Ki ne ismerné Tolkien műveit? Ámbár, ahogy ez a filmek korában lenni szokott ismét nem időrendben váltak ismertté Tolkien könyvei. Elsőként az amúgy második Tolkien mű a Gyűrűk Ura került a nagyközönség elé és csak a trilógia sikerein felbuzdulva készült el A hobbit történetének mozifilmes változata. A jól tejelő trilógikus formában.
Személy szerint tartottam magam az elveimhez mindkét mű esetében és még azelőtt olvastam el őket, hogy a filmeket megnéztem volna. A Gyűrűk Ura sokkal többet adott nekem írva (több, mint 10 éve), mint filmen, habár a képi világa csodálatos volt. Mégis a 3x3 óra is kevésnek bizonyult és elnagyoltnak hatott olvasva a 3 gigantikus kötetet telis tele kalanddal, különös lényekkel.
A hobbitot olvasva felelevenedett ez a csoda világ. Tündék, törpök, hobbitok, trollok, koboldok, mágusok... Egy igazi, felejthetetlen mese. Olyan történet, amit bátran olvashatunk fel gyermekeinknek is. Hadd lóduljon meg a képzeletük! Ne a filmmel kezdjük! Próbálják ők maguk elképzelni a medve embert, vagy Gollamot Tolkien leírása alapján! Garantáltan kevésbé lesz ijesztő a kicsiknek. Ne féljünk, Tolkien valóban mesét írt! Gyermeki nyelvezete egyszerű, kedves, szókimondó. Mesélőként az író számtalan alkalommal kiszól olvasójához. Biztatja, megdicséri, kérdezi.
A hobbit története tehát a Gyűrűk Ura előtti kaland. Főhőse Zsákos Bilbó, akit Frodó nevelőapjaként ismertünk meg. Bilbót Frodóhoz hasonlóan (persze a valódi idő rendet tekintve épp fordítva) Gandalf veszi rá, hogy vegyen részt 13 törp hajmeresztő vállalkozásában. Nem nagy dolog, csak egy sárkányt kéne megölni és/vagy visszalopni tőle a törpök kincseit. Semmiség egy ilyen pici figurának, mint egy hobbitka... Az útjuk során számtalan ijesztő, veszélyes kalandba keverednek. Szinte mindig éppenhogy megússzák a veszedelmet. És szép lassan a félős, unalmas hobbitka lesz a csapat esze és állandó megmentője.
A könyvnek a fele függelék volt, mely még egy könyv terjedelmű kiegészítést tartalmazott, megmagyarázva sok összefüggést a két mű között. Plusz szükséges volt a mű átírása néhány helyen, mivel a teljes világot az író a Gyűrűk Ura trilógiára építette fel így bizonyos helyek, nevek még másképp szerepeltek A hobbitban.
Peter Jackson filmjéből még csak két rész futott le a mozikban, de idén télen érkezik a befejezés is! Megnéztem őket és túl sok újat nem adtak. Egy az egyben leforgatták a könyvet, ami persze jó, csak így nem annyira izgi:) De a látvány szép és néhány már ismert szereplőt újra bedobtak. Ebben különbözik csupán a könyvtől.
Olyan sok mindent tudunk már Tolkienről és műveiről, hogy nem részletezném itt őket. (tünde nyelv, teljes világ, fantazy apja, Göncz Árpád fordítás...)
http://hu.wikipedia.org/wiki/J._R._R._Tolkien
És végre elérkezett az idő, hogy elolvassam a 2013 év végén megjelent új Dan Brown könyvet. Az írótól óta várják a magyar olvasók az új történetet hiába. Tény, hogy az elmúlt évben számos sikeres kihívója lett az írónak és van köztük, akit személy szerint jobbnak is tartok. Nem titok, hogy Steve Berry könyveit ma szívesebben olvasom. Robert Langdon karakterét pedig sajnos Tom Hanks miatt érzem gyengébbnek. Hiába imádni való és remek színész, szerintem ezt a figurát túl elméletivé, ügyefogyottá tette. Nincs benne egy cseppnyi sárm. Pedig mikor még a filmek előtt elolvastam a Da Vinci kódot és az Angyalok és démonok könyveket kifejezetten szerettem a pasit. Szerintem fiatalosabb és kihívóbb, mint Tom Hanks alakításában:( Cserébe azóta csak az ő karaktere van a fejemben olvasáskor is és így a hatás lelombozó, a pasis pillanatok pedig bénák:(
Mindezek ellenére az első felét a könyvnek bírtam. Jópofa a téma, bár Dante Isteni színjátékából szinte semmire sem emlékszem. Tudom, hogy tanultuk és két mondatban el is tudom mondani miről szól, de sem az íróról, sem a műről nincs több a fejemben. A könyv azonban rengeteg tanul és új ismerettel bővíti tudásunkat a témában:) Ugyanakkor sajnos nagyon szájbarágóssá vált Dan Brown. Nem tudom felidézni, hogy már az első könyvében is ilyen sok ismétléssel írt-e vagy mostanra hígult ennyire fel? Olyan érzést kelt, mintha oldalszámra kapná a sikerdíját. Ha a rengeteg ismétlést kitörölnénk talán a negyedét kereste volna:( Aztán más fontos pontján az eseményeknek felgyorsít, hirtelen gyorsan bevezetés nélkül bedob egy a történet megértése szempontjából igen fontos információt és hopp már haladhat is tovább a kódfejtés, hisz az előbbi gyors infó jól előre lendíti az eseményeket... Általában egy szereplő múltbeli történetével játszik így. Viszont ezek a szösszenetek nagyon sutává teszik, szétszabdalják a sztorit. Az egész könyv kapkodós, zilált, mégis nyúlós...
Ő lenne a .... Steve Berry jelölt? Háááát van hova fejlődni...
Na ezt NE olvassátok el szerintem:( Sikerült megint belenyúlnom úgy tűnik. Pedig No.1 bestseller a borító szerint... A skót író krimije mégis lapos, unalmas és a végét igazából nem is értettem. Hogy most akkor hogyan is varrták el azt a bizonyos szálat...
Végre, végre Gordiánus a római nyomozó visszatért! Imádom ezt a sorozatot! Picit csalódás csupán, hogy oly hosszú idő után az új kötet valójában jól álcázott novella gyűjtemény. Ráadásul 0. rész, mivel időben az eddig megjelent kötetek előtt játszódik.
Megvallom jobban szerettem a hosszú, "egész estés" krimiket:( De persze ez a kötet sem volt rossz. Saylor nagyon látványosan, sok történelmi ismerettel tűzdelve ábrázolja az ókór monumentális csodáit. Legtöbbjük ma már nem látható, de az író segít elképzelnünk a Rodoszi kolosszust vagy az olümpiai Zeusz szobrot saját koruk tündöklésében, grandiózusságában. Hogy az embernek kedve támadna időutazni és a saját szemével is megcsodálni az isteneknek állított csoda szobrokat, épületeket. 
Csak egy új könyv volt. Nem hallottam az íróról, sem erről a könyvről. Hamar kiderült, hogy picit kiöregedtem már ebből a témából:)
Elsőre azt gondoltam, hogy íme a Denis történetek XXI. századi folytatása. Az én korosztályom nő tagjai szerintem kivétel nélkül tudják, hogy miről beszélek:) A 2-3 évtizeddel előttem járók Romana és Tiffany füzeteket ismerték:) A fiatalabbak kedvéért: gimnazista korú fiatalok szerelmi történetei voltak a füzetekben. A szokásos szeret - nem szeret, miért nem hív, miért nem nézrám, én azt gondoltam, ő azt gondolta és a végén vééégre a csók. Romana és Tiffany az érettebbeknek, nem csókvolt a vég:)
Megint amerikai irodalom. Jóféle:) De nem túl vidám... Az 1920-as évek válsága és az azt követő szárazság tönkre tette Amerika középső részén élő farmereket. Különösen drasztikusan érintette Oklahoma államot. Azok a családok, akik akkor már több generáció óta éltek és gazdálkodtak földjeiken, szép lassan a bankok bérlőivé váltak, majd egyik napról a másikra hajléktalanokká. Földjeiket traktorokkal felszántották, őket pedig kilakoltatták, lévén mindez már a bank tulajdona. Ami igazán megdöbbentett, hogy ezen államokból több százezer ember indult útnak nyugatra, Kaliforniába csábító mezőgazdasági munkák reményében és új otthon ábrándjával.
A hosszú út szétforgácsolja a családot, bárhogy küzd is ellene az anya. Megöli az öregeket, bármilyen erősnek is tűntek az út elején. Elbizonytalanítja a jövőt, hiába hajtja a hitük, remény előre őket. Egyre több az intő szó. Mert egyesek már visszafelé haladnak, keletnek. Inkább az éhhalált választják, de kedves földjükön, mint a megvető szavakat, a reménytelen, éhbért sem fizető munkát.
Végre, végre! Már alig vártam az új Jack Reacher történetet:) Csak sajnos olyan rövidke, vagy én olvasom piszok gyorsan:)
Doherty első könyvei az ókori Egyiptomban játszódnak. Azokat a krimiket a helyszín és a kor miatt jobban kedveltem kicsit.