Nagyon bejön nekem az általam csak "Dan Brown" stílusnak titulált bestseller típus. A kódfeltörős, okoskodós, félvilágot bejárós, régi titkokban kutakodós cselekménysorozat. Persze Dan Brown nevéhez fűződik a fajtamegnevezés, lévén ő aratott először világsikereket a titokfejtős történeteivel. Pedig azóta nem nagyon hallani róla. Hol vannak az új könyvei? Közben kiderült több sztoriról, hogy csak nagyon kis mértékben alapulnak a valóságra, vagy történelmi tényre. Kellően lebilincselte az olvasókat a pörgős cselekmény és a csipetnyi valóság tartalom. A regény típus ezennel keresetté vált így teret nyitott más írók hasonló vonalvezetésű, stílusú könyveinek is. Egyike szerintem dos Santos, a másik naaaagy kedvencem pedig Steve Berry (róla hamarosan, mrá megvettem 2 legújabb könyvét).
Dos Santos ismertebb, nagyobb hírverést megélt könyve Az isteni formula volt, melynek borítóján Albert Einstein képe látható (így tuti emlékszik rá mindenki). A történethez - az említett stílus követelményei szerint- kell egy 40-es éveit taposó, akár unalmasnak is látható kriptográfus, vagy valami más bonyolult elnevezésű titokfejtő főhős. Legyen közepes kis élete, tanítson egyetemen is, a lényeg, hogy egymillió sohasem hallott elfeledett nyelven tudjon olvasni, ismerje a történelem valamennyi szektáját és bejárása legyen a világ minden könyvtárába, pontosan tudva, mit hol talál... Nos, dos Santos főhőse a portugál Tomás minden előírásnak megfelel. A könyvet szerintem érdemes elolvasni, mert nagyon elgondolkodtató és végre valaki általános iskolai szinten magyarázza le nekünk a relativitás elméletét:) Az író történeteiben az a jellemző azonosság, a főhősünkön kívül, hogy vesz egy egyetemes, nagy, izgalmas kérdéskört (Hogyan teremtődtünk?), felépíti az alapokat, kicsit szájbarágós stílusban ismerteti a hátteret, majd a különböző nézeteket, ismereteket szépen fűzögeti fel a könyv során. Végül pedig főhősünk megfejti a legbonyolultabb titkos írásokat is és megtudhatjuk mit rejtettek a rejtvények. Hogy a hosszú alapozóismeretek után hiszünk-e az írói véleménynek vagy sem, ez már a mi döntésünk és nem minősíti a könyv élvezeti értékét.
Az isteni formula és A hetedik pecsét után ez tehát a 3. dos Santos könyvem. (És már megvan a 4. is:) Nagyon összezavart viszont az első fejezet, mert valahogy nem illeszkedett ahhoz, amit eddig Tomás Noronha professzorról tudni véltem...feleség, gyerek? Annyira megzavart, hogy kénytelen voltam utána nézni a neten és kiderült, hogy természetesen itthon nem sorrendben jelentek meg a könyvei:( ez a könyv ugyanis sokkal korábban játszódik, mint Az isteni formula:( Nem baj,de azért valahol jelezhették volna, hogy tudjam, ez a többi történet előtt játszódik... És ebben a tekintetben sajnos ez eddig a leggyengébb története szerintem. Persze ez azt is jelenti, hogy ha sorban olvastam volna őket, akkor egyre érdekesebbnek látnám a könyveit:) Egész egyszerűen a másik két kötet egyetemes kérdésköréhez viszonyítva Kolombusz Kristóf nemzetiségének és valódi kilétének titka nem elég nagy horderejű kérdés:) Amúgy persze érdekes információkkal szolgál a felfedezések koráról, uralkodóiról és politikáiról! De még a főszereplő professzort is teljesen más karakternek érzem, mint a későbbi regényekben...
Egyszóval dos Santos könyveiből sokat tanulhatunk 1-1 különleges témában, de mindenképpen időrendben javaslom a kötetek olvasását!! Azaz ezzel a történettel tessék kezdeni:) http://en.wikipedia.org/wiki/Jos%C3%A9_Rodrigues_dos_Santos
