar könyvet!
Édes-bús történelmi és társadalmi áttekintés hazánkról a múlt század viszontagságain keresztül.
Kepesnek minden műsorát szerettem és nem tudtam, hogy ennyire jó olvasni is
nem csak nézni.
Kicsit Mikszáthos azt hiszem, kedves, olvasmányos, pörgős, miközben tele van érzelemmel, karakterekkel, de legfőképpen életutakkal.
A könyv igazából Magyarországot mutatja be 1920-tól a 90-es évekig kb. De a szpotlámpa az itt élő emberekre, családokra irányul, ki hogyan tudta vagy nem tudta túl élni ezeket az éveket.
Én sajnos nem voltam sosem oda a történelemért. Voltak korszakok, amiket kedveltem, voltak királyok, akikről sokat olvastam, de éppen az 1900-as évek voltak azokat, amiket nem szívesen tanultam az iskolában. Egyrészt mert irtó bonyolultnak tűnt a ki kivel, miért, miért nem, országok közötti érdekek, nyilasok, zsidók, ÁVH, káder, németek, szovjetek.... Nem értettem mi közünk is volt az egészhez és legfőképpen miért. Túl sok név merült fel ebben a szakaszban és nem nagyon tudtam eldönteni most akkor ki is volt a jó és ki is volt a rossz: Károlyi, Kun, Nagy, Kádár...
Ez most lehet, hogy sokaknak felháborító, szégyen-gyalázat, de nekem akkor is zavaros volt a dolog. Ráadásul már nekünk is elmondták történelem órán, hogy számtalan eseményt minősítettek át az elmúlt néhány évben és ennek sincsen még vége. Arról nem beszélve, hogy nagyszüleim, dédszüleim még átélték ezeket az eseményeket, veszítették el a háborúban családjuk nagy részét, ismertek horror történeteket, vagy látták saját szemükkel az 56-os eseményeket. Családi alkalmakkor időnként elő-elő törnek ezek az emlékek, de mint résztvevői a kornak ők sem tudták úgy elmesélni a történeteket, hogy átláthassam a miérteket.
Kepes könyve sok ködös részt fedett fel végre előttem. Ugyanakkor a megértés közben teljesen elborzadtam.
Minden tiszteletem és csodálatom azoké a magyar embereké, akik ép ésszel képesek voltak túlélni a XX. századot!!!
A regény szereplői Tövispuszta családjai, akik így vagy úgy próbálnak életben maradni. Képzeljük el a kis falut, ahol mindenki ismer mindenkit és minden család történetét, múltját és alapjában szépen élnek egymás mellett. Majd elkezdenek eltávolodni a zsidó családoktól, aztán ki is szolgáltatják őket, vagy megölik őket. Aztán megölik vagy kiszolgáltatják azokat, akik megölték a zsidókat. Aztán megölik vagy tönkre teszik az arisztokratákat, aztán jönnek a kommunisták, akik megölnek vagy kiszolgáltatnak bárkit, akár egymást is, aztán meg azok, akik a kommunistákat üldözik..... Egyszerűen nem volt jó megoldás:( Lehet, hogy 2012-ben könnyű elítélni valakit, aki annak idején feljelentette a szomszédját, de meg kéne érteni, hogy esetleg az illetőt vagy annyira elvakította a politika tolta ideológia, hogy ő valóban azt hitte helyesen cselekszik, vagy saját és családja helyzetét, életét próbálta így javítani, menteni.
Az aki rendőr lett és elítélte társait, akik zsidó barátaikat ölték meg, később ÁVH-sként szerepelt és a forradalom őt próbálta felkoncolni...
Nagyon sokat tanultam a könyvből, de leginkább beleláttam az akkori nők, férfiak, családok mindennapjaiba és küzdelmeibe.
A legfélelmetesebb mégis az, hogy rá kell jöjjek arra, hogy a demokratikus szabadságunk csupán szemfényvesztés. A politikusok döntenek a jövőnkről és jelenünkről. Azt hiszi az ember, hogy ha végre elszakad a szüleitől akkor önállóan dönthet és bármit megtehet majd és közben rájön, dehogy. A kontrol még erősebb, mint a szülői házban. Megmondják mi a helyes, helytelen, mit gondolj, mire vágyj, kit csodálj és kit jelents fel. Nem vagyunk szabadok és nincsen semmink sem. Az önálló, demokratikus élet csupán illúzió.
Ha holnap elvennék mindenki házát, elköltöztetnének másik városba, új vallást vezetnének be vagy a dagadtság lenne a divat, nagyon rövid idő alatt alkalmazkodna az ország lakosságának nagyobb hányada.
Az ember elsőnek mindig élni akar csak ezután jöhet szóba bárki vagy bármi más.
Ajánlom mindenkinek ezt a regényt, akár történelmi, akár társadalom tudományi áttekintésnek. És ne feledjük közben, hogy sokunk nagymamája, nagypapája valamelyik szereplőhöz nagyon hasonló életet tud maga mögött.
