Ismét egy világvége történet ezúttal célzottan a fiataloknak:) Ez most nagyon kapós témának tűnik... A téma tehát manapság nem számít különlegesnek és mégis érdekes és némileg újszerű az elképzelés.

A könyv főhőse Pikk a föld alatt élő maréknyi humán közösség fiatal vadásznője, aki büszkén vállalja a vadásszá avatás kínját is. az enklávé átlag életkora 15 körüli és senki nem éri már meg a 40 évet. A csoport szigorú szabályok és törvények szerint él. Aki hibázik azt kiűzik a közösségből, ami biztos halált jelent odalent a Korcsok prédájaként. Pikk sosem ismert más életet, csak az enklávéban tud élni, ám kijelölt társával Fakóval fontos felfedezést tesznek. Fakó a kemény, de külön, magának való vadász, akit még gyermekként talált és fogadott be az enklávé és aki azt állítja, hogy lehet a felszínen élni. Hiába hozzák a döbbenetes hírt, miszerint a szomszédos enklávét kiirtották a Korcsok a két fiatal vadászt nem hallgatják meg sőt próbálják őket elhallgattatni és így végül kitaszítva találják magukat.

Fakó vezetésével feljutnak a felszínre, ahol a bandák tanyáznak az elpusztult város utcáin. Elindulnak hát északra, ahol Fakó elhunyt édesapja szerint élnek még emberek rajtuk kívül. 

A látvány és az életkörülmények a témától már jól megszokottak: nyomasztó, sötét, koszos, káoszos, embertelen, kegyetlen, kétségbeesett. Mégis frissítően hat a fiatalok alkotta kolóniák világa. 

Nagyon ifi regény, én meg már nem vagyok tini, de így is tetszett a történet.

Olyan film gyanús:)