Nicsak mire leltem:) Egy eddig nem ismert Jack London történet 1906-ból. Nagyon szerettem a könyveit annak idején leginkább is az állatok miatt:) Kutyák, farkasok...
Ez a történet elég különös. Az ötlet és a téma izgalmasnak ígérkezett: a történet főhőse elmeséli, hogy egész kisgyermek kora óta fura álmai vannak, melyekben ő egy előemberke életét éli át újra. Nagyfogú emlékein keresztül bepillanthatunk egy primitív már nem majom, de még nem ember csapat életébe. Nem tudtam teljesen elképzelni ezt a fajt, akik a történet szerint már nem majmok, de még nem is igazán emberek. Még ugrálnak a fákon is, de már gyorsabban haladnak a földön, ahol még kezeikre is támaszkodnak. Barlangokban laknak de ml nincsenek tárgyaik, nem ismerik a tüzet, ösztönlétük még igen erős. Magukat is elhatárolják már a majmoktól, akiket szőrösebbnek és primitívebbnek látnak.
Ám nem messze a csapattól él a Tűz népe, akik minden szempontból előbbre állnak az emberi fejlődésben. Ez a törzs már ruhákat hord, nem mászik a fára, eszközöket használ, íjjal vadászik és használja a tüzet!
A történet azonban nem túl fordulatos és izgalmas. Valójában inkább csak bemutatja hogyan is élhetett a leendő ember a törzsfejlődésünk egy rövid szakaszában. Mégse felejtkezzünk el erről a könyvecskéről, mert Jack London kellemesen, olvasmányosan ír és a történet nagyon is izgalmas lehet, ha épp most tanuljuk történelemből az Őskort:)
