Végre, végre megjelent a 20. Jack Reacher kötet!!! Persze, hogy azonnal megrendeltem!!! A volt katonai rendőr karaktere messze a legizgalmasabb, leghitelesebb szerintem a maga kategóriájában. És bár az író komoly tőrt döfött a szívünkbe az amerikai, "pénz beszél", Tom Cruise főszereplésével forgatott mozival, Reacher az én fejemben maradt, aki volt: hatalmas, erős, tapasztalt, ösztönös hős. 

Viszont bármekkora fan vagyok is, be kell vallanom, hogy az összes közül ez a rész volt számomra a leglaposabb. A történet eleje szuper, a megszokott titokzatosság, ahogy lépésről lépésre hálózza be főhősünket az ügy, ami tények nélküli, de messziről "bűzlik". És csodálatosan pörgős, és borzalmas, és megrázó, és felkavaró a vége. A kettő között a közepe - ami meg úgy a kötet 60%-a -, lapos, unalmas, lagymatag, lassú... Az akció jeleneteket, fordulópontokat, vagy Reacher terepfelmérését most szex helyettesíti. A jól megszokott és bevált tervezéseket, ide-oda verekedéseket is nyugodt szállodai légyottok helyettesítik... 

Viszont a vége annyira megrázott és elgondolkodtatott, hogy azóta is számtalanszor elmerengek azon, mennyi szörnyeteg élhet a világban, akik önmagukban, face-to-face ártalmatlanok, de legbelül sötét vágyaik vannak... Úgy élünk, mi kis emberek a saját mini világunkba, hogy fogalmunk sincsen a ránk és főleg gyerekeinkre leselkedő fenevadakról. Hogy minden sokszor csupán a véletlen művel, csak egyetlen pillanat. És biztosan hiszem, hogy az egyik legveszélyesebb hely jelenünkben az internet! Még nem tudom, hogyan fogom felvértezni ellene a gyerekemet, de tudom, hogy legalább olyan fontos ismernie a szabályait és veszélyeit, mint az utcán idegennel való kommunikációnak. 

Ahogy azt sem gondolom véletlennek, hogy az elmúlt hónapban több film, könyv, cikk témája a mély-web...