Lassan kúszott fel a gyomromban...20%-nál már alig kaptam levegőt a félelemtől. Először azt hittem megint egy szexuálisan retardált fickóról lesz szó és már hagytam volna abba, de ez rosszabb annál. Ráadasul viszonylag sok hasonló történetről van tudomásunk, bár az esetek nagyobb hányadában áll a fogva tartás mögött szexuális kihasználás. Ennek hiánya valahogy még rémisztőbbé teszi a könyvet. Főleg ha elképzeljük hogy Grace félig meddig önként viseli a rabságot, mivel Down-szindromás húgával tartják sakkban. A lány nem hagyhatja, hogy Jack, az újdonsült férje megkaparintsa a beteg lányt. Márpedig ha ő elszökik vagy meghal Millie örökre a férfi fogja lesz. És a pasi nagyon kitervelt mindent. Neki a beteg lány kell igazából! őt akarja kínozni! A szex nem érdekli sőt undorítja...neki a kínzásra, és a másik félelmére áll fel...  

Nekem is járt az eszem. Az első felháborodásom természetesen elutasította ezt a passzív tűrést. Mi az hogy nem tesz semmit? Olyan nincs, hogy nem tud!!! Akkor egy étteremben vagy az utcán vagy a barátaik előtt akadjon ki, kérjen segítséget. De a végén őt utalnák intézetbe. Senki se hinne neki. Senki. A férfi makulátlan!  Bántalmazott nők ügyvédje, kedves és tökéletes. A házukba ugyan nem mehetsz hívatlanul, de azért néha meghívják a barátaikat vacsorára. Senki nem hinne neki. Nincsenek sérülései és eddig sose panaszkodott. Ha pedig ő kórházba kerül a húga a férfi fogja lesz örökre. A lánynak nincsenek is igazi barátai hisz egyedül nem mehet sehova. Nincs mobilja és email címe, mindent csak a férfi felügyelete alatt mondhat vagy tehet. Napjait egy üres szobába zárva tölti. Senki nem tud vele kapcsolatba lépni a férje tudtán kívül. 

Az író nagyon ügyesen építi fel az olvasó számára is a csapdát. Amikor beleestél már nincs menekvés. A gyomrod összeszűkül, már te is remegni kezdesz mikor az üres szobában hallgatod Jack lépteit. Nem hittem hogy fizikai bántalmazás nélkül is így lehet félni. Nem tudom mit tennék Grace helyében...