És ezzel túl vagyok a szeptemberben futott ifi adaptációk alapjául szolgáló regényeken:) Irtóra megy most ez a kategória! Elkezdtek olvasni a tinik? Ez utóbbi a romantikus szekció újabb gyöngyszeme, melyből szintén film készült és szeptemberben játszották a hazai mozik. És ezúttal nem szarkasztikus a gyöngyszem megnevezés. Egyszerű romantikus, szerelmes tini könyvecskének képzeltem, de ízlésesen mégis fiatalosan több annál.

Nem öncélúan szerelmi történet. Megrázó, tragikus, elgondolkodtató. Te hogyan döntenél? Élet vagy halál? Mia egy átlagosnak mondható amerikai 17 éves. Átlagosnak mondható amennyiben ma még átlagosnak tekinthető egy olyan fiatal lány, aki a komoly zene iránt vonzódik, hangszeren játszik, normális, egészséges családban nő fel, van apja és anyja is, (nem is akármilyenek), átlagosan jól tanul, nem az ital, drog  jelenti számára a szórakozást, nem feküdt már le megszámlálhatatlan sok fiúval, nem akar az iskolasztárja lenni. Szóval átlagos, egészséges, normális értékrendű fiatal hölgy, aki ráadásul komolyan szerelmes is egy szintén hihetetlenül normális, bár tőle némileg különböző srácba. Minden csodálatos és normális. Apu, anyu dolgozik, öcsi még kicsi, Mia tanul, mellette sokat gyakorol, nyaranta zenei táborba jár, és éppen felvételizik a legjobb zenei főiskolára. És ekkor, egy majdnem átlagos napon a család elindul a barátaikhoz. De nem érnek oda... Karamboloznak a főúton. A szülők azonnal meghalnak. Mia pedig furcsa testen kívüli helyzetbe kerül. Mindent lát és hall, ami körülötte történik, de nem érzi a testét és őt senki nem látja. Az állapota azonban kritikus.És hamarosan az is kiderül, hogy sorsa egyedül az ő döntésétől függ. 

Te hogyan öntenél? 

Megrendítő és elgondolkodtató... A kórházi ágy mellől ismerjük meg Mia családját, életét, szeretteit, a számára legfontosabb kapcsolatokat. És ahogy haladtam előre egyre bizonytalanabbá váltam a végkimenetelt, a döntést illetően. Megpróbáltam magam Mia helyzetébe képzelni, ami nem könnyű, de így jobban megérthető a döntés nehézsége és a könyv alap dilemmája. Mert milyen is voltam 17 évesen? Mit is gondoltam, éreztem a világról, az életről, magamról, a szerelmemről? Szerelmi része pipa, meg a kor is, de akkor még ott a család ereje! 

Kíváncsi vagyok ti hogyan döntöttetek volna az ő helyében és hogyan a sajátotokban. És miért úgy?

- Megnéztem:) És nagyon tetszett, abszolút pozitív! A könyv nagyon érzelmes, de 1, könyv-hű a film, ami ezúttal fontos 2, nagyon ügyesen ábrázolja az érzelmi hullámokat, bemutatva a család korábbi szeretettel teli életet 3, nagyon nagyon jó a casting még a mellék mellék szereplők is nagyon könyv szerint vannak válogatva!!!

Hova tűntél? - A történet folytatása

Egy nap alatt olvastam ki és az utolsó oldalakat végig könnyeztem. Persze lehet, hogy csak extra érzékeny vagyok éppen... Minden esetre ennél jobb romantikus ifjúsági regényeket régen olvastam napjaink felkapott választékából. Kifinomult, kedves, szeretni való, elgondolkodtató, nem bugyuta sem a történet, sem a szereplők. És valamennyire valósághoz közelibbnek érzem a dilemmákat, a dialógusokat, a szereplőket, mint általában jellemző erre a kategóriára. Ezúttal Mia és Adam életének baleset utáni éveit ismerhetjük meg. Ami különösen izgalmassá teszi a folytatást, az az, hogy ezúttal a főhősünk és narrátorunk nem Mia, hanem Adam. Így az előző történet néhány aspektusa is előkerül Adam szemszögéből. Sajnos a szerelmük nem úgy alakul, ahogy az előző könyv végén feltételezhettük volna. Bár szerintem sokkal inkább realista ez a jövő kép számukra. Emiatt az első könyv befejezését is el tudom fogadni, még ha én személy szerint nem biztos, hogy az élet mellett döntenék... Nehéz kérdés. De ezúttal is nehéz kérdések előtt állnak a szerelmesek. Azért nem írok most a történetről, mert nem akarom elmesélni a történetet, ráadásul szorosan kötődik az első könyvhöz, így azt is lelőném.

Annyi, hogy nagyon ajánlom mindenkinek, mivel meglepően jó mind a két könyv, még én is alig tudtam letenni, pedig a 17-től már messze vagyok. Gondolom a korosztály még inkább odavan a könyveitől. Meglepően jó, mondom miután elolvastam az írónő wiki oldalát és aszerint a hölgy éveken át írt cikkeket az ifjú korosztálynak olyan komolyságú magazinokba, mint a Cosmo, Elle vagy Glamour. Mindenesetre ezekben maximum a körömlakkod színének árnyalatáról lehet mélyenszántó, elgondolkodtató és már-már tragikus szösszeneteket olvasni:) Szóval gratula!