Kellemes, nyár esti olvasmány hölgyeknek:)) Bájos, kedves, telefestménnyel, művészettel, lágy, hajlékony, semmi dráma, nem szorítja össze a mellkasod, csak lebegsz a lapokkal. Olyan, mint egy kellemes óangol vidéki séta a parkban egy csipkésnapernyő alatt. 

Juliet Montague egy fiatal zsidó asszony, két kis gyermekkel, akit kevéssé hat meg a vallása, annál inkább a festészet. De nem a művelése, mint inkább az élvezete. Imádja a festményeket, megérintik őt. Még kislány korában készített róla egy portrét egy festő, amolyan barter munkaként, mert másképp nem tudott fizetni a szemüvege megjavításáért. Juliet-et azonban egy nap megrázó hirtelenséggel hagyja el a férje. Amolyan "boltba ment és elfelejtett hazajönni" módon. Sajnos a zsidó hagyományok szerint csak a férfi válhat el a feleségétől, így ameddig a férj meg nem hal, el nem válik vagy vissza nem tér ő nem kerülhet más férfival kapcsolatba... A fiatalasszony azonban kezébe veszi az életét és egy galéria tulajdonosaként végre azt teszi, amit igazán szeret: képeket válogat. A történet azért nagyon picit bonyolódik a férj után való kutatással, egy vidéken élő festő szerelmével és a gyerekek felnőtté válásával, de a regény gerince, Juliet életének fejezetei, melyeket a róla készült portrékon keresztül ismer meg az olvasó. A portrék és azok megfestése különböző életszakaszait mutatják be Juliet-nek. Tényleg kedves olvasmány, az első 3 fejezet még felcsigázott, de aztán csak kellemes maradt, izgalmas semmiképp. 

Véletlen egybeesés, hogy ma, amikor befejeztem a könyvet láttam a Big Eyes című filmet. A téma pedig szintén festészet:))) Elképesztő igaz sztori! Szó szerint és nagybetűs Sztori! A film Walter Keane festőművész sztárságáról szól, aki a 60-as években lett Amerika szerte kedvelt festő. Bár a férfi inkább volt fenomenális kereskedő és marketing szakember!! Mivel utóbb a felesége beperelte és nyilvánosságra hozta, hogy minden a férfi nevével eladott képet ő, egyedül ő festett!! A szereposztás kitűnő, a film elragadó és megdöbbentő. A legdurvább, hogy a Wikipedia nem is festőként, hanem amerikai plagistakénet tartja számon az urat:) https://en.wikipedia.org/wiki/Walter_Keane

Istenem, végre egy igazi, hamisítatlan, amolyan klasszikus detektív regény!! Nem egy összecsapott, logikàtlan, hibákkal teli mű. Agatha Christie fílingem volt végig. Az első rész bemutatta detektívünket és titkárnőjét, meg a melót, aztán lassan, logikusan, mégis kellő izgalommal, sok apró részlettel gazdagítva haladt a megoldás fele. 83%-nál illett volna összerakni a megoldást, addigra minden apró részletet megosztott velünk az író a bűntényről. Persze nekem nem sikerült, ahogy régen a Poirot nyomozások esetén sem:-)

Úgy érzem valódi krimi gyöngyszemre leltem és alig várom a folytatást. Detektívünk érdekes figura. Cormoran Strike egy híres énekes és egy groupie vad éjszakájának eredményeként született. Anyja fiatalon túladagolásban halt meg. Ő pedig a vietnámi háborúban sebesült meg súlyosan. A sorozat kezdetén Cormoran éppen magán nyomózói irodájába költözik egy hosszú, labilis kapcsolat befejezéseként, anyagi gondjai vannak és még egy új titkárnőt is fizetnie kell egy hétig. De az új lány talán szerencsét hoz:) Végre ügyfél érkezik!! A férfi azt állítja ő a napokban meghalt híres modell bátyja, és szeretné bebizonyítani, hogy .... nem lett öngyilkos!! Cormoran nehezen vállalja a feladatot, mert csupán elkeseredett hozzátartozónak látja a férfit. 

A sztori akkor kezd igazán izgalmas lenni, amikor a detektív sorra találkozik az érintettekkel és néhány furcsa véletlenre bukkan. A nyomozás közben a detektív pedig hűséges és talpraesett titkárnőre lel:)

A karakter kitűnő, izgalmas és egyedi. A cselekmény egyenes, de titokzatos, a vége meglepő, de logikus!! Imádtam, már keresem a következőt!

És akkor utána néztem az írónak, és láss csodát!! Az író a Harry Potter anyja, J.K.Rowling!!! Na ezen aztán már nagyon elámultam! Elolvastam néhány interjút az írónővel és teljesen érthető volt az álnév használata a híres és varázslatos sorozat sikere után. Azért a siker ízéről nem mondott volna le semmiért! Így, amint a detektívregény elismerést szerzett a szakmában az írónő felfedte álcáját és sütkérezett az újabb sikerben... Ettől még a könyv kitűnő!!

Teljesen véletlenül botlottam ebbe a hallatlanul nagy sikert aratott könyvbe. Annak idején, 1983-ban persze a filmsorozat által lett világhírű és kora legromantikusabb története. Pár napig csak nézegettem, forgattam. Kicsi gyerek voltam, amikor a sorozat a fotelbe szögezte a háziasszonyok és nagymamák népes táborát, és női beszélgetésekkor bizonyosan szóba került a romantikusan szépnek tartott Richard Chamberlain. Na én éppen őmiatta hezitáltam... Valójában semmit sem tudtam a történetről, csupán beszélgetés foszlányok és képkockák villantak fel. Milyen romantikus, milyen jóképű, a főhősnő loboncos haja és persze a fiatal, bambán, kutyaszemmel néző Chamberlain. Leginkább is az ő arcára emlékszem és, hogy már akkor sem értettem mit esznek rajta a nők! Végül azért mégiscsak nekiveselkedtem és nem bántam meg, sőt! 

Mondjuk azt nem tudtam, hogy ez ennyire hosszú könyv és azt sem, hogy a pap és a lány kapcsolatánál lényegesen nagyobb ívű, több szereplős a történet:) Tulajdonképpen egy izgalmas és romantikus családregény. A pikantériáját pedig a kor és a hely adja. A Tövismadarak egy régi ír család története, akik Új-Zélandról vándorolnak számos gyermekükkel Ausztráliába a családfő testvérének juhtenyésztő birtokára, hogy átvegyék a birtok gondozásának feladatait. Hihetetlenül szép és hihetetlenül távoli ez a vidék, még ha nem is olyan távoli az idő. Európaiként mégis elképzelhetetlen az ottani élet és az időjárás. Az irdatlan méretű birtok, a sárgás fűtenger, a juhnyájak száma, a rengeteg munka, miközben hol sokat esik, hol évekig semmit, minden poros, száraz, vagy iszapos. 

A Cleary család számos fiú és egyetlen lánygyermekével érkezik a birtokra. A kislány az első találkozáskor elbűvöli a helyi fiatal, ambiciózus papot. A pap és a lány kimondatlan, elfojtott szerelme a regény egyik fő szála és a film fő története természetesen. De a családi történet ennél jóval több tragédiával, szerelemmel, visszafojtott érzelemmel van tele. Az első nagy szakaszban megismerjük az édesanya múltját, a legidősebb fiú tragédiáját, az apa vágyait éppúgy, mint a kisebb fiúk háborús drámáit. A következő fejezetek Meggie nővé válásának, házasságának és anyaságának története. Majd a regény harmadik harmada már Meggie lányának és fiának tragédiáját meséli el.

Egy csöpögős bestsellerre számítottam, de egy szépen megírt, érzelmes, részletgazdag, izgalmas történetet kaptam!!  Sajnos a romantikus papocska még olvasva sem lett szimpatikus nekem, hiába a drámaiság, vezeklés, bűnhődés, de ez teljesen szubjektív ítéletem és inkább szól az egyházi életet választók meg nem értéséről, mint a fickó alakjáról. De épp így nem tudok azonosulni Meggie alakjával sem. Persze a kor, a háttér és a világ, ami elválaszt tőle elegendő indoka a lehetetlen azonosulásnak, ami nem jelent meg nem értést!

Persze ezek után megnézem majd a filmet is:) 

Dexter fertőzés:-) Ami nem is csoda, hiszen a sorozatgyilkos téma végre igazán eredeti volt. Naná, hogy trilógia formában:-) 

I, Nem vagyok sorozatgyilkos

Az első kötetben megismerjük meg főhősünket John Wayne Cleaver-t. A 15 éves tini kicsit fura...a pszichológusa szerint szocipata...egy igazi kis Dexter. Érzi, hogy valami sötét, gonosz lakik benne, de szigorú szabályaival kordában tudja tartani. Próbál normális tiniként viselkedni, barátkozni, figyelni az emberi érzelmekre, de ez nem könnyű számára. A családi háttere is elég különleges. Az anyja és nagynénje egy temetkezési vállalkozást vezetnek. Azaz hullákat balzsamoznak, vágnak, varrnak, festenek, preparálnak...elég morbid mindennapok...és persze John imádja ezt. Én fulldokoltam olvasás közben...elég részletesen mutatja be a folyamatokat. John apja évekkel ezelőtt lelépett. Azóta az időnkénti ajándékaain kívül nincs hír róla. John nővére, Lauren is visszatért a városba bár anyjával még fagyos a viszonya. Szóval éldegélnek, balzsamozgatnak, amikor brutális gyilkosság rázza meg a várost. A tetem a családi vállalkozásban köt ki ahol John kedvére tanulmányozhatja, miközben kiderül, hogy a halott elvesztette az egyik veséjét a gyilkosság során. Mikor a brutális támadások folytatódnak, már a rendőrség is sorozatgyilkosságról beszél. Ebben a témában pedig Jonh nagyon ott van. Elkezdi felállítani az elkövető profilját. Ám amikor szemtanúja lesz az egyik gyilkosságnak mindent át kell értékelnie...

Na, idáig remeknek tartottam az alap ötletet, de a gyilkosságok indítéka elkedvetlenített... Végig olvastam és egész jónak tartom a maga nemében, a tiniknek szerintem bejön nagyon, de jobban örültem volna, ha marad a realitások talaján.

II. Szörnyeteg úr

John természetesen nem avatta be minden részletbe a rendőrséget az első kötet végén, így a városban még mindig nem tud más a démonról. De hamarosan úgy tűnik újabb sorozatgyilkos bukkan fel, aki kegyetlenül megkínzott női testeket hagy hátra maga után. John úgy érzi ezt is egy démon csinálja és elhatározza, hogy utána jár és megöli. Ez a kötet kegyetlenebb, borzalmasabb, durvább. A gyilkos kilétének felfedése eléggé meg is lepett. A kínzósdit nem nagyon kedvelem úgy általában. Ahogy az lenni szokott a középső kötet a leggyengébb. Már elmúlt az első kötetben megismert újdonság, különlegesség varázsa, de még nem kezdődik el a végkifejlet izgalma. Amolyan másodszorra látott első rész.

III. Nem akarlak megölni

A "kis Dexter" magához csalogatja a harmadik démont, miközben elhatározza, hogy démonvadásszá avanzsál. Hamarosan meg is kezdődnek a gyilkosságok, ezúttal egy már ismert sorozatgyilkos szedi áldozatait a városban. John pedig a nyomába ered. Közben próbál normális srácként élni: barátnője lesz, elmegy az első suli báljára, lazít a szabályain. A sorozatos gyilkosságok mellett azonban egyre több fiatal lány követ el öngyilkosságot a suliból. A harmadik rész megint nagyon izgalmas és elég meglepő is. a vége pedig megrázó, nem az a tipikus happy end, de éppen ezért hiteles is. Kiváncsi vagyok lesz e folytatása is, mert például John apját sokat emlegeti az író, de valójában titokzatos a személye és a szerepe.

Összességében egy különleges témájú, mondhatni friss, trendi az alapötlet, a Dexter-démon kombó. A fiatalok szerintem imádnák, de azért elég meredekek a halottasházas, balzsamozós jelenetek...

Aki szívesen olvasna még egy részletesebb kritikát, annak ajánlom a következő linket is: http://cinestar.hu/nem-vagyok-sorozatgyilkos-trilogia-a-szornyek-ellen-kuzdo-szornyrol/

A Vihar-sziget után elhatároztam jobban megismerem Lehane munkásságát. Sorban várakoznak rám a könyvei. Esőre ez a cím borzongatott meg, ezért választottam:) Teljesen másra számítottam a Vihar-sziget után, mégsem csalódtam, sőt csak még jobban felcsigázott az író! 

Olyan intenzív hatással van rám, amilyenre nem tudok visszaemlékezni egyik írótól sem. Függetlenül attól, hogy ez a történet nem volt különleges, nem volt eredeti. Szimpla sorozatgyilkosos, régmúltba visszanyúlós, kegyetlenkedős krimi volt. Főszerepben egy szinte már kommersznek titulálható magánnyomozóval és nőnemű társával, némi alvilági, de jóravaló kapcsolattal és kegyetlenkedő apával. Nem a történet, nem a karakterek és nem a kegyetlenkedős, véres jelenetek voltak rám hatással. Napokat gondolkodtam azon, hogy mivel okozza a hatást mélyen a gyomomban, amitől percekig levegőért kapkodok és dörömböl a szívem. Nem csak nem merek felállni megnézni, hogy zárva vannak-e az ajtók. Nem csak az árnyak ijesztenek meg a sötétben. Hanem valami más, mélyebb borzongás kúszik a bőröm alá miközben olvasom a könyvet és megfigyeltem, hogy éppen nem a valóban rémisztő jeleneteknél érzem, hanem a nyugodtabb párbeszédek és titokzatos visszaemlékezésekkor. Nagyon érthetetlennek tűnök most látom, de egyszerűen nem tudom jól megfogalmazni mi is történt velem a könyv olvasásakor, viszont annyira mélyen érintett és annyira különleges volt, hogy meg kellett próbálnom elmondani. A Vihar-sziget elmegyógyintézetes, rémálmokkal teli pszichózisa esetén érthető volt a borzongásom, de ezúttal nem számítottam rá, miután egyértelművé vált, hogy itt nem remélhetek óriási csavart vagy nagy leleplezéseket. Nem találtam különösen egyedinek a stílusát sem, a szóhasználatát sem....Nem értem magam sem, így biztosan olvasok még Lehane könyvet a közeljövőben!

Azért a sztoriról röviden: adott a kellemes magánnyomozó figurája, az ír Patrick McKenzie. Nyomozótársa a szép Angie, aki az ír maffiavezér unokája. Bubba az alvilági, kissé pszichopata haver és egy ügyfél, aki úgy hiszi magára haragította a maffiát, aki ezért a fiával fenyegeti. Amikor kiderül, hogy a maffiának nincs köze a fenyegetéshez és furcsa, kegyetlen gyilkosságok történnek Patrick neve egyre gyakrabban merül fel a nyomozás alatt. Amikor pedig az ügyfél fiát brutális módon mégis megölik már senki sem érezheti magát biztonságban. A szálak lassan egy közel 20 éves csoport tevékenységeihez vezetnek, melynek Patrick apja és több áldozat szülője is tagja volt...

Az író maga is Ír bevándorlók gyermeke, ez a regénye pedig egy sorozat második része. Persze a sorozat sejthető volt. Több könyvét is megfilmesítették, a McKenzie sorozatnak a 4. részét Ben Afflec vitte vászonra.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dennis_Lehane

Újra egy Sam Capra sztori. Napjaink legtrendibb és úgy tűnik legkifizetődőbb business-e a sorozat gyártás. Értem én csak mégse... Mint már említettem Sam Capra nem éppen a kedvenc karakterem. Nehéz megfogalmaznom, miért is nem kedvelem, de nem ez van. Ami azt jelenti, hogy nem igazán értem miért erőlteti az író. Persze gondolom van akinek bejön és azok megveszik a könyveit... Az a baj, hogy különben jól ír a fickó, pörögnek az események, jönnek-mennek a gengszterek, és középpontban a naiv, kihasznált, összetört figura, akit meg kéne menteni. Na, nem fogok ezen tovább lovagolni, én csak nem érzem elég erősnek Sam Capra karakterét ahhoz, hogy túl sok részt elvigyen a hátán, mert a sorozathoz nagyon erős karakter kell, lásd Jack Reacher. Ráadásul az író már bizonyított önálló regényekkel is, amik ütősek voltak. A jó hír számomra a könyvben mégis az, hogy legalább a gyerekrablós, visszaszerzős, kiisarosszfiús epizódnak vége és ezúttal egy különálló Capra sztorival állunk szemben. A helyszín a napfényes Miami, ahol Sam éppen rozogább bárját próbálja rendbe tenni, mikor hidegvérrel lelövik egy régi barátját a bár előtt. A régi barát épp egy légifuvarozó mágnás lányánakpróbált segíteni valamiben. Sam bosszút esküszik és beépül a Valera családba, ahol titkokat, régi sérelmeket, hatalomharcot és gyilkosságokat buktat le. A szálak egyre szövevényesebbek és fejezetenként változik az ellenség képe. Szóval akció dús, izgalmas,gyors történetbe csöppenünk e könyvet olvasva!

HOSSZÚ UTAZÁS

Nem tudom, hogy úgy általában mennyire ismeri az amerikai írót a magyar közönség. Tudják-e hány könyve jelent meg az elmúlt 5 évben és hányat filmesítettek meg azonnal! Igazán nem értem mi a titka, ami ekkora sztárrá tette! De tény, hogy a legújabb, és legsikeresebb Danielle Steel-lel állunk szemben:) Rengeteg könyve jelent meg magyarul is, és a magyar mozik is szép számmal vetítik a filmjeit én mégis régóta tipródok azon, hogy megismerkedjek a könyveivel. Oké, be kell vallanom, hogy nem vagyok túl romantikus, meg szentimentális és már szerelmes csitri sem sajnos, így érthető okokból nem kívántam a műfajt sem. Végül csak rávettem magamat erre a kevésbé romantikus felhangú címre. 

A történet dramaturgiája adja azt hiszem a könyv ritmusát. 3 szereplő szemszögéből olvashatjuk a könyvet, ami nézőpontokat váltogat, ettől kicsit gördülékenyebbé válik. Bár a fiatal lány (Sophia) és a rodeós fiú (Luke) perspektívája nem különbözik, nincs benne feszkó, így gyakorlatilag fölösleges szerintem. Ira, az idős bácsi fejezetei pedig egy teljesen külön álló történetet mesélnek el! A végén csodálatos amerikai cukormázzal önti le az író a súlyos problémákat és hirtelen minden csodálatosan könnyedén megoldódik:(

Nem nyálasodott össze azért kezemben a könyvecske, szépen végig olvastam, de sem a nagyon laposkák diák szerelem, sem Ira élettörténete nem csalt könnyeket a szemembe. Hiányzott a szerelmi feszültség, ahogy a drámai pillanatok is. Egyszerű volt, lineáris, kiszámítható, és persze happy ending...

Ja, és persze, hogy már kész a film is!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nicholas_Sparks

Szegény Cross barátunkra ismét rájár a rúd:( Patterson nagyon kegyetlenül bánik vele! Összegezzük hát Cross elmúlt néhány éves veszteségét: megölték a feleségét; az újabb szerelme gyilkos volt; a következőt elrabolták és fogva tartották jóóó sokáig, ami miatt aztán persze elhagyta; a barátja és kollégája elmebeteg sorozatgyilkos. Ebben a kötetben pedig meghal az unokahúga mégpedig nagyon durva módon. A testét pedig egy faaprítóval "alakítják" könnyen szállíthatóvá. Egy véletlen folytán kerülnek a maradványok a rendőrséghez és kezdheti Cross felgöngyölíteni egy szadista gyilkosságait. Az illetőről azonban kiderül, hogy White House közeli, így leleplezése sem lesz gyerekjáték. És persze Nana mama sem túl fiatal már, sűrűsödnek a kórházi jelenetek is.

A sorozatot még mindig angolul olvasom és ajánlom mindenkinek ezen a nyelven. Könnyű, nem túl nagy szókincsű, rövid fejezetekre osztott olvasmány.

Ezt most tényleg azért vettem előre, mert megérkezett a film a mozikba és előtte inkább olvasnám, bár a skandik elég könyv hűen szoktak adaptálni. A dán író krimi sorozata a Q ügyosztály különleges bűnügyekkel foglalkozó csapatának munkáiból válogat. A Fácángyilkosok óta már több rész is megjelent. 

Ahogy az a skandiknál megszokott a gyilkosságok brutálisak, az elkövetők elmebeteg, szadista állatok. Kemény olvasmány. Főnyomozónk Carl Morck, a kiállhatatlan kolléga, akivel senki sem dolgozik szívesen. Asszisztense az arab származású Assan és az új titkárnő Rose. A Q ügyosztály asztalán egy régi bűntény aktáját találják egy reggel. Hamar kiderül, hogy titokzatos módon érkezett a dosszié. Carl nem túl nagy meggyőződéssel indul a részletek nyomába, lévén egy ipse már bevallotta a kettős gyilkosságot és ezért épp börtönben ül. Mégis hátborzongató, hogy a helyszínt valaki újra berendezte a gyilkosság utolsó perceinek megfelelően. 

Már a legelső oldaltól kezdve nem titok, kik is voltak a valódi elkövetők, akik most persze minden követ megmozgatnak, hogy Carl ne jusson el hozzájuk. A gyilkosságok egyszerű drogos-piás rituálé részei voltak... Emiatt az egész történet nekem túl kegyetlen és értelmetlen. Erőszak csak az erőszakért:( Nekem eddig ez a skandi tetszett legkevésbé. Carl a fülszöveg szerint a kiállhatatlan nyomozó... Én ezt sem éreztem alátámasztva a könyvben. Gyenge volt és értelmetlenül kegyetlen, gusztustalan. A filmről is hasonló véleményeket olvastam. A trailer-t idebiggyesztem, de a filmet én nem fogom megnézni!

Tagadhatatlanul női regény. Az a fajta, amit a Nők lapja is ajánlhat (talán ajánlott is) a hölgyeknek. Nem bugyuta romantikus fércmű, mégsem kedvelem különösen ezt a műfajt, stílust. Egyszerűen mert enyhe disszonanciát érzek benne. Nem romantikus butaság, viszont a stílusa nem elég komoly, mély, tartalmas.... Igen, ezt érzem, hogy a téma és a stílus üti egymást... 

A könyv egy fiatal spanyol lány életéről szól az 1900-as évek elején, a spanyol háború, majd a II. világháború idején. A történetnek a háttere és helyszíne is nagyon érdekes! Sira Madridban gyermekként tanulja ki a varrást egy szabóságban. A spanyol háború kitörése előtt viharos szerelembe esik egy kalandorral, akivel Marokkóba költözik, de aki mindenéből kifosztva hagyja magára a fiatal lányt egy idegen országban. Sirának fel kell nőnie, talpra kell állnia, hogy rendezze tartozását, amiben egy seftek spanyol asszony támogatja. Kalandos és veszélyes úton jutnak annyi pénzhez, hogy a lány divatos szabászatot nyithasson a városban az ott élő gazdag spanyol és német hölgyek ízlése szerint. Az üzlet azonban a vártnál is sikeresebb! Sira megismerkedik a város krémjével és barátságot köt egy különleges angol hölggyel! A történelem igazítja életét! A németek számára különösen fontossá válik Spanyolország belépése a világháborúba, az angolok pedig mindent megtesznek, hogy Spanyolország ne álljon Németország mellé! Az angol titkosszolgálat sűrű kémhálózatot hozott létre az országban és Marokkóban is. Sira pedig felcsap kémnek. Madridba költözik, ahol a német elit köreibe kell beépülni, mint divat szabó. A munkát olyan jól teljesíti, hogy egy különlegesen nehéz és veszélyes küldetést is rábíznak Lisszabonban. 

A környezet színes, különleges, a történelem sodrása veszélyessé és egyedivé teszi. A sztori akár igaz is lehet, nekem a stílus mégis túl nőies, túl laza. Izgalmasabb lehetne, ha az író feszültebbé tudta volna tenni a regény második felét. A könyvben mégis van annyi, hogy sorozatot is forgattak belőle, ami szerintem elég jól sikerült! Érdemes megnézni!