Ki ne ismerné Tolkien műveit? Ámbár, ahogy ez a filmek korában lenni szokott ismét nem időrendben váltak ismertté Tolkien könyvei. Elsőként az amúgy második Tolkien mű a Gyűrűk Ura került a nagyközönség elé és csak a trilógia sikerein felbuzdulva készült el A hobbit történetének mozifilmes változata. A jól tejelő trilógikus formában. 

Személy szerint tartottam magam az elveimhez mindkét mű esetében és még azelőtt olvastam el őket, hogy a filmeket megnéztem volna. A Gyűrűk Ura sokkal többet adott nekem írva (több, mint 10 éve), mint filmen, habár a képi világa csodálatos volt. Mégis a 3x3 óra is kevésnek bizonyult és elnagyoltnak hatott olvasva a 3 gigantikus kötetet telis tele kalanddal, különös lényekkel. 

A hobbitot olvasva felelevenedett ez a csoda világ. Tündék, törpök, hobbitok, trollok, koboldok, mágusok... Egy igazi, felejthetetlen mese. Olyan történet, amit bátran olvashatunk fel gyermekeinknek is. Hadd lóduljon meg a képzeletük! Ne a filmmel kezdjük! Próbálják ők maguk elképzelni a medve embert, vagy Gollamot Tolkien leírása alapján! Garantáltan kevésbé lesz ijesztő a kicsiknek. Ne féljünk, Tolkien valóban mesét írt! Gyermeki nyelvezete egyszerű, kedves, szókimondó. Mesélőként az író számtalan alkalommal kiszól olvasójához. Biztatja, megdicséri, kérdezi. 

A hobbit története tehát a Gyűrűk Ura előtti kaland. Főhőse Zsákos Bilbó, akit Frodó nevelőapjaként ismertünk meg. Bilbót Frodóhoz hasonlóan (persze a valódi idő rendet tekintve épp fordítva) Gandalf veszi rá, hogy vegyen részt 13 törp hajmeresztő vállalkozásában. Nem nagy dolog, csak egy sárkányt kéne megölni és/vagy visszalopni tőle a törpök kincseit. Semmiség egy ilyen pici figurának, mint egy hobbitka... Az útjuk során számtalan ijesztő, veszélyes kalandba keverednek. Szinte mindig éppenhogy megússzák a veszedelmet. És szép lassan a félős, unalmas hobbitka lesz a csapat esze és állandó megmentője. 

A könyvnek a fele függelék volt, mely még egy könyv terjedelmű kiegészítést tartalmazott, megmagyarázva sok összefüggést a két mű között. Plusz szükséges volt a mű átírása néhány helyen, mivel a teljes világot az író a Gyűrűk Ura trilógiára építette fel így bizonyos helyek, nevek még másképp szerepeltek A hobbitban.

Peter Jackson filmjéből még csak két rész futott le a mozikban, de idén télen érkezik a befejezés is! Megnéztem őket és túl sok újat nem adtak. Egy az egyben leforgatták a könyvet, ami persze jó, csak így nem annyira izgi:) De a látvány szép és néhány már ismert szereplőt újra bedobtak. Ebben különbözik csupán a könyvtől.

Olyan sok mindent tudunk már Tolkienről és műveiről, hogy nem részletezném itt őket. (tünde nyelv, teljes világ, fantazy apja, Göncz Árpád fordítás...)

http://hu.wikipedia.org/wiki/J._R._R._Tolkien

És végre elérkezett az idő, hogy elolvassam a 2013 év végén megjelent új Dan Brown könyvet. Az írótól  óta várják a magyar olvasók az új történetet hiába. Tény, hogy az elmúlt évben számos sikeres kihívója lett az írónak és van köztük, akit személy szerint jobbnak is tartok. Nem titok, hogy Steve Berry könyveit ma szívesebben olvasom. Robert Langdon karakterét pedig sajnos Tom Hanks miatt érzem gyengébbnek. Hiába imádni való és remek színész, szerintem ezt a figurát túl elméletivé, ügyefogyottá tette. Nincs benne egy cseppnyi sárm. Pedig mikor még a filmek előtt elolvastam a Da Vinci kódot és az Angyalok és démonok könyveket kifejezetten szerettem a pasit. Szerintem fiatalosabb és kihívóbb, mint Tom Hanks alakításában:( Cserébe azóta csak az ő karaktere van a fejemben olvasáskor is és így a hatás lelombozó, a pasis pillanatok pedig bénák:( 

Mindezek ellenére az első felét a könyvnek bírtam. Jópofa a téma, bár Dante Isteni színjátékából szinte semmire sem emlékszem. Tudom, hogy tanultuk és két mondatban el is tudom mondani miről szól, de sem az íróról, sem a műről nincs több a fejemben. A könyv azonban rengeteg tanul és új ismerettel bővíti tudásunkat a témában:) Ugyanakkor sajnos nagyon szájbarágóssá vált Dan Brown. Nem tudom felidézni, hogy már az első könyvében is ilyen sok ismétléssel írt-e vagy mostanra hígult ennyire fel? Olyan érzést kelt, mintha oldalszámra kapná a sikerdíját. Ha a rengeteg ismétlést kitörölnénk talán a negyedét kereste volna:( Aztán más fontos pontján az eseményeknek felgyorsít, hirtelen gyorsan bevezetés nélkül bedob egy a történet megértése szempontjából igen fontos információt és hopp már haladhat is tovább a kódfejtés, hisz az előbbi gyors infó jól előre lendíti az eseményeket... Általában egy szereplő múltbeli történetével játszik így. Viszont ezek a szösszenetek nagyon sutává teszik, szétszabdalják a sztorit. Az egész könyv kapkodós, zilált, mégis nyúlós... 

Összességében az alap történet tetszett, sok érdekes információ volt benne a témában, de túl sok volt a fölösleges, unalomig ismételt mondat. És végig azt az érzést kelti, hogy összecsapott az egész, a cél mindig még egy oldal volt írás közben nem pedig a történet logikus menete.

Ő lenne a .... Steve Berry jelölt? Háááát van hova fejlődni...

A történet hőse - sejtésem szerint a többi köteté is - Garth Hanson (milyen név...) a festő, aki művésetét festmények hamistásával étékesíti. Ezúttal egy görög ikon megfestésére kap megbízást. Ehhez kedvelt nyaraló helyére, a csodaszép görög szigetre, Mikonoszra kell utaznia. Itt cimboráival egyéb illegális akciót is levezényelnek, anyagi helyzetük javítása érdekében. Mindeközben próbálják megfejteni mi történt valójában egy másik, a szigeten ténykedő festő barátjukkal, aki rejtélyes körülmények áldozata lett. És persze a szebbik nem is képviselteti magát. Gyilkosságok, műkincs rablások, titkok, titokzatos alakok, furcsa találkozások. És Hanson, aki próbálja kideríteni az igazságot. 

Könnyű. Nagyon könnyű olvasmány. Nekem olyan érzésem volt, mintha egy tini írta volna. Már túlságosan is egyszerű mondatok, buta, izgalomtól mentes cselekmény, egyszerűen megalkotott figurák. Olyan fiatalos, lényegre törő, egyszerű fogalmazvány. A főhős cak gondol valamire és az már ott is terem, meg is történik. Mindig épp jókor van jó helyen, hogy fontos, éppen szükséges információhoz jusson. 

Nem villanyozódtam fel tőle. Az egyetlen pozitívuma, hogy rövid, gyorsan kivégezhető. Mondjuk egy nap strandoláshoz remek Blikk helyett:)) Persze utána guglizva kiderül, hogy az író egyben film producer és rendező is Görögországban, ahol feleségével él, így érthető okokból a könyvei gyakorlatilag mini forgatókönyvek egyben.. Az imdb szerint most készít filmet hősünk egy másik történetéből. Na meglátjuk, ha... 

Na ezt NE olvassátok el szerintem:( Sikerült megint belenyúlnom úgy tűnik. Pedig No.1 bestseller a borító szerint... A skót író krimije mégis lapos, unalmas és a végét igazából nem is értettem. Hogy most akkor hogyan is varrták el azt a bizonyos szálat... 

Inkább szólt a könyv a skót rendőrségi apparátusról, a munkájukról, a szervezeti hierarchiáról, a nyomozók rivalizálásáról és McRae nyomozó mindennapjáról, mint az esetekről. Valahogy a gyilkosságok lettek a történet töltelék jelenetei. Így elég laposkára sikerült ez az írás, nem is értem... 

Röviden a könyv 2-3 gyilkossági üggyel fut: egy gyújtogatás, egy bőröndös darabolós és egy prostikat halála verő sorozatgyilkos. McRae egy balul sikerült akcióban elveszítette egyik rendőrét emiatt nem hivatalosan lefokozzák, átteszik a lúzer csapatba. Főnöke a láncdohányos, ellenszenves Steel kihajtja a lelkét is, ugráltatja és a magánéletét is megkeseríti a sok melóval. Miközben így vagy úgy mindegyik ügyben nyomoznia kell végül meg is oldja őket. Csak nem lineáris a dolog. Sok sok oldal unalom, aztán hipp-hopp megoldja az eseteket néhány oldalban és vége. Na jó, van még benne exbarátnő, meg megkínzott újságíró haver, de az egész nagyon kusza, a stílus pedig lapos:( 

Nagyon nem tetszett:(

Végre, végre Gordiánus a római nyomozó visszatért! Imádom ezt a sorozatot! Picit csalódás csupán, hogy oly hosszú idő után az új kötet valójában jól álcázott novella gyűjtemény. Ráadásul 0. rész, mivel időben az eddig megjelent kötetek előtt játszódik. 

Gordiánus 18 évesen neki vág egy kalandos utazásnak, mely során görög kísérőjével és tanárával, szidóni Antipatrosszal a híres költővel felkeresik az ókor 7 csodáját.(Mellesleg a költő valódi figura, aki először említi epigrammájában a 7 csodát.) Az utazás során pedig minden helyszínen különös kalandokba, rejtélyekbe, gyilkosságokba keverednek, melyeket az ifjú Gordiánus old meg. 

Megvallom jobban szerettem a hosszú, "egész estés" krimiket:( De persze ez a kötet sem volt rossz. Saylor nagyon látványosan, sok történelmi ismerettel tűzdelve ábrázolja az ókór monumentális csodáit. Legtöbbjük ma már nem látható, de az író segít elképzelnünk a Rodoszi kolosszust vagy az olümpiai Zeusz szobrot saját koruk tündöklésében, grandiózusságában. Hogy az embernek kedve támadna időutazni és a saját szemével is megcsodálni az isteneknek állított csoda szobrokat, épületeket. 

És ismét Tomas Noronha portugál kódfejtő barátunk. Még mindig uncsi, nem túl férfias karakter. Kis okoska. Gyakorlatilag a könyv 75%-át végig dumálja elmagyarázva mindent. Ez a könyv is olyan, hogy nem is tudom most ajánljam vagy se. Az alap titok és a sok sok magyarázat hozzá tulajdonképpen érdekes. Szokás szerint jól érthető. Ugyanakkor alig történik valami. Az események nem életszerűek. Ennyi dumát egy rendőr se hallgatna végig miközben sorozatgyilkos után igyekszik. Picike akció, picike izgalom, picike csavar. 

Az "okítás" ezúttal az Újszövetség átértékelése. Az író utószava szerint semmit nem talált ki, minden amit leír valóban vitatott részei a Bibliának. Röviden az a feltételezés néhány kutató történész szerint, hogy az Újszövetség nagy része nem teljesen igaz. Vannak benne másolási hibák, de önkényes kiegészítések, csúsztatások is. Eszerint Jézus nagyon is hithű zsidó ember volt, aki az apokalipszist prédikálta. Nem akart új vallást alapítani. A kereszténység azért lett vallássá mert Pál apostol rengeteg hitetlent tudott megtéríteni. A tömegek ára pedig  néhány zsidó szokás törlése. A szombati munka tilalma, a körülmetélés és a kóser étel jelentősége kikerült a kalapból így egyre nőtt a követők száma. 

Állítólag az is igaz, hogy találtak egy sírt, mely lehet hogy Jézus és családja hamvait tartalmazza. Mindezek pedig egy rejtélyes gyilkosság sorozathoz kötve kerülnek elbeszélésre. Én nagyon keveset tudok az említett történészi, teológiai vitákról, de a magyarázatok elég logikusnak tűntek. Viszont az is igaz, hogy az embereknek szükségük van hitre. Erőt ad neki, kitartást, segítséget. Kit érdekel, hogy valóbab feltámadt vagy sem? Az a fontos, hogy te miben hiszel. Úgy gondolom, hogy a vallásos olvasókat esetleg megbotránkoztatja, az ateistákat pedig elgondolkodtatja ez a könyv. De egyikük se várjon eseménydús, izgalmas, feszült akciókat:)

Csak egy új könyv volt. Nem hallottam az íróról, sem erről a könyvről. Hamar kiderült, hogy picit kiöregedtem már ebből a témából:)

Elsőre azt gondoltam, hogy íme a Denis történetek XXI. századi folytatása. Az én korosztályom nő tagjai szerintem kivétel nélkül tudják, hogy miről beszélek:) A 2-3 évtizeddel előttem járók Romana és Tiffany füzeteket ismerték:) A fiatalabbak kedvéért: gimnazista korú fiatalok szerelmi történetei voltak a füzetekben. A szokásos szeret - nem szeret, miért nem hív, miért nem nézrám, én azt gondoltam, ő azt gondolta és a végén vééégre a csók. Romana és Tiffany az érettebbeknek, nem csókvolt a vég:)

A hibátlan játék is egy szerelmi történet. A korosztály valahol az említettek közt: egyetem vége felé. Adott a very handsome baseball játékos Jack és az egyetemre most érkező nagyon emancipált, nagyon határozott, fotósnak készülő Cassie. Megismerkednek, a fiú csapja a szelet, a lány próbál távol maradni a nőfaló sportolótól, végül kiderül, hogy mindketten csak bizalmatlanok, ezért viselnek álarcot. Oké, összejönnek, megpróbálják együtt, de sajnos a fiú másik városba költözik egy új csapathoz és a távolban félrelép. Zűrzavar, összetört szívek, derékba tört közös jövő bla, bla. Persze a végén happy end és csók, meg eljegyzés, meg család tervezés...

Nem volt totál gáz, végül is tiniknek szerintem jó, nem a szexről szól, mint az 50 árnyalatok, kicsit nyálkás, szirupos, amerikai, de azért vállalható... Viszont egy valami elgondolkodtatott és meg is hökkentett. Az a rengeteg: én nem bízhatom senkiben, félek, hogy megsérülök, ha közel engedlek, örökre össze tört a szívem, soha mást nem szeretek majd...stb. Könyörgöm, úgy beszélnek, mint egy sok komoly kapcsoltban edzett 30-as, aki most már tényleg de az igazit keresi. Komolyan ilyen gondolatai vannak egy mai 20 évesnek? Tényleg azért játszik szerepet, nehogy kiboruljon, ha ez a kapcsolat végül nem lesz a végső??? Csak furi. Én nem emlékszem, hogy 20 évesen ezen pörögtem volna. Még 25 évesen sem... Majd 30 voltam mire elkezdtem úgy nézni a pasikat, hogy sok sok évet is kibírnék-e vele. De egyben mindig biztos voltam. Álarccal nem jutok közelebb a boldogsághoz, sőt. Vagy az álarc miatt nem jön össze a tuti, vagy összejön, de az álarc miatt és akkor életem végéig hordhatom. Azt meg nem bírja senki sem...

Megint amerikai irodalom. Jóféle:) De nem túl vidám... Az 1920-as évek válsága és az azt követő szárazság tönkre tette Amerika középső részén élő farmereket. Különösen drasztikusan érintette Oklahoma államot. Azok a családok, akik akkor már több generáció óta éltek és gazdálkodtak földjeiken, szép lassan a bankok bérlőivé váltak, majd egyik napról a másikra hajléktalanokká. Földjeiket traktorokkal felszántották, őket pedig kilakoltatták, lévén mindez már a bank tulajdona. Ami igazán megdöbbentett, hogy ezen államokból több százezer ember indult útnak nyugatra, Kaliforniába csábító mezőgazdasági munkák reményében és új otthon ábrándjával. 

Steinbeck egy ilyen texasi család kálváriáján keresztül mutatja be az Okik (gyúny nevük) szomorú vándorlását. A cselekményt minden második fejezet egy általános helyzet bemutatással fűszerez és tesz még érthetőbbé, még nyomasztóbbá. A történetet a Saleesaw-i Joad család személyesíti meg. Tom éppen a börtönből szabadul és siet haza a családjához, ám a farmjuk gyapottal bevetve, a ház pedig félig romba dőlve. Testvéreit, szüleit és nagyszüleit nagybátyjánál találj meg, ahonnan már távozóban vannak a napsütötte Kalifornia ígéretei felé. A könyv nem meséli el a család későbbi sorsát, de a beszúrt leírásokkal sejteti jövőjüket. 

Nehéz manapság átérezni a Joad család helyzetét, bár a svájci frank hitelesek közül néhányan érezhették hasonlóan magukat. Ugyanakkor,ha mégis beleképzeljük magunkat a könyvbe, nagyon elkeserítő és embert próbáló helyzetbe kerülünk. Elhagyni a házad, földed, ami egy gazdálkodásból élő családnak a minden, hisz a legközelebbi falun túl nem is jártak életükben. Felpakolni minden mozdítható tulajdonod egy rozzant autóra a nagy méretű - akár 10 fős - családoddal és elindulni valahová, ahol még sohasem jártál, amiről mindössze egy szép, csábító prospektusod van. Már az sem sikerül mindenkinek, hogy bízzon az ígért munkában az ország sosem látott felén. Hogy összeszedje magát és családját és belevágjon egy ilyen nagy útba, kevés élelemmel és még kevesebb pénzzel. De végül mégis elindulnak, mert egyszerűen nem tehetnek mást! A földjükön már csak betolakodók, az államukban nincs már sem föld, sem munka. Mindenki elindult nyugatra. Ehhez viszont hit kell! Mind közelebb érnek Kaliforniához, annál többet mutat az író a "kaliforniai álomról". végül is ők is megérthetőek, hisz éhes, szegény, hontalan, munkát kereső családok tízezrei jelennek meg a városokban rongyosan, igénytelenül, nincstelenül. Minden munkát elvállalnak akár ételért is dolgoznak. Ráadásul földre vágynak, hisz ehhez értenek. Kaliforniában pedig rengeteg bevetettlen földet birtokolnak néhányan. 

A hosszú út szétforgácsolja a családot, bárhogy küzd is ellene az anya. Megöli az öregeket, bármilyen erősnek is tűntek az út elején. Elbizonytalanítja a jövőt, hiába hajtja a hitük, remény előre őket. Egyre több az intő szó. Mert egyesek már visszafelé haladnak, keletnek. Inkább az éhhalált választják, de kedves földjükön, mint a megvető szavakat, a reménytelen, éhbért sem fizető munkát.

Szeretem, ahogy Steinbecknél életre kel a táj. Rövidek a leírások, de minden érzékszervre hatnak és így nagyon plasztikusak. 

http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Steinbeck

A könyvből filmet is forgattak annó és állítólag tervezik a remake-et is:)

Végre, végre! Már alig vártam az új Jack Reacher történetet:) Csak sajnos olyan rövidke, vagy én olvasom piszok gyorsan:) 

A legutóbbi könyvben segítséget kért és kapott a 110-es egység jelenlegi parancsnokától, aki történetesen egy izgalmas hangú hölgy. Jack pedig megígérte neki, hogy felkeresi mielőbb. És Reacher mindig tartja a szavát. És persze mindig bajba kerül;)

Ezúttal a nő meglátogatása lesz izgalmas, mivel a parancsnokot súlyos váddal letartóztatták és a nő külön kérte, hogy Reacher ne látogathassa meg. Ráadásul, amint betette a lábát a támaszpontra visszaállították a katonai szolgálatba és két ügyben is perbe fogták.

Láthatóan valaki el akarja őt távolítani az útból, ahogy Turner parancsnokot is. Na, persze Reacher sem ül tétlenül. Kioszt néhány durva  pofont, megszökteti az amúgy éppen ízlésének való csini parancsnokot és ketten kiderítik az igazságot.

Nem akarok már nagyon lelkendezni, ő az egyik legkedvencebb karakterem és most sem okozott csalódást.

Muszáj egy részt ide kopiznom;)

Reacher nem mondott semmit. Nem próbálta szóra bírni Shragót. Nem volt rá szükség. Így vagy úgy mindenképp beszélni fog Espinnek - vagy miután kiszállt a kocsiból, amellyel bevitték, vagy miután magához tért a kómából. Rajta áll a választás. Szabad embernek született.

De okosnak sajnos nem. A kóma mellett döntött. (...)

Doherty első könyvei az ókori Egyiptomban játszódnak. Azokat a krimiket a helyszín és a kor miatt jobban kedveltem kicsit. 

Ez a könyv egy másik krimisorozatának része. Helyszín az ókori Róma, Konstantinusz császárságának kezdetén. A történetek állandó szereplői a császári család és "udvartartásuk". A "nyomozó", Claudia egy fiatal, okos, éles eszű lány és az ő környezete, barátai és kedvese az exgladiátor Murranus.

A nyomozásokra Konstantinusz anyja kéri fel a lányt, azaz kvázi udvari alkalmazott. Ezúttal egy rejtélyesnek látszó gyilkossági ügyben kell nyomoznia, ahol a gyilkos zárt ajtó mögött hagyta áldozatát, de mint mindig az eset összefonódik egy még fontosabb feladattal, jelen esetben megtalálni Szent Péter sírját. Eközben pedig  egy sorozatgyilkos garázdálkodik éjjel Róma utcáin, aki az éjjel lányait intézi el nem hétköznapi módon.

A könyv, hogyan a sorozat többi darabja és az Egyiptomi történetek is, izgalmas, szövevényes, tele történelemmel. Könnyű, kellemes olvasmány mindegyik:)