Mostanában valamiért a nyomozós könyvek kötnek csak le. Komolyabb témához idő és nyugalom is kéne, hogy rá tudjak hangolódni. Azokat nem szeretem sokszor abbahagyni. Már nem is emlékszem, honnan  akasztottam ezt a könyvet. De nem régi kiadás: 2012, az író Colleen McCullough.

Na úgy 12%-nál akartam letenni és befejezni csak épp üdülni voltam, így keservesen folytattam. De le kellett volna tennem:( Amellett, hogy totál aberrált, visszataszító, gyomorforgató az, amit a sorozatgyilkos tesz a 16 éves áldozataival, még az író is béna! Nehezen olvasható, körülményes, túl sok a szereplő, akiket nem is tudtam követni, ráadásul annyi fölös sallang... Bezzeg gyilkosságot ecsetel vagy 4-et, szép részletesen. 

Arról már nem is beszélve, hogy a vége is totál gáz. A gyilkost nem kapják el igazából. Az utolsó mondatokkal valami extra csavart akart belevinni, de csak totál bénaság lett belőle és számtalan kérdésre végül nem adott választ, magyarázatot. A sablonos magányos, elcseszett házasságú nyomozó és az ügyben érintett nő románca is totál vicc:(

És hogy mindez miért játszódik '65-ben??

Fos. NE olvassátok el!

Lassan kiolvasom az összes angol szakos kötelezőt:-)

Ezúttal a filmet láttam korábban, nem szégyellem, hogy nem tudtam a könyv nagyságáról. A legutóbbi Dicaprio filmre gondolok most. 3D-ben láttam és egészen elvarázsolt. Csodálatosan színes, látványos képi világ. Dicapriot imádom és szemétség, hogy megint nem kapott szobrocskát!! A film után kezdtem el kutakodni a neten. Viszonylag jelentős amerikai irodalmi műnek számít a regény, amerikaiak számára emészthető hosszúságban. No, nincs gond ezzel, gyorsan lehet végezni vele:) http://hu.wikipedia.org/wiki/F._Scott_Fitzgerald

A fim nagyon tetszett és első sorban is látványos volt. Az viszont meglepett, hogy a 2013-as film milyen hűen követi a könyvet. Tulajdonképpen minden mondata vászonra került. Azt gondoltam a rengeteg szín és forgatag és látvány csupán a 3D miatt tölti ki a mozi időt. Amúgy a legtöbb kritika is ezt emelte ki a filmből. Jelentem a film tökéletesen a regényt eleveníti meg. Aki látta a filmet biztosan emlékszik az első 3D pillanatra: Nick látogatása Daisy-éknél. A hatalmas levegőzős szoba, ahogy a hosszú fehér muszlin függönyöket lengeti a szellő. Az egész szoba szinte száll. A díványon pedig a hölgyek hevernek, mint két lusta, kecses cica. Kérem, ez a jelenet szinte színre, hangra ugyanígy van megírva a regényben. Lebegő függönyökkel és nyújtózkodó hölgyekkel:-) és aztán sorba a többi látványos jelenet, mint a party, a new yorki buli, Gatsby háza, Gatsby és Daisy találkozása...

Tulajdonképpen olyan, mintha Fitzgerald forgatókönyvet írt volna annó:-) mert még a történet érzelmi tragédiája is tökéletesen és teljesen átjön a mozin. Gatsby ideállá nemesített szerelme, melyre feltette mindenét, s melyről nem akarta meglátni a valóságot. 

Elgondolkodtam Gatsby történetén. Emlékszem tini koromban nagyon szerelmes típus voltam. Vicces így utólag, mert szinte mindig töpszli, nálam alacsonyabb fiúk tetszettek nagyon, akik amúgy észre sem vettek. Legyeskedtem körülöttük és elképzeltem milyenek lennének velem, ha szerelmesek volnánk. Persze később, miután újabb fiú került a rózsaszín szemüvegem elé, már sokkal reálisabban láttam az előző gyengeségeit, hibáit. Ijesztő milyen mélyre tud bújni a szerelmes ember lelkében a szeretett lény idealizált, a valóságtól távol álló képe. Néha talán mégiscsak jobb siettetni egy szerelem beteljesülését, hogy kiderüljön annak valódi mivolta, vagy akár kiderüljön a két fél össze nem illősége. 

Szép történet, nem a hagyományos, unalmas köntösben. A film pedig a könyv után még zseniálisabb!

Döbbenetesen izgalmas író. Hatalmas fan lettem!!! Pedig már az voltam:-) Minden könyve brutálisan pörög, minden fejezet elképesztő új irányba viszi a szereplőket. Egyszerűen képtelen vagyok letenni... Ezt is egy nap alatt olvastam ki, mert nem tudtam abbahagyni!! Muszáj kivételesen ide másolnom az első fejezetet, hogy lássátok miről beszélek.

 Látom apámat azzal az ásóval. Könnyek csorognak az arcán. Szörnyű zokogás tör fel a torkából, az ajkai remegnek. Felemeli az ásót, és lesújt vele a földre. Az ásó szíve úgy hatol a talajba, mint penge a húsba. Tizennyolc éves vagyok, és ez a legélénkebb emlékem apámról - ahogy áll az erdőben azzal az ásóval. Nem tudja, hogy figyelem. Egy fa mögül leskelődöm, miközben ás. Dühösen csinálja, mintha a talaj felmérgesítette volna, és így akarna elégtételt venni. 

Azelőtt soha nem láttam sírni apámat - akkor sem, amikor az apja meghalt, akkor sem, mikor anyám örökre elhagyott minket, és akkor sem, amikor meghallotta, mi történt a nővéremmel, Camille-lal. Most azonban sír, mint egy kisgyerek. Patakokban folyik a könny az arcán. Zokogása visszhangzik a fák között. 

Ez az első alkalom, hogy kémkedem utána. Majdnem minden szombaton úgy tett, mint aki horgászni megy, de igazából soha nem hittem neki. Azt hiszem, a lelke mélyén mindig is tudtam, hogy titokban ez a szörnyű hely az úti célja. Mert néha az enyém is ez. 

Állok a fa mögött, és onnan figyelem. Még nyolc alkalommal teszek ugyanígy. Egyszer sem szakítom félbe. Nem mutatom meg magam. Azt hiszem, nem tudja, hogy ott vagyok. Igazából biztos vagyok benne. Aztán egy nap, amikor indul a kocsijához, rám néz, és száraz szemmel azt mondja: 

- Ma ne, Paul. Ma egyedül megyek. 

Az ablakból nézem, ahogy elhajt. Utoljára megy a fák közé.

A halálos ágyán, közel két évtizeddel később, apám megfogja a kezemet. Be van gyógyszerezve. A keze kérges és érzéketlen. Egész életében azzal dolgozott - még akkor is, amikor olyan országban élt, amelyben jólét volt. Olyan a bőre, mintha ropogósra lenne sütve, mint önmaga teknőspáncélja. Borzasztó fájdalmai vannak, de nem sír. (...)

Eszembe jit, ahogy ásott, és ahogy aztán végül abbahagyta. Akkor azt gondoltam, hogy miután anyám elhagyott minket, feladta. 

- Paul?

Apám hirtelen izgalomba jön. Könyörögni akarok neki, hogy ne haljon meg, de tudom, hogy ez nem lenne helyes. 

- Nyugodj meg, apa - mondom. - Minden rendben lesz.

Nem nyugszik meg. Megpróbál felülni. Segíteni akarok neki, de lerázza magáról a kezemet. Mélyen a szemembe néz, látom rajta, hogy most teljesen magánál van. Vagy csak szeretném azt hinni? Egy kis hamis vigasz a végén. Egy könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában. Lassan végiggördül az arcán. 

- Paul - mondja az apám, annyi év után is erős orosz akcentussal beszél. - Mindenképpen meg kell találnunk a nővéredet. 

- Meg fogjuk apa.

Ismét rám néz. Bólintok, hogy megerősítsem a szavamat. De azt hiszem, nem megerősítést vár tőlem. Mintha, most először, a bűntudat jelét keresné az arcomon. 

- Tudtad? - kérdezi alig hallható hangon. 

Érzem, hogy az egész testem remegni kezd, de nem pislogok, nem kapom el a tekintetemet. Azon tűnődöm, vajon mit láthat, vajon mit hihet. De ezt már sosem fogom megtudni. Mert néhány másodperccel később apám becsukja a szemét, és meghal. (...)

Na, ugye, hogy nem lehet itt abbahagyni? És tényleg minden szakasz hasonlóan titokzatos vagy megdöbbentő. 

A sztori alapja egy húsz évvel korábbi gyilkosság sorozat, melyben 4 fiatal halt meg. 2 testet megtaláltak, 2-t azóta sem. Az eltűnt lány Oroszországból menekült családja  nem tudta feldolgozni lányuk elvesztését. Az anya elhagyta férjét és fiát. A fiúnak máig bűntudata van, de próbál nem gondolni már a múltra. Ám egy nap azonosítania kell egy halott férfit és nagyon úgy tűnik a másik halottnak vélt áldozat került elő 20 év után. A szülők nem ismerik fel a halott férfit, de miért hazudnak? És mi van, ha tényleg nem a valódi gyilkos ül rács mögött, ahogy azt 20 éve állítja hiába??

A sztorinak még nagyon sok hasonlóan furcsa szála van, némelyikről nem is hisszük, hogy köze lesz a titokhoz, de Coben semmit sem dob elénk haszontalanul:-)

Szegény, szegény Cross. Na, ez megint egy olyan rész volt, ami nem tetszett. Utálom, hogy szinte minden részben ijesztgetni kell az olvasót és Alexet egy régi, már egyszer elkapott vagy talán megölt pszichopatával... Komolyan nem hiszem el... A csajos nyomozós sorozat ennél kreatívabb volt... 

Ja, és a legnagyobb szemétség, hogy azért ugrottam ilyen hamar neki ennek a résznek, mert az előző úgy ért véget, hogy valami gyilkos hívta telefonon, és úgy tűnt ebben a részben derül ki ki is volt az. Erre mintha az író nem olvasta volna el a sorozatának jegyzeteit, szó sincs a különös telefonról. Sőt frankón leellenőriztem, hogy nem hagytam-e ki egy részt, mivel most valami nyomozóval kavar, aki nekem egyáltalán nem rémlik... Nem hiszem, hogy ilyen béna lennék... Szóval van egy kis hiányérzetem...

Ettől még akar okés is lehetett volna a sztori, a jó sok és véres gyilkosság sorozattal, ha az író nem keverte volna bele a Mary, Mary kötet gyilkosát, és főleg, ha nem engedte volna szabadon azt az idióta Kyle Craig-et... Persze egyértelmű volt, hogy vele még megkeseríti főhősünk amúgy is szívás életét, na, de na... Ráadásul szánalmasan idegtépő, hogy bár Kyle elkapja Cross-t, de elengedi, mert nem így tervezte a bosszút!! Atyaég!! Most még legalább egy kötetben kell újra megharcolnia a Mastermind-al:( De lehet, hogy több könyvön keresztül kínozgatja majd Alex Cross-t...

Jó ideje szemezek már ezzel a könyvvel. Csak valahogy a megfelelő hangulatra vártam. Végre elérkezett és röpke egy nap alatt ki is olvastam:-)

Nem tudom miért, de olvasva a könyv kritikákat, de még az előszó után is úgy képzeltem, hogy az egyes írók szerelmi történetei elbeszélő módon, amolyan rövidke anekdotákként sorakoznak. Emiatt az első néhány szerelem olvasásakor némi csalódást éreztem. Túl rövidnek, túl száraznak tűnt. Aztán lassan elmúlt a hiány érzet, mert a könyv jó, érdekes, tele van ismert és kevésbé ismert szerelmekkel. Elég rövidek, csak 3-4 oldal és mindhez tartoznak régi képek is. Így elolvasva egy-egy fejezetet visszalapoztam a képekhez és elképzeltem találkozásukat, szerelmüket. 40 szerelmi szálat tartalmaz a kötet. Egész bele lehet szédülni:-)

És valóban elkapja az embert a vers olvasási láz! A "hogy is volt ez" vagy a "nahát tőle sosem olvastam még" izgalma.

Örülök, hogy végül elolvastam ezt a könyvet és alig várom, hogy nekifuthassak a nemrég megjelent második könyvnek is.

Végre egy igazán remek könyv akadt a kezembe! Az íróról és könyveiről nem tudtam sokat, csak azt láttam, hogy nagyon tolják az új könyvét. Amúgy nem "régi" író. Mindössze 3 könyve jelent meg ezidáig. Azelőtt orvosként dolgozott. Amerikai afgán származású és történetei bőven merítenek saját és családja életéből. http://hu.wikipedia.org/wiki/Khaled_Hosseini

Tulajdonképpen egy érdekesen strukturált családregényről van szó. Az történet fő vonulatát az első fejezet indítja el, melyben megismerünk egy testvérpárt. Abdullah és Pari nagy szegénységben élnek egy afgán faluban apjukkal, mostohaanyjukkal és féltestvérükkel. Egy nap elindulnak Kabulba egy tehetős házhoz munkát vállalni, ám végül kiderül, hogy az apa eladta lányát ennek a házaspárnak. Ezután minden fejezet az előző fejezet valamely szereplőjének története. Az alakok egymásnak adják át szinte a történet fonalát. Így haladunk az időben 1949-től napjainkig. Közben minden szereplőnek megismerjük szinte a teljes életét.

Keveset tudok az afgán világról, társadalomról, történelemről. Most úgy érzem egy kis szeletét megismertette velem az író. A történet köszönhetően a válogatott életeknek nagyon sok nézőpontot kínál. Nem enged ítélkezni. Minden döntésnek oka és hatása van. Ahogy mindnyájunk életének. 

A könyvet még olvasmányosabbá teszi az egyes fejezetek változatos tónusa is. Vannak első személyben elmondott történetek, de levél vagy újságcikk formájában is kerültek fejezetek a könyvbe.

El vagyok tőle ragadtatva. Megindító, emberi, elgondolkodtató, különleges, őszinte és realista, de nem patetikus vagy sajnálatot keltő. 

Hiányzott már nekem ez a kis szerencsétlen Cross. Néha kételkedem abban, hogy Patterson Úr szereti fekete pszicho zsaruját... Annit szivatja szegényt. Az egy dolog, hogy a munkája üldözi különböző agyament szörnyetegek személyében, na de miért kell minden "majdnem kapcsolatát" is kinyírni olyan hamar:(

Viszont végre megtudjuk, hogyan halt meg a felesége Maria és persze új nyomra akadva Cross végre a gyilkos nyomába eredhet. Ja és a család, jobban mondva Nana Mama nyüstölése eredményeként kilép az FBI-tól és pszichológusként szuperál, no persze azért John segítségére siet az aktuális sorozatgyilkosságok esetén:) Azért a végére jut egy apró csavar és ezúttal felütéssel végződik a kötet, ami miatt sokkal hamarabb fogok neki a következőnek, mint terveztem:)

Tudom nem egy nagy szám, de én kedvelem. Főleg mert angolul olvasom és elég könnyű a nyelvezete, rövidek a mondatai, sűrűek a fejezetek:))

Hihetetlen, hogy Abbott első 10 oldala mennyire felturbózzák az olvasót. 10 oldal és már le sem tudod tenni. Csak még egy rövid fejezet, na csak még egy, hú még a következőt el kell olvasnom. Főhősei átlag emberek, akiknek néhány oldal után teljesen felborul az életük, sok esetben kiderül, hogy teljes eddigi világuk hazugságokra épült:)

Ezúttal Evan Casher számára fordul meg a világ, mikor anyja kérésére hazasiet, ám már csak szülőanyja holttestét találja a konyha kövön és hamar kiderül, hogy senki és semmi sem az volt körülötte, aminek, akinek hitte. Sem a barátnője, sem a szülei. És körülbelül a 20 oldaltól indul a hajsza. Evan számára egyetlen menekvés az igazság megismerése, de mindig üldözői előtt kell, hogy járjon egy lépéssel.

Furcsa, de végig az az érzésem volt, hogy már olvastam ezt a könyvet, mert újra és újra voltak jelenetek, amik nagyon ismerősen szóltak. Aztán elkezdtek beugrani a hozzá kapcsolódó filmjelenetek.Különböző filmekből 1-1 jelenet. Érdekes és furcsa is volt egyszerre...megvallom nem éreztem jól magam emiatt a fura déja vu miatt, mégsem tudtam letenni, mert Abbott szerintem ügyesen olvastatja magát.

Ismét egy világvége történet ezúttal célzottan a fiataloknak:) Ez most nagyon kapós témának tűnik... A téma tehát manapság nem számít különlegesnek és mégis érdekes és némileg újszerű az elképzelés.

A könyv főhőse Pikk a föld alatt élő maréknyi humán közösség fiatal vadásznője, aki büszkén vállalja a vadásszá avatás kínját is. az enklávé átlag életkora 15 körüli és senki nem éri már meg a 40 évet. A csoport szigorú szabályok és törvények szerint él. Aki hibázik azt kiűzik a közösségből, ami biztos halált jelent odalent a Korcsok prédájaként. Pikk sosem ismert más életet, csak az enklávéban tud élni, ám kijelölt társával Fakóval fontos felfedezést tesznek. Fakó a kemény, de külön, magának való vadász, akit még gyermekként talált és fogadott be az enklávé és aki azt állítja, hogy lehet a felszínen élni. Hiába hozzák a döbbenetes hírt, miszerint a szomszédos enklávét kiirtották a Korcsok a két fiatal vadászt nem hallgatják meg sőt próbálják őket elhallgattatni és így végül kitaszítva találják magukat.

Fakó vezetésével feljutnak a felszínre, ahol a bandák tanyáznak az elpusztult város utcáin. Elindulnak hát északra, ahol Fakó elhunyt édesapja szerint élnek még emberek rajtuk kívül. 

A látvány és az életkörülmények a témától már jól megszokottak: nyomasztó, sötét, koszos, káoszos, embertelen, kegyetlen, kétségbeesett. Mégis frissítően hat a fiatalok alkotta kolóniák világa. 

Nagyon ifi regény, én meg már nem vagyok tini, de így is tetszett a történet.

Olyan film gyanús:)

Cotton Malone ezúttal az Egyesült Államok elnökét menti meg, miközben csapdába csalják. Még szerencse, hogy puszi pajtása Danny Daniels elnök úr:) Kellemetlen, mert úgy tűnik a merényletet a First Lady információi alapján tervelhették ki. Hogy benne van-e az elnök felesége azt most nem árulom el, de ebben a kötetben bepillantást nyerünk az USA elnökének és feleségének magán életébe és problémáiba is. Miközben Malone és kedvese Cassiopeia mindent megtesz azért, hogy megtalálják a Magellán Ügyosztáj vezetőjét, barátjukat Stephanie Nelle-t és megállítsák a "kalózokat", akik számára egyetlen cél, hogy megfejtsék Jefferson kódját, mely elvezeti őket létük legfontosabb dokumentumaihoz. 

Állítólag Jefferson Davis elnök valóban használt titkos írást, melyet csupán néhány éve tudtak megfejteni matematikusok, de nem találtam meg, mi is állhatott a titkos iratban. 

Ez a kötet kevéssé volt különleges számomra, mert a Jefferson kód nem tűnt túl nagy számnak és eddig ennek a történetnek volt a legkevesebb az igazság tartalma, de telistele volt akcióval így szokás szerint gyorsan kiolvastam.