A Borgia lány története

Ismét olyan könyvet kerestem magamnak, mely egy most futó, felkapott sorozat hátterét, történetét, korát mutatta be nekem. A Borgiák sorozat ráadásul azért is különösen közel állhat szívünkhöz, mert mind a 2 évadot kicsiny hazánkban forgatták a méltán híres színésszel Jeremy Irons-al. 

Őszintén szólva nem sokat tudtam a Borgia családról és történetéről:( Valahogy kimaradt ez a rész az eddigi történelmi olvasmányaimból... Olaszország, ráadásul északi területei, na meg mégsem királyok voltak...

Szóval a sorozatot mindenképpen szerettem volna megnézni, előtte azonban pártatlanabb és részletesebb információra vágytam. Az interneten ezt a regényt ajánlotta még a Wikipedia is, mint a leghitelesebb történelmi regénye a híres-hírhedt családnak.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Borgia_Lukr%C3%A9cia_modenai_hercegn%C5%91

Ráadásul a könyvesboltban a filmsorozat szalagjával volt felcicomázva. Plusz irtó vastag: 665 oldal. Méltán gondoltam, hogy megtaláltam azt a regényt, mely mélyen, részletesen és izgalmasan mutatja be a Borgia családot és az észak-olaszországi hercegségek csatáit. 

A hitelesség és a részletesség maximálisan teljesült, viszont regénynek nehezen nevezné:( A könyv inkább egy történész levéltárakban felkutatott különleges iratok, levelezések alapján összeállított történelmi áttekintése:( Tényleg, nincs benne egy darab párbeszéd sem és a teljes könyv hangvétele is túlságosan száraz, tankönyv szerű:(

Pedig nagy volt a lendületem és a kíváncsiságom, viszont a mondatok annyira hosszúak, bonyolultak, ezerszer összetettek, hogy 1-1 oldal végére fogalmam nincs mi volt az előző lapon. Embertelenül sok a név benne, minden egyes alakot név szerint említ, még ha csak a legutolsó udvaronc törvénytelen fia is, aki 5 napot élt csupán...

Ízelítőként idéznem kell az egyik levél bemutatását követő részt, hogy érzékeltessem az írói stílust:

A képzelőerőnek szinte hellenisztikus ízű üdesége csillan meg a klasszikusan szabályos forma alatt: az a mitológiai reggel jut eszünkbe, amikor Nauszikaa megjelent társnőivel a kútnál, vagy Akteón megleste a fürdőző Dianát. E verseket olvasva Lucrezia bizonyára éppen úgy meglepődött, mint bizonyos ébredéseknél, amikor a lélek oly sötét, hogy csak nehezen tud feléledni, és amikor annyira szembe nézünk a vilggal, s minden oly fakó és fáradt, aztán egyetlen mozdulattal, amelyben nincs semmi hit, hirtelen felemeljük a tükröt, és mélyén egy arc jelenik meg, a mi arcunk, rajta a fiatalság rózsás színe; először bosszant bennünket könnyed nemtörődömsége, aztán elcsodálkozunk, és mosoly rajzolódik ki szájunk szögleteiben, és a vége mindig ének.

:(Nagy csalódás volt, nagyon remélem,hogy a film ennél nagyobb élvezetet nyújt majd és talán kibogózom a rengeteg Gian és Francesco és Jofre neveket is:)

A filmről külön írok majd, amint megnéztem mind a 2 évadot!!

Hirtelen – 1 nap alatt – olvastam el ezt a könyvet és most még emésztgetem. Tetszik, nem tetszik, tetszik, nem tetszik…

Olvastam már Jo Nesbo könyvet, ha jól emlékszem egyet a Harry Hole detektív sorozatból. A Hóember egy vérfagyasztó thriller volt. Rendesen rosszul aludtam a könyvtől és soha többé nem tudok majd önfeledten hóembert építeni:)

Jo Nesbo nekem eddig véráztatta, pszichopata, gyomorforgató oldalát mutatta, tette mindezt úgy, hogy bár csak teljes díszkivilágítás mellett bírtam olvasni és később elaludni is, a könyvet mégsem voltam képes letenni vagy elhajítani. Ehhez képest a Fejvadászok 135. oldalánál teljesen elbizonytalanított. Ugyanis addig SEMMI nem történt azon kívül, hogy jó alaposan megismertem a főszereplőt, Roger Brown-t - Oslo legjobb fejvadászát -, és mellékjövedelmének forrását: műkincsrablás.

Utólag látható, hogy a könyv a feléig kicsit megtévesztő is volt, mert akkor a 135. oldalon még egészen más történetet vártam a könyvtől. Valahogy más momentumok kaptak hangsúlyt, mint például a műkincsrablás. Aztán egyszer csak elkezdenek megőrülni a szereplők. Nem tudom másképp értelmezni, hiszen mi mással magyarázható, ha egy fejvadász, kockázat nélküli piti betörő hirtelen hullákat belez ki, harap meg, hurcibál fel-alá, anélkül, hogy egy percre is megbillenne a személyisége. Habár a főhősről elejétől tudjuk, mennyire racionális és logikus figura, milyen jól lát át teljes bonyolult rendszereket, helyzeteket mégis furcsa, hogy sem erkölcsileg, sem fizikailag nem rázza meg mindaz a borzalom, ami a következő 100 oldalon csörtet rajta keresztül.

Úgyhogy most még kicsit bizonytalan vagyok az értékelését tekintve. Egyik oldalról nem baj,hogy nem volt teljesen elmebeteg, rémisztő a történet, miközben azért az író eszement fantáziája végig jelen volt a cselekménysorban.

Jut eszembe: fejvadász. Na ez még egy gyomorforgató szakma. Miközben külső eleme az emberi kapcsolatok, a kommunikáció, addig nagyon jó emberismeretet igényel, bizalmat kell tudnia ébreszteni és fantasztikusan kell kommunikálnia.

Én magam elég naiv és őszinte ember vagyok. Könnyen bízom meg másokban….egyszer. Szerencsére még nem volt túl sok kapcsolatom fejvadászokkal, de az a kevés alkalom is megtanított az alap szabályokra:

1. ne bízz bennük

2. ne higgy el nekik semmit

3. ne mondj el magadról mindent

4. ne légy velük kedves, barátságos

Az ő dolguk nem más, mint megtalálni egy adott pozícióra az embert. Ehhez legalább 3 erős jelöltet kell találniuk, meg persze még 4-5 gyengébbet akikkel demonstrálják, hogy ők megdolgoztak a jutalékukért. A 3 erős jelölttel viszont el kell hitetniük, hogy ők A befutók. Itt már nincs kegyelem. Ha a jelölt bizonytalankodik, akkor növelni kell az önbizalmát. Ha úgy érzi túl sok a jelölt vagy nehezen viseli a versenyhelyzetet, akkor a fejvadász képes elhitetni vele, hogy valójában már csak ő van versenyben a másik 2 játékos csupán a töltelék az ügyfél megelégedésére. És ha netalán a delikvenst annyira nem motiválja a lehetőség, hogy több alkalommal produkálja magát néhány idiótának, mivel ő nem keres éppen állást, őt csak ajánlás útján találta meg a fejvadász, akkor a cél a pozíció kívánatossá tétele, szinte bármi áron:( Persze nem akarok túl szigorú lenni, értem én az ő munkájukat és motivációjukat, csak utálom a disszonanciát. Itt pedig a látszat az emberi kommunikáció, a bizalom, de valójában csupán számítás és teljesítmény lapul.

Mindezt gyönyörűségesen bemutatja Jo Nesbo a könyv első és utolsó fejezetében!

És végül a film. Merthogy a könyvből készült filmet idén mutatták be a hazai mozik is, nem túl nagy csinnadrattával. Sajnos még nem sikerült megszereznem, de mindenképpen meg akarom nézni!!! A trailer kecsegtető!!:)

4.könyv Erzsébet királynő uralkodásának első éveiről

Az angol történelem egyik legizgalmasabb, legőrültebb családja kétségkívül a Tudorok voltak. Rengeteg művészi alkotás tartotta fent számunkra emléküket, történeteiket. 

Mindig szívesen olvastam történelmi regényeket. Főként azokat, melyek tartalmilag történelmi tényeken alapulnak, hűen ábrázolják a kort, társadalmat, és mégis izgalmas regények. Számtalan kérdőjel, megoldatlan rejtély található a történelmi tények között, és izgalmasnak találom, amikor egy író ilyen történelmi fekete lyukakat próbál fantáziája és a tények segítségével betömni. 

Philippa Gregory ilyen regényeket ír:)         http://en.wikipedia.org/wiki/Philippa_Gregory

Ez a könyv a Tudorokról szóló sorozatának 4. kötete. Túl vagyunk már VIII. Henrik hires Boleyn afférján és a nemes hölgyet követők hosszú során. Az előző könyv Mária királynő uralkodását mutatta be ez a kötet pedig már Erzsébet királynő első uralkodói éveiről szól. A történet alapját egy megoldatlan és különös haláleset adta, és ezt a kérdőjelet próbálja az írónő megválaszolni regényével, mely természetesen történelmi alapokon nyugszik.

Én nagyon kedvelem ezt a sorozatot, mert csudálatos, izgalmas, kegyetlen világ lehetett az angol Aranykor.

Az elmúlt években nagy figyelmet kapott a Tudor téma, hiszen nem régen futott ki az HBO nagy sikerű sorozata VIII. Henrik főszereplésével. Szerintem zseniális alakítás volt és egyébként is rendesen kidolgozott izgalmas sorozat volt. 

https://www.youtube.com/watch?v=WXNf9dxnQrM

De az írónő első kötetét is megfilmesítették néhány éve: A másik Boleyn lány, mely szintén jó eredményeket kapott az imdb-n:) Én minden esetre alig várom a következő könyvet és az új sorozatát is szeretném majd elolvasni 

http://www.imdb.com/title/tt0467200/

Woody Allen különös figura.

Szerintem vagy nagyon bejön az embernek vagy nagyon nem. Én folyton vacillálok, hova is tartozzam. Réges régen még a 80-as években tetszett néhány filmje: Casino Royale, Fogd a pénzt és fuss!

Aztán kezdtem elveszíteni a fonalat. Időnként meg-meg próbálkoztam még a filmjeivel, mert valahogy intelligens, egyedi figurának tartom, de aztán végül teljesen összezavar. Valahogy mást várok tőle... Vagy én nem vagyok elég intelligens ahhoz, hogy a zavaros, abszurd történetekből és cselekményekből megértsem a rendező/író valódi mondanivalóját, véleményét. Az árnyalások, az abszurditás túl sok:(

Ettől függetlenül, mint mondtam, a név hallatán mindig fellelkesülök. És az idézetei igazán jók!!

http://www.zotyo.hu/humor/woody.htm

Először olvastam tőle könyvet és nem is tudom mire számítottam... Lehetséges, hogy ez a könyv nem volt a legjobb választás, mivel pici novellácskákból,elbeszélésekből,gondolatokból áll az egész könyv, viszont nem hosszú és az egyes írásokon is hamar túl lehet esni.... Na szóval nem tudom mire is számítottam...talán árnyalt humorral fűszerezett keserédes történetre, sok belső monológgal, érzelmi megnyilvánulások hosszú leírásaival, abszurd hasonlatokkal.

Hát a leírás és az abszurd tényleg a fő vonásai a könyvnek. Viszont nekem már túl sok...átesik azon a határon, ahol még érteném, az író most mely véleményét közvetíti durván felnagyítva, vagy éppen az ellenvélemény magasztalásával....Néhány szösszenet ami már kiverte nálam a biztosítékot:

- " Farsang. Nyugat-indiai ételek mindenütt. Jelmezes tömeg hömpölyög az utcán. Egy apró tarisznyaráknak öltözött férfit egy fazék gőzölgő ráklevesbe hajítanak. Tiltakozik, de senki sem hiszi el neki, hogy nem a rákfélék családjába tartozik. Végül előkotorja jogosítványát. Erre elengedik."

- " Sült húsos lepényt veszek egy szegény indiántól. Az íze csodás, jeges vízzel öblítem le. Gyomromat enyhe émely környékezi, majd hollandul kezdek beszélni. A könnyű hastáji fájás következtében hirtelen összecsukódom, mint egy bicska. Fél év múlva a mexikói kórházban térek magamhoz, tökkopaszon, a Yale egyetem zászlaját szorongatva. Rettentő élmény. Megtudtam azt is, hogy míg lázasan hánykolódtam, s már közel jártam az alvilág kapujához, két öltönyt rendeltem Hongkongból."

- " Cloquet, aki abban a pillanatban a Pont Neuf hídján éppen parókája kergetésével volt elfoglalva, meghallotta a jeges vízből érkező kiáltást. Az éj szeles volt és sötét, s Cloquet-nak a másodperc töredéke alatt kellett eldöntenie, kockáztassa-e az életét egy bajba jutott idegenért. Mivel azonban egy ilyen fontos kérdésben nem akart éhgyomorral dönteni, sietve betért egy étterembe, és megvacsorázott. Vacsora után a bűntudattól vezérelve horgászfelszerelést vásárolt, és visszatért, hogy kipecázza Brisseau-t a folyóból. Először szárított léggyel próbálkozott, ám Brisseau ravaszabb volt annál, semhogy ráharapjon. Végül Cloquet kénytelen volt Brisseau-t ingyenes táncleckék ígéretével partközelbe csalogatni, majd egy hálóval gyorsan kiemelte. Miközben Cloquet lemérte Brisseau súlyát és hosszát, a két férfi barátságot kötött."

És valahogy Woddy Allen személye mégis titokzatos és vonzó, miközben deviáns és rémísztő... Komolyan gondolkodom, hogy moziban megnézem új filmjét. Premier a napokban: http://budapestterminal.hu/filmelozetesek/esemeny/10931-romanak-szeretettel

 De az biztos, hogy még egy könyvével próbát teszek csak azért is!      

Szégyen-szemre már egy hónapja nem írtam itt:( Kellemetlen, hiszen heti rendszerességgel ígértem a könyv ajánlókat, de most nagyon lassan haladok.

Pedig ez most nem azt jelenti, hogy a harmadik könyv már olyan lassú és vontatott, hogy nem haladok vele! Ellenkezőleg a második után most újra van lendülete a cselekménynek.Ismét történnek meglepő, váratlan és olykor sokkoló események. Leginkább is olyan érzés, mintha kezdene besűrűsödni a sztori. Mint robbanás előtt, ahogyan a levegő egy kis középpont felé szívódik, gyűlik, hogy annál nagyobb erővel tudjon kitárulni. A szereplők térben is és érzelmileg is közelednek egymáshoz. És csudálatos ahogyan az író kezdi megkedveltetni azokat a hősöket is akiket 2 köteten keresztül ítéltünk el... 

Na jó, Jaime sosem lesz a kedvencem, de egyre több tettének háttere tárul fel, sőt lelkéből, jelleméből is sokat megismerünk a múltján keresztül.

Kedvencem még mindig Arya és Daenerys:) Előbbi vakmerőségéért és szókimondásáért, utóbbi pedig higgadtságáért és eszéért. Na meg a sárkányai miatt:):) azok nagyon cukik...még:)

Legnehezebb döntéseket most talán Catelyn-nek kell meghoznia. Bár még nem vagyok anyuka, mégis csodálom azokat a szülőket, akik ösztönösen tudják mikor, milyen helyzetben és mennyire kell magára hagyni a gyermeket. És hagyni, hogy saját döntést hozzon, majd elfogadni azt, akkor is, ha végül nem a legjobbnak bizonyul... Nehéz és őszintén szólva nem látok túl sok pozitív példát.. A szülők jellemzően mindent jobban tudnak, ők mindig "megmondták", hogy rossz vége lesz... Pedig olyan sok esetben már nem a szülők véleménye a "legkorszerűbb" megoldás. Jó, jó ha tűzbe nyúlsz, megégeted magad.. de ez valami más. A szülő tanít. Tanít az életre, figyelmeztet a veszélyre, saját példákkal próbál megkímélni 1-2 kudarctól. Ugyanakkor szerintem a legfontosabb az lenne, hogy megtanítson dönteni! Mert döntést hozni egyáltalában nem egyszerű folyamat. Külön témakör a marketing szakon!! Hogyan hoz döntést az ember, miket mérlegel,milyen elemek hatnak rá, hogyan vacillál, mit okoz a lelkében és cselekedetében is a döntés maga, utólag a döntéseit helyesnek tartja-e vagy inkább megbánja.

Szerintem akkor lesz egy gyerek egészséges lelkű, magabiztos felnőtt, ha átgondoltan, határozottan tud döntést hozni és utána sem bizonytalanodik el. Nem az a fontos, hogy az adott döntés helyes-e, a legjobb-e, az adott körülménye között a legesleg-e. Hanem, hogy határozott elv, gondolat, érzelem vagy bármi más legyen mögötte, ami segít felvállalni a döntést  - bármilyen kimenetelű is lesz -, ami meghatározza a személyt magát. Azok, akik a döntéseikben önmagukat nem akarják meghazudtolni (vállalják kapzsiságukat, fukarságukat, önimádatukat, érzelgősségüket...) végül mindig jobb döntéshozónak bizonyulnak, pedig csupán jellemük vagy céljuk szerint lépnek és így túl nagyot azért nem bukhatnak. És ebben a Stark család nagyon jó!

Szóval most ismét megvan a lelkesedés a folytatás iránt, de azért a rövid tengerparti kiruccanás alkalmával most papír könyvet viszek magammal majd. Valami rövidebbet és talán vidámabbat!

Sosem olvastam még Woody Allen-től...

A csajos Patterson sorozat

James Pattersonról írtam már nektek. Alex Cross sorozatáról és a film adaptációkról.

A másik sorozata picit csajosabb: ez a Women's Murder Club sorozat. Főhőse Lindsay Boxer, az SFPD gyilkossági nyomozónője. Kitartó, makacs, önfejű, szívós, kemény csaj. Bizonyos értelemben tipikus napjaink szinglije. Túlságosan jó egy férfias szakmában, túlságosan önálló, túlságosan realista, nem könnyű férfiként közel kerülni hozzá. Így gyakran kell mea culpáznia, mert sok esetben nem fogja a férfiak romantikus adását és a valódi érzelmeket sem veszi észre.

Állandó társa sokáig csupán Martha a border collie, akivel sokat fut, edz, de akire gyakran szitter vigyáz, hisz Lindsay munkája gyakran éjszakába nyúlik.

A női szekció gyakorlatilag az első kötetben alakul meg. Ne mmeglepő módon barátnői szintén a gyilkossági nyomozások hátterén dolgoznak: a törvényszéki orvosszakértő, az ügyészség munkatársa és a San Francisco Chronicle nyomozó riportere. Ők négyen alkotják a Clubot, minek keretében a komolyabb eseteket közösen próbálják megoldani általában persze sikerrel.

Nem mondanám egy különösen izgalmas könyvsorozatnak egyébként. Egy kötetben általában két eseten dolgoznak a szereplők párhuzamosan. Nem a gyilkos személyének felfedése a könyv legizgalmasabb része többnyire. Sokszor egy nem túl izgalmas fejezet közepén hirtelen derít fényt a gyilkos személyazonosságára így az nem tűnik túl fontos momentumnak a teljes könyv kapcsán.

Érdekes mert ezeket a sorokat írva jövök rá, hogy csak egy kellemes könyvecske, amit időről időre angolul könnyedén el tudok olvasni és valószínűleg ez a fő motiváció. A sok kötet alatt csupán a szereplőkhöz alakult ki némi kötődésem és kíváncsian várom, hogy an alakul magánéletük, megspékelve 1-2 gyilkosság felderítéssel.

A címek nagyobn plasztikusak:) Ez a 11-dik kötet, de nem hinném, hogy filmgyanús lenne.

http://bookboogie.blogspot.hu/2012/05/11th-hour-james-patterson-and-maxine.html

Azt kell mondjam régen olvastam ennyire jó magyar könyvet! 

Édes-bús történelmi és társadalmi áttekintés hazánkról a múlt század viszontagságain keresztül.

Kepesnek minden műsorát szerettem és nem tudtam, hogy ennyire jó olvasni is nem csak nézni.

Kicsit Mikszáthos azt hiszem, kedves, olvasmányos, pörgős, miközben tele van érzelemmel, karakterekkel, de legfőképpen életutakkal.

A könyv igazából Magyarországot mutatja be 1920-tól a 90-es évekig kb. De a szpotlámpa az itt élő emberekre, családokra irányul, ki hogyan tudta vagy nem tudta túl élni ezeket az éveket.

Én sajnos nem voltam sosem oda a történelemért. Voltak korszakok, amiket kedveltem, voltak királyok, akikről sokat olvastam, de éppen az 1900-as évek voltak azokat, amiket nem szívesen tanultam az iskolában. Egyrészt mert irtó bonyolultnak tűnt a ki kivel, miért, miért nem, országok közötti érdekek, nyilasok, zsidók, ÁVH, káder, németek, szovjetek.... Nem értettem mi közünk is volt az egészhez és legfőképpen miért. Túl sok név merült fel ebben a szakaszban és nem nagyon tudtam eldönteni most akkor ki is volt a jó és ki is volt a rossz: Károlyi, Kun, Nagy, Kádár...

Ez most lehet, hogy sokaknak felháborító, szégyen-gyalázat, de nekem akkor is zavaros volt a dolog. Ráadásul már nekünk is elmondták történelem órán, hogy számtalan eseményt minősítettek át az elmúlt néhány évben és ennek sincsen még vége.  Arról nem beszélve, hogy nagyszüleim, dédszüleim még átélték ezeket az eseményeket, veszítették el a háborúban családjuk nagy részét, ismertek horror történeteket, vagy látták saját szemükkel az 56-os eseményeket. Családi alkalmakkor időnként elő-elő törnek ezek az emlékek, de mint résztvevői a kornak ők sem tudták úgy elmesélni a történeteket, hogy átláthassam a miérteket.

Kepes könyve sok ködös részt fedett fel végre előttem. Ugyanakkor a megértés közben teljesen elborzadtam.

Minden tiszteletem és csodálatom azoké a magyar embereké, akik ép ésszel képesek voltak túlélni a XX. századot!!! 

A regény szereplői Tövispuszta családjai, akik így vagy úgy próbálnak életben maradni. Képzeljük el a kis falut, ahol mindenki ismer mindenkit és minden család történetét, múltját és alapjában szépen élnek egymás mellett. Majd elkezdenek eltávolodni a zsidó családoktól, aztán ki is szolgáltatják őket, vagy megölik őket. Aztán megölik   vagy kiszolgáltatják azokat, akik megölték a zsidókat. Aztán megölik vagy tönkre teszik az arisztokratákat, aztán      jönnek a kommunisták, akik megölnek vagy kiszolgáltatnak bárkit, akár egymást is, aztán meg azok, akik a kommunistákat üldözik..... Egyszerűen nem volt jó megoldás:( Lehet, hogy 2012-ben könnyű elítélni valakit, aki annak idején feljelentette a szomszédját, de meg kéne érteni, hogy esetleg az illetőt vagy annyira elvakította a politika tolta ideológia, hogy ő valóban azt hitte helyesen cselekszik, vagy saját és családja helyzetét, életét próbálta így javítani, menteni. 

Az aki rendőr lett és elítélte társait, akik zsidó barátaikat ölték meg, később ÁVH-sként szerepelt és a forradalom őt próbálta felkoncolni...

Nagyon sokat tanultam a könyvből, de leginkább beleláttam az akkori nők, férfiak, családok mindennapjaiba és küzdelmeibe. 

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/4172,Beszelgetes_Kepes_Andrassal_Tovispuszta_cimu_csaladregenye_kapcsan

A legfélelmetesebb mégis az, hogy rá kell jöjjek arra, hogy a demokratikus szabadságunk csupán szemfényvesztés. A politikusok döntenek a jövőnkről és jelenünkről. Azt hiszi az ember, hogy ha végre elszakad a szüleitől akkor önállóan dönthet és bármit megtehet majd és közben rájön, dehogy. A kontrol még erősebb, mint a szülői házban. Megmondják mi a helyes, helytelen, mit gondolj, mire vágyj, kit csodálj és kit jelents fel. Nem vagyunk szabadok és nincsen semmink sem. Az önálló, demokratikus élet csupán illúzió. 

Ha holnap elvennék mindenki házát, elköltöztetnének másik városba, új vallást vezetnének be vagy a dagadtság lenne a divat, nagyon rövid idő alatt alkalmazkodna az ország lakosságának nagyobb hányada.

Az ember elsőnek mindig élni akar csak ezután jöhet szóba bárki vagy bármi más.

Ajánlom mindenkinek ezt a regényt, akár történelmi, akár társadalom tudományi áttekintésnek. És ne feledjük közben, hogy sokunk nagymamája, nagypapája valamelyik szereplőhöz nagyon hasonló életet tud maga mögött.

James Patterson ma talán az egyik legsikeresebb bestseller író az USA-ban. 33 év alatt több, mint 71 könyvet írt, ami nem rossz teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy írni csak nyugdíjas éveiben kezdett el:)

Mára több, mint 250 millió könyvet adott el világszerte! Csak, hogy érezzük az író népszerűségének súlyát: az USA-ban több könyve kelt el, mint Stephen King, John Grisham és Dan Brown szintén jól ismert íróknak együtt összesen:) Amúgy szerintem nem rossz a PR-ja, és azért ebben a szakmában különösen Amerikában ez sem elhanyagolható előnyt képes biztosítani. És Patterson a hirdetési szakmában dolgozott mielőtt íróvá avanzsált:) Legutóbb éppen amerikai katonáknak ajánlott fel könyveiből egy nagyobb mennyiséget támogatva így a katonák könyvhöz jutását.

Miközben oly ismert és népszerű az író a tengeren túlon, nem sok könyve kapható magyar nyelven sajnos. Pedig szerintem egész izgalmasak és pörgősek a könyvei. Mindkét legismertebb könyvsorozata brutális és nagyon okos sorozatgyilkosok véres hajkurászásán alapszik. A Women's Murder Club főhőse egy 30 éves gyilkossági nyomozó hölgy és barátnői, akik segítenek neki az esetek megoldásában, másik közkedvelt karaktere pedig Alex Cross, a pszichológus-gyilkossági nyomozó (valahol a profilozó és a pszichológus határán) FBI kapcsolatokkal.

A sorozatot természetesen CSAK is sorban olvasom, mert azért a könyvek nem teljesen függetlenek egymástól, hiszen a karakterek élete, a környezetük, barátaik, gyermekeik sorsa folyamatosan alakul és alakítja a sztorit is. http://en.wikipedia.org/wiki/Alex_Cross  

Alex Cross egyébként érdekes figura lehet számunkra, mivel amellett, hogy amerikai és pszicho-zsaru még ráadásul fekete is, aki Washington D.C feketék lakta negyedében él nagymamájával és 2 gyermekével (Jannie, Damon). Feleségét meggyilkolták és nagyon nehezen szedi össze magát érzelmileg. Ami elképesztő számomra, hogy Patterson hihetetlenül keményen bánik főhőseivel és csőstül küldi rájuk a pszichopata gyilkosokat, akik családját, barátnőit, társait is veszélyeztetik,és egyetlen tollvonással szabadul meg fontosabb szereplőktől is a kötetek során. Szóval így az 5. könyre (Pop Goes The Weasel) már tényleg nagyon sajnálom szegény Alex-et.

Jaj mindig 2-3 jó vastag könyvvel utazom nyaralni, de 2 éve Krétán a nyaralás közepére elfogyasztottam az összeset és teljes kínban voltam. Ekkor figyeltem fel a halban egy könyvállványra. Szuper dolog, hogy a nyaralók az elolvasott könyveiket felajánlják a következő csoportoknak:) persze csak orosz és angol könyvek voltak és itt találtam meg az első Patterson kötetet. Azelőtt nem olvastam angolul, mert valamiért nem bírtam szótár nélkül csak úgy haladni, olvasni. Minden szót akartam érteni, minden árnyalat fontosnak tűnik. És kényszerből megtanultam Pattersonnal angolul olvasni:) Rá kellett ébrednem, hogy az amerikai bestsellerek elég egyszerűcskék szókincsben, nincsenek árnyalatok vagy megy, vagy fut, vagy áll a szereplő, nem iramodik, bandukol, kullog, sprintel:):) ráadásul olyan sűrűek a fejezetek, mintha film snitteket olvasnál:) egy 300 oldalas (kis méretű) könyv 100-130 chapter, ami jó, mert 3-4 oldalt gyorsan el lehet olvasni:)

Na és jó hír, hogy már készül az első Alex Cross film is:):) http://www.imdb.com/title/tt1712170/ 

Izgalmasnak ígérkezik különösen a gonoszt megformáló ex-lostos Matthew Fox alakítása miatt. Nálam Cross kicsit fiatalabb és kidolgozottabb, jóképűbb fekete figura, de nagyon várom a filmet!

(képek a filmből http://www.iwatchstuff.com/2012/05/matthew-fox-looks-super-crazy-in-alex-cr.php)

Amit viszont szintén nem tudtam, hogy Alex Cross filmek voltak már!! Mégpedig Morgan Freeman főszereplésével!! Csak sajnos Cross karakteréhez már picit idős volt szerintem, de a filmek jók!

https://www.youtube.com/watch?v=kswRbwYqn3k&feature=related (első könyv)

https://www.youtube.com/watch?v=pC0Ul29wCj4 (második könyv)

Hamarosan olvasom a másik sorozat (Women's Murder Club) legújabb kötetét is!!!