A héten kiszakadtam a Trónok harca történetéből, mert nem régiben megjelent egy másik nagy kedvencem újabb kötete!:)

Imádom a sorozatokat!! Azt hiszem ez már valamiféle szenvedély nálam...imádok sorozatokat gyűjteni, muszáj mindet megvennem és csak elejétől olvasom szigorúan akár összefüggőek a könyvek, akár nem:)

A kádban hosszan elemeztem a sorozat éhségemet és próbáltam modellezni a választásomat, tetszésemet. 

A következő kategóriákat állítottam fel a tekintetben milyen sorozatokat olvasok és mi lehet a motivációm:

- legkézenfekvőbbek a történetében is összefüggő sorozatok, mint a Trónok harca, Monaldi és Sorti könyvei, Gyűrűk ura, Philippa Gregory kötetei. Ezek gyakorlatilag egy történet leírásai több könyvben, időrendben és gyakran történelmi eseményeket dolgoznak fel

- másik kategóriába tartoznak a kedvelt írók művei. Ebben a csoportban az író történeteit, stílusát, a könyvek műfaját kedvelem és ezért olvasom le mindet. Itt nagyon vegyes a stílus: Agatha Christie, Stephen King, Robert Merle, James Patterson, John Grisham...

- és rá kellett jönnöm, hogy egyetlen olyan könyvsorozat van, melyet a karakter miatt kedvelek: Lee Child Jack Reacher történetei!!!

Jack Reacher a volt katonai rendőr őrnagy, akit az első könyvben, mint frissen leszerelt katonát ismerünk meg. Egyszerre nyomozó és katona, mégpedig a legeslegkeményebb. Nem ismerek még egy olyan hőst, akitől úgy fogadható el a keménysége, a magabiztossága, az ereje, hogy közben nem egy hollywood-i verekedős jelenetet látnánk, ahol a szuperhős akárhány-akármilyenkemény fickóval is elbánik 3 perc alatt.

Reacher minden mozdulata, tette és mondata kőkeményen alátámasztott valódi tapasztalatból és gyakorlatból táplálkozik és így igazán hiteles. Magas (190cm), robosztus (110kg), nagyrészt csupa izom, de tudjuk, hogy ő az a hegyomlás alkat alapból, okos, tapasztalt, mindent tud a katonaságról, elég sokat az emberek szokásairól, jó az anatómiában és marhára a világ összes fegyverét ismeri. A fejében van az órája, ami halál pontos, mindig csak annyi ruhája van, amit visel, amikor vásárol a régi ruhadarabokat kukába dobja, a sportos alacsony, okos nőket kedveli:)

Mindemellett igazi hazafi, bármi áron az igazság bajnoka, a gyengébbek védelmezője és a szebbik nem hódolója. 

Ugyanakkor hihetetlenül őszinte, nem beszél sokat, de minden mondata fontos! Egyetlen hátránya női szemmel, hogy esze ágában sincs megtelepedni. Mint egy hobo járja az államokat cél nélkül utazgat az USA-ban és itt-ott belebotlik (de leginkább belerángatják) valami helyi igazságtalanságba, gyilkosságba...

Számtalan barátomnak próbáltam már elmondani miért is imádom Jack Reachert, de rájöttem, hogy csak is Lee Child szavai győzhetnek meg a karakter egyedülállóságáról, úgyhogy engedelmetekkel néhány idézetet csatolok.

"Vettem egy levegőt és úgy tettem, mintha mondani akarnék valamit. Aztán minden figyelmeztetés nélkül teljes erőből lefejeltem a fickót. Csak jó erősen megvetettem a lábam, derékból hirtelen előredőltem, és a homlokommal telibe találtam az orrát.... A lefejelés megváltoztatja a játékszabályokat. Egyfajta gátlástalan, barbár vadságot visz a játszmába.... A másik fickó csak állt. A néma észkombájn. Vagy a béta-hím. Rám bámult. Tettem egy lépést balra, és őt is lefejeltem. Bang. Dupla blöff. Teljesen felkészületlenül érte a dolog. Arra számított ököllel fogok behúzni egyet."

"Ha hatan vannak ellened, a legalapvetőbb szabály az, hogy gyorsnak kell lenned. A legminimálisabb időnél többet nem áldozhatsz egy emberre. Ami azt jelenti, hogy mindegyiket csak egyszer ütheted meg, mert ez a minimum. Egynél kevesebbszer nem lehet megütni valakit. Fejben elpróbáltam a mozdulatot. Úgy terveztem, középen kezdem. 1-2-3 puff, puff, puff. A harmadik ütés lesz a legnehezebb. Az első két fickó nem állt túl biztosan a lábán. A sokktól és a meglepetéstől könnyen a földre kerülnek. De mire eljutok a harmadikhoz, és rá kerül a sor, neki már lesz ideje reagálni. Ráadásul már kiszámíthatatlan lesz. Lehet, hogy van valami kész terve, de az is lehet, hogy még nem fog belekezdeni. Csak pánikba esve, reflexből üt. Úgyhogy azt terveztem, a harmadikat esetleg ki is hagyom, és rögtön a negyedikre vetem rá magam. A harmadik talán el is fog futni. Egyikük egészen biztosan."

" Ő harcos volt, én nem. Én inkább kocsmai verekedő vagyok. Ő a taktikai győzelemért élt, nekem viszont az volt a célom, hogy lepisáljam az ellenfelem sírját. Ami nem ugyanaz. Egyáltalán nem ugyanaz. Más áll a középpontban....Kegyetlen ütés lesz. Az a fajta kegyetlen ütés, amit Frazer talán túlélhet, ha a nyaka oldalán éri, de ha a hátulját, azt már nem. Ha egy ilyen ütés éri az ember tarkóján, az halálos. Semmi kétség.  Ott találja el, ahol a koponya találkozik a nyakcsigolyákkal. "

Évek óta olvasom a sorozat köteteit és nem értettem miért nem készül film az akciókkal és gyilkosságokkal teli könyvekből. Aztán végre felröppent a hír, hogy talán mégiscsak lesz film és nagyon keresik Reacher karakterét. Hát nem egy könnyű feladat az biztos. A barátnőmmel is sokat gondolkodtunk az ismertebb színészek tekintetében, de egyszerűen senki nem tűnt teljesen megfelelőnek. Az egyik nem volt elég erős testalkatú, a másik olyan buta arcú, a harmadik csak kigyúrt, a negyedik túl sötét vagy túl világos bőrű.

És ekkor jött a hideg zuhany: bejelentették, hogy a főszereplő Tom Cruise lesz!!!!!!!!

Na ez már a vég! Hollywood pénze, amin minden megvásárolható. Ahol egy tökmag eljátszat egy óriást. http://www.guardian.co.uk/film/2011/jun/14/tom-cruise-to-play-jack-reacher  Természetesen a világ Jack Reacher rajongói teljesen fel vannak háborodva..joggal. A Facebookon bojkottra szólítanak fel és számtalan egyéb csatornán hallatják a hangjukat. Mert hiszen az egész könyv a KARAKTERRE épül!!! !https://www.facebook.com/pages/Tom-Cruise-is-no-Jack-Reacher/273295299353212

A legszomorúbb mégis az volt amikor maga az író nyilatkozott úgy, hogy a Reacher méretei és ereje csupán metafora:( http://www.empireonline.com/news/story.asp?NID=31226 Pénz beszél. Moziban tutira nem nézem meg!! Reacher egyik kedvenc mondatával élve: "Mindig reméld a legjobbakat, de tervezz a legrosszabbra!"

Yesssss Bran és a kis Rickon NEM haltak meg:)) Azért kemény oldalakat okoztak, nagyon el voltam kenődve. De szerencsére csak jól megtervezett borzongatás volt a kötet vége felé. Az egyik nagy csavar. Közben egyre inkább megkedvelem a Vérebet, akinek végül kiderül, hogy van szíve csak jó mélyen eltemette már magában...

A legutóbbi bejegyzésemmel végül nem sikerült kilukadnom ahhoz a témához, ami már a Trónok harcának olvasása közben merült fel bennem és azóta több leendő és gyakorló anyukával is megvitattam.

All in all 30 évesen a ma fiataljai a boldogabbak-e, csillogóra suvickolt mindenem megvan és mindentelérhetek környezetünkben vagy elképzelhető-e, hogy a Trónok harca kora és a középkor rideg valósága végeredményben boldogabb felnőtteket nevelt a gyermekekből.

Amint azt a múltkor feszegettem, túl sok boldogtalan, magát és az útját kereső fiatal felnőttet látok. Persze elemezhetetlenül összetett a kérdés és minden ember története egyedi, de azért egy elemét mégis kiemelném, mert elgondolkodtat.

Ahogy korunk és társadalmunk fejlődött úgy lettünk képesek egyre több mindent megteremteni gyermekeink számára. Anyagi hátteret, szép lakást, autót az utazásainkhoz,márkás ruhákat, drága játékokat, menő kütyüket...ezer és ezer hasznos dolgot, tárgyat és persze szolgáltatást. Az anyák komolyan készülnek anyai szerepükre. Olvasnak és googléznak a terhességről, szülésről, gyereknevelésről: intimtorna, jóga, baba úszás, suttogók... A gyereknek pedig nincs más dolga, minthogy anyuka gyermeke legyen. Nevessen, játsszon, fejlődjön, beszéljen, járjon, aztán tanuljon, bulizzon, éljen. És jól is van ez így. A megteremtett környezet és a világ kínálta számtalan elérhető lehetőség mellett azonban ma nem ritka, hogy a 20-25 éves "gyermek" még otthon lakik a szüleivel. És hiába a szépen ívelő karrier, az igényeket kielégítő fizetés, a jól  karbantartott test a lélekkel van valami gond...boldogtalan, keresi saját magát, tele van szerepekkel és megfelelési kényszerrel és ha végül felkeres valamiféle lélekbúvárt, akkor a diagnózis valamiféle túl szoros családi kötelék, mélyen eltemetett családi sérelem, egészségtelen viszonyrendszer a szülőkkel... És 30 évesen mégsem tudsz egyszerűen csak haragudni az anyádra, mert túlságosan védett, mert túl sok mindent megadott neked, mert már te is elkövettél csomó hibát szeretetből, mert már érted, miért próbálta minden kívánságodat teljesíteni miután az ő életében olyan kevés támogatást kapott, vagy miért nem volt jó egyik pasid/csajod sem neki, aki 18 évesen szült téged egy fellángolás során, amiből csak nagy adag füst és hamu maradt.

Szóval jó-e az a ma gyermekének, ha nincsen semmi dolga, hiszen csak gyerek, hogy minden kényelemmel el van látva akár húszon éves koráig, ha nem kell harcolnia önmagáért mert a szülők igyekeznek mindenben egyengetni az útját. Aztán 25 körül fejest ugrik a világba és csak ekkor kezd el tapogatózni, saját kárán tanulni, ismerkedni a valódi párkapcsolattal, a munkahelyi viszonyrendszerekkel. És nem tudja mit akar, mire képes és hogy mi teszi majd őt valóban boldoggá!

A Stark gyerekek valamennyi fiatal korosztályt képviselik: Robb 25, Sansa 14, Arya 9, Bran 8, Rickon 3. 

A Stark szülők is imádják minden gyermeküket. De mégis felnőttebbként kezelik őket. Persze a kor sajátosságáról beszélek és tudom, hogy hamarabb nőttek fel, hamarabb haltak meg. Mégis Bran 8 évesen tudja, hogy elég idős ahhoz, hogy apja és bátyja távollétében Deres uraként fogadja lovagjait. Bár szívesebben játszana társaival ideiglenes családfőként előbb teljesíti kötelességeit. Sansa tudja, hogy nőként az a feladata, hogy illedelmes, szerető hitvese legyen a számára kijelölt férjnek és mihamarább fiúgyermeket szüljön neki. Nem gondolom, hogy könnyű világ lehetett, de a mai sem az. Mégis nehezen tudom elképzelni, hogy a Stark gyermekek önismereti válságba és depresszióba kerülnének 30 évesen... Persze ez a szülő számára is nagyon nehéz. A könyvben több alkalommal olvashatjuk Catline belső vívódását, mikor gyermekei fejlődését követi. De tudja, hogy a gyerekeknek kötelességeik lesznek és jellemük saját megvívott csatáik során fejlődik. 

Az alapok azonban a legeslegfontosabb iránymutatók. A Starkok alapértékei, őseik cselekedetei, a családi legendák tanúságai képezik a Stark gyerekek alapját. És amit Csernus doki is folyton hajtogat: elengedhetetlenek a hiteles szülők!! Akik értékeik, vallásaik és prédikációik szerint élnek és cselekszenek.

Ha tehát megvan az erős alap és a hiteles minta, akkor jó eséllyel nem fogunk csalódni az utódunkban. De akkor is szükséges, hogy a hozott alapokra támaszkodva megvívja egyéni csatáit, minél előbb annál jobb...

Bizonyosan könnyű mondani mindezt és nagyon nehéz eszerint gyermeket nevelni a mai világban. Csak nem vagyok biztos benne, hogy az energiát, a figyelmet, a büdzsét a környezetre kellene fordítani és nem inkább az erős családi alapokra, ars poetikára, jelmondatra: Közeleg  a Tél!

Lassan-lassan haladok a könyvben:( 2 hét után már úúúgy olvasnék egy másik könyvet:)

Nem, nem unom sőt, csak nekem túl hosszú lenne 4 kötetet zsinórban olvasni. El is határoztam, hogy holnap befejezem a Királyok csatáját és gyorsan kikapcsolok egy teljesen más stílussal:) aztán jöhet a harmadik 1000 oldal: ) Na, meg persze megnézem a második évadot is, mert sok eseményre és mégtöbb karakterre vagyok kíváncsi!

Azért ebből a kötetből sem maradt ki a végére a sokkoló gyilkosság és ismét kedvelt szereplőktől kellett hirtelen elbúcsúzni:( Annyira hirtelen és néhány oldalon keresztül burkoltan, hogy komolyan újra kellett olvasnom néhány oldalt, mire kénytelen voltam elhinni, hogy frankón megölték a kis Brant:(:( Mégis mégis reménykedek, hogy valami varázslattal újra életre keltik, legalábbis a lelkét, mert igazán fontosnak tűnt az a fordulat, amikor kiderült, hogy a nyomorék Bran álmában a rémfarkasa testébe tud költözni.

Bran...a 9 éves kisfiú, akit szándékosan lelöktek egy magas toronyból és ennek következtében deréktól lefelé megbénult. A nyomorék kisfiú....akinek minden vágya, hogy újra lovagolhasson, kardozhasson társaival. Egyetlen vágya az életben, hogy lovag lehessen, csatában bizonyíthasson, hiszen ez a valódi férfi ismérve. De el kell fogadnia,hogy nem lehet lovag sohasem. Az emberek megbámulják, a gyerekek kigúnyolják, a felnőttek sajnálják. Ő mégis teszi a kötelességét: legidősebb férfiként a Stark kastélyban fogadja a lovagokat és hűbéreseket, meghallgatja Deres ura elé járulókat, tanácsot, segítséget nyújt. Bár inkább futkosna a többi gyerekkel, de most ő a legidősebb Stark így ő a kastély ura. 9 évesen csupán apja tanácsosai, a dadája, a kisöccse és a farkasa van mellette, ők most a családja. Önsajnálatát elfedi Stark büszkesége és végül a " farkassá válás" feloldja lelkében a nyomorék lét ízét. Fiatal kora és a trauma ellenére sem bánnak kesztyűs kézzel vele a felnőttek, nincs pszichológusa sem, sámánja sem pedig tudjuk, hogy anyja is elhagyta a várat és azóta apját kivégezték...

Felmerült bennem a kérdés, melyik világban egészségesebbek lelkileg a felnőttek? Deresben vagy Budapesten?

Ha körbe körbe nézek, mindenfelé okos, tanult, határozott, magabiztos 30-asokat látok, akik sikeresek a munkájukban, sokat és keményen dolgoznak, tudják, hogy merre tartanak a karrierjükben, határozott véleményük és kifinomult stílusuk bizonyítékai veszi körbe őket. De valami belső zavarral küzdenek. Ha közelebb kerülsz hozzájuk kiderül, hogy magabiztosságuk, erejük, stílusuk gyakran csak gondosan felhelyezett álarc eltakarandó félelmüket, gyengeségüket, valódi vágyaikat, érzéseiket... 

Éppen mert intelligensek és tájékozottak próbálnak segítségre lelni. A kineziológus már éppen olyan "segítő" manapság, mint a takarítónő vagy a fitness edző. Havi rendszerességgel lehet felkeresni és beszélgetni vele. Elmesélheted mi történt veled a hónapban, elmondhatod végre valakinek, hogy melyik kollégádtól tartasz, melyik kollégáddal keveredtél afférba a legutóbbi vállalati bulin. A kineziológusod pedig levisz alfába, majd megkér, hogy ápolgass a következő hónapban egy virágot és utadra enged.

Nem akarok negatívnak tűnni!! Elhiszem, hogy napjaink lélekgyógyászai tudnak segíteni!!!! De azt is hiszem, hogy önmagunkon is tudnánk segíteni csak valamiért olyan mélyen rejtjük el saját énünket, vágyainkat, gyengeségeinket önnönmagunkban a világ elől, hogy a végén már mi magunk sem ismerjük saját magunkat.

Ami szerintem abszurd és kicsit skizofrén. 

Sosem fogom sajnos megérteni miért olyan nagyon fontos, hogy egy adott környezet mit gondol rólunk. Persze asszimilálódjunk, de ha vannak ellentétek az sem baj. Nem lehet mindenki egyforma és persze egyformán tökéletes. Dög unalom lenne az is. És miért nem lehet elfogadni önmagunkat: ducinak, barnának, szegénynek, lámpalázasnak, emocionálisnak.....vagy, ha annyira nem szeretünk magunkban egy tulajdonságot, akkor miért nem változtatunk rajta????

Én próbálom megérteni, de olyan nehéz...

Lehet sok embernek segítene ha éjjel más élőlény bőrébe bújva érezhetné a világot, és akkor boldogabban élhetnék a saját világukat. Mert ezt a mostanit boldogan kellene élni!!

Multi-falka    

A Királyok Csatája a könyvsorozat második kötete. A film második évada már megy az HBO-n így most párhuzamosan haladok a filmmel, de most kemény vagyok és nem nézem a filmet. Szeretném, ha most a könyv adná számomra a képi világot is aztán kíváncsi leszek milyennek látom a filmet. 

Azért elég sok az új szereplő és az új helyszín is. Hát leginkább az új szereplő, néha azért elvesztem a fonalat, főként mikor úgy mutat be egy új lovagot, hogy felsorolja szinte a teljes családfát az Elsők Koráig:) Talán egy hajszálnyival nehézkesebb ez a könyv, mint az első volt, mert a királyok harci készülődéseinek hátterét, a motivációkat és az egyes nemesi házak pártállását is bemutatja, így egyel kevesebb történést érez az olvasó, kicsit lelassult a cselekmény.

Viszont egyre többet tudunk meg a fix szereplők életéről, titkos összefonódásairól és múltjáról. 

Tyrion már az egyik nagy kedvencemmé vált. Az okos, leleményes, nyitott szemmel járó törpe kezdi megszorongatni gonosz nővérét és az udvari kígyókat.

Arya menekülése viszont tele van fordulatokkal. Nagyon drukkolok a "tökös" kislánynak, aki most éppen valóban tökös kisfiúnak adja ki magát:)  

És egyre kíváncsibbá tesz a Véreb is, akiről úgy tűnik előbb utóbb lerántják a kegyetlen és érzelmek nélküli álarcot és azt gondolom mögötte valódi, megkeseredett és megkeményedett lelket láthatunk majd. 

De alig várom, hogy Daenerys fejezete következzen!! Jaj a sárkányok gyönyörűek lehetnek! Kár, hogy nagyon kevés fejezet szól egyenlőre róluk, hiszen még mindig a tengeren túl vándorolnak.

http://www.hbo.com/game-of-thrones/inde

         Szóval a kötet eddig egy szintén nagyon jól ismert helyzetet mutat be: amikor egy kutya kikerül a falkából így vagy úgy. A helye még ki sem hűlt, de máris számos jelentkező érzi úgy, hogy csakis őt illeti a megtiszteltetés.  Jellemző vezetőváltási jelenetsor nagyvállalati környezetben. Azt még csak-csak lenyelném, hogy aki tud azonnal rárepül a Trónra. Az inkább a nagy döbbenet, amikor rájövök, hogy a marakodó kutyák már milyen régóta tervezik a nagy belépőjüket. Atyaég!! Én meg azt hittem mindenki tele van munkával, otthon pedig inkább a családjára koncentrál. Most kiderül, hogy a legtöbb kollégámnak a pincéjében szervezeti ábra lóg a falon. Tudjátok, mint a gyilkossági csoportos sorozatokban a fehér tábla, rajta az ügyhöz kapcsolódó személyek neve és fotója, gyakran madzagokkal összekötögetve a logikai sorok....  

Másképp nem lehetséges, ha még azt is számításba vesszük milyen gyakran vannak személyi vagy feladatköri változások. Döbbenet... Én még magamhoz sem térek, a felkészültek pedig már csöpögtetik a megfelelő helyeken a szervezeti struktúrára vonatkozó mérgüket. És úgy tűnik a nagy felfordulásban gyakran sikerrel is járnak:( 

képek: google.hu

 Ma befejeztem az első könyvet!:) 917 oldal volt a readeremen!

Utólag gratulálnom kell a filmsorozat készítőinek, mert gyakorlatilag a teljes könyvet leforgatták jelenetről jelenetre. Szinte egyetlen párbeszédet sem hagytak ki.

Ritka dolog ez a filmiparban, de az is tény, hogy a regény nagyon képszerű, kevés fölösleges sallanggal és nem túl hosszú jelenetsorokra tagolt. 

Minden fejezet egy-egy szereplő nevével van ellátva és így ugrálunk az egyes szereplők és helyszínek között, ahogyan az a filmben is történik.

Mire befejeztem azért picit rám telepedett...azért több ez a könyv, mint egy jó kis fantasy. Amolyan "mélyenszántó" mese az életről. 

Ahogy az életben is sokszor bukik el az igazság, a hűség, a becsületesség és úgy tűnik csak a hazugok, az árulók, az aljas emberek kapnak meg mindent a világban.

A Lannisterek kegyetlensége és a talpnyalók köpönyegforgatása végül Eddard Stark kivégzéséhez vezet. Eddard Stark a becsület szobra. Mondhatjuk rá, hogy túl makacs, hogy nem mérte fel jól ellenségeit, de számomra az ő rendíthetetlen értékrendje többről szól. A hiteles énkép megtartásáról minden helyzetben. Akkor is, amikor választhatná a könnyebb utat, amikor kibújhatna a felelősség alól, amikor elegánsan átállhatna a másik oldalra. Nem, ő szikla szilárdan tartja jellemét. Nem tud és nem akar más értékekkel élni, mint eddig. Nem érdekli, hogy a személyisége, jelleme kinek tetszik, kinek nem és inkább meghal, minthogy feladja önmagát és elveit. Egyes egyedül a lánya életéért hajlandó megtörni és elvei ellen vallani, bevallani árulását, melyet igazából sosem követett el. 

Szerintem ez a könyv egyik legmegrázóbb eseménye, mikor Eddard Stark megtörik, a lányáért feladja elveit, majd éppen ezért kell meghalnia...

Gyakran érzem én magam is igazságtalannak a világot. Próbálok önmagam maradni, nem akarom, hogy bedaráljanak a rendszerek. De sajnos egy olyan hierarchikus rendszerben, amilyenben én is dolgozom ez talán a legnehezebb dolog: megőrizni önmagadat, nem engedni, hogy átformáljanak a körülötted dolgozó kollégák, a gyakran változó vezetőség.

Mert aztán hirtelen arra ébredsz, hogy már nem emlékszel ki is voltál valójában. Meg persze az sem garancia, ha feladod magad, hiszen mire kedvére tennél a jelenlegi főnökeidnek, már egy másik alá tartozol, akinek merőben más elvárásai lennének, ne adj isten utálja az előző főnököd és nem is érti, hogy voltál képes egyetlen napot is vele dolgozni... Én már sok alakoskodást néztem végig és nekem speciel kavarog tőle a gyomrom!! 

Hiszem, hogy ha bármilyen árral szemben is felveszed a harcot és csakazért is önmagad maradsz hosszú távon te kerülsz ki győztesen, de ami még fontosabb: büszke leszel magadra és igazolást nyersz. De rövid távon sajnos nagyon sok aljas és igazságtalan helyzetet kell túlélned, mert a sunyi, kegyetlen és hatalommal élő/visszaélő emberek mindig jobban fel vannak készülve a következő lehetséges lépésre! Ugyanakkor hosszú távon az élet igazságos és egyensúlyt keres.  

Ma tehát elkezdődött a második kötet:) 

          kép: booline.hu

Mindig film előtt olvasom a regényt.

Utálom, hogy különben az agyamba égnek a gyakran rosszul leválogatott színészek. Már csak elsuhannak a karaktert ábrázoló jelenetek és végül kevesebbnek érzem a könyvet. Jobb, ha én alkotom meg a szereplőket a leírás alapján. Ettől még lehet csalódás a filmszerepet elnyerő színész, de ott még az alakítással javíthat a helyzetén, meg az is lehet, hogy új színt ad a karakternek...

Nem vagyok nagy fantasy olvasó. Pontosan ez a második mesém. Mondjuk az első blogom 6 mondatában máris 2 állításomat cáfolom: háthogy most akkor mégis fantasy-s vagyok 2 történettel, ráadásul most a film után kezdtem bele a regénybe...

A Trónok Harcáról innen-onnan hallottam először. Nincs HBO-m. Valójában TV adásom sincsen. Ennél durvább az, hogy nem is hiányzik. A barátom 2 éves kislánya csak ült a kanapén lefagyott ábrázattal mivel, nem értette az adás nélküli tévét. Az még átment neki is, hogy NINCS TV, de hát a TV ott állt előtte, megtalálta a távirányítót is, viszont minden csatorna üres volt...szegény csak ült és azt szajkózta :mesze, mesze. Na abból nem lesz szemmisze...

Nem vagyunk sem szobanövények, sem valami új szekta követői, csak valahogy nem jutottunk el egyik szoláltatóig sem és közben meg eltelt már 5 év és valahogy nem is hiánycikk..

Azért van egyéb mód, hogy bizonyos filmeket megtekinthessünk itthon is, szóval elég hamar sikerült belefeledkeznem az említett fantasy sorozatba. Szerencsére a történet kellőképpen emberi, nem tapossák el a kimondhatatlan nevű és leírhatatlan géneket felvonultató lények. A történet lendületes, izgalmas, de nem misztikus (egyenlőre). Rengeteg a szereplő és sok szálon fut a cselekmény egyszerre több helyszínen is. Gyakorlatilag 2 nap alatt megnéztem az első évadot. Alig várom a folytatást.

És egy nap a könyvesboltban ráakadok egy nagyon ergonómikus könyvecskére: a zokásosnál kisebb formátum, ugyanakkor szép vastag, hihetetlen apó betűkkel teleírva. Szolid, de figyelemfelkeltő borítója is vonzza a tekintetet.A hátlap olvasásakor derült csak ki számomra, hogy a sorozat második kötetét tartom a kezembe

forrás: bookline.hu

Miután kiderült, hogy ráadásul 4 kötetes sorozat...el voltam veszve...

Félve kezdtem bele, de hamarosan befejezem az első kötetet, tehát az első évad könyvét és a második évadot már csak a második kötet elolvasása után fogom megnézni!

Mindamellett pozitív csalódás! A könyv olyan, mintha a film alapján írták volna. Azaz a film ezesetben hűen követi a regényt. Még a kötet tagoltságát is. A fejezetek ugyanis az egyes szereplők neveivel vannak fémjelezve és így a regénynek van egy feszest tempója, ami tovább fokozza a drámai hatást. Nagyon kidolgozottak, árnyaltak a karakterek, így a legtöbb szereplő nem egyszerűen jó vagy gonosz.... (folyt köv.)