Megvallom azelőtt nem hallottam még az írónőről, aki 2007-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat... Most is valószínűleg csak azért került polcokra, mert tavaly novemberben meghalt szegény:( A könyvklub pedig lecsapott rá! Csak én látom úgy, hogy a könyvesboltokban nincsenek kiemelve a Nobel-díjas írók művei? Esetleg azért nem mert mert ezek a művek kevés bevételt tudnak generálni a boltnak? Való igaz, hogy a Nobel-díjas írók regényeinek nagy része túl irodalmi, túl elvont, túl szofisztikált...és így gondolom fajlagosan kevesebb olvasó mer pénzt is adni értük. 

Jó pár napja gondolkodom, mit és hogyan is írjak erről a regényről. Mert egyrészt bonyolult emberi helyzetről, kapcsolatról szól első sorban, nem nagyon van cselekménye. Ugyanakkor könnyen, gyorsan olvasható, nem csak mert rövid:), hanem mert a mondatai olyan gördülékenyek. Csupa leírás és mégsem lépi át azt a határt, ahonnan ismétlésnek, túl magyarázásnak éreztem volna. Mégis nehéz írni a könyvről, mert egy számomra ismeretlen helyen és helyzetben játszódik. A könyv Mary és Richard Turner házasságát mutatja be, akik Rodesiában egy farmon gazdálkodnak, és amikor még a gazdaságokon feketék dolgoztak, már némi pénzért, de még mindig állatokként. A fehér ember és a négerek viszonya alapjaiban és kimondatlanul le volt fektetve. A házaspár élete elég hamar egyértelműen tragédia felé tart. Átgondolva a helyzetet egyértelműen nem lehet happy end. 

Mindaz, ami Mary és Richard között történik hátborzongató, ha mélyen beleképzeljük magunkat a bőrükbe. Mary, aki későn, valójában rossz ízű pletykáktól feltüzelten megy férjhez nem akarja belátni, hogy ez a házasság a tanyán számára élhetetlen lesz. Fontos, hogy megértsük, hogy a rövidke könyv több mint 6 évet ölel át! Fontos, mert el kellene tudnunk képzelni egy életet, minden egyes napot egy évben, amit egy tanyán a hőségben egy szedett-vedett kuckóban tölt Mary egyetlen néger cseléd társaságában nélkülözésben, pénztelenségben, reménykedésben. Éveken át minden egyes napot!!!! Képzeljük le, miránk hogyan hatna ez az inger és társaság nélküli élet! Én biztosan tudom, hogy bediliznék... Nincsenek barátok, könyvek, kiskertecske, rádió, tv...nincs semmi csak a por és a forróság...

Számomra igen megrázó volt a könyv, mert nagyon át tudtam érezni Mary sorsát, míg bizonyos szempontból értettem Turnert is, habár ezt a típust kerülöm amennyire tudom:) A néger kérdéshez nem sokat tudok hozzá fűzni, mert magát a helyzetet sem ismerem, mégis értem a nő vívódását. Valahol egy magyarázatban azt olvastam, hogy Moses és Mary között testi kapcsolat is volt... Számomra ez a rész nem volt teljesen egyértelmű a regényben, de az én olvasatomban nem volt köztük ilyen kapcsolat. Nem tudom elképzelni, bár érzem, hogy enélkül a gyilkosság lesz kevésbé indokolt... Ezt a részt szívesen megvitatnám más olvasókkal is...

Minden esetre a regény, a szereplők életének, érzelmeinek és helyzetének leírása nagyon megfogott. Viszont semmi köze a fülszöveg szerinti romantikus történethez. Kemény, szomorú, elgondolkodtató történet. Biztosan olvasok még az írónőtől valamit.

http://hu.m.wikipedia.org/wiki/Doris_Lessing

Saylor magyarul a Róma kötetével vált ismertté, majd az ókori Rómában játszódó Gordiánus nyomozó eseteivel lett közkedvelt íróvá. Az író történész végzettséggel hűen próbálja megeleveníteni az ókori Rómát, szokásait, épületeit, törvényeit, nagy alakjait. Számomra a Gordiánus sorozat Agatha Christie regényeit elevenítette fel. Bár a helyszín és a kor igen különböző, a bűnügye felderítése, szövevénye, Poirot és Gordiánus megoldásai nagyon hasonlóak. Általában Saylor is olyan bűnügyeket tálal, ahol több potenciális és indítékkal rendelkező szereplő is sumákol és itt is gyakran egy végső szembesítéssel fedi fel a gyilkos kilétét a nyomozó. 

A Holtak méltósága valójában nem mai könyve az írónak, csak nálunk jelent meg idén a könyv. Teljesen más kor, más helyszín, más történet, mint amit eddig megszokhattunk. 1885 Texas, Austin. Ami viszont állandó, az a történelmi hűség. A regény történetének alapja és legtöbb alakja valós. 1885 Austin városában a félelem éve volt. Talán az első ismert sorozatgyilkosság helyszíne, még Hasfelmetsző előtt. A "cselédírtó"-ként elhíresült gyilkosságok sosem lettek megoldva, gyilkosuk vagy gyilkosaik nem kerültek rendőr kézre. Az említett év során több színes bőrű cselédet öltek meg brutális kegyetlenséggel baltával. A sorozatgyilkosság 2 fehér asszony meggyilkolásával zárult. http://www.servantgirlmurders.com/

Saylor alapos kutatómunka után írta meg a történetet, melynek pikantériája, hogy ebben az évben egy híres amerikai író is a városban élt: William Sidney Porter, akit csak O.Henry néven ismer az irodalom. A történet így lesz igazán rendkívüli, ahogy az író összefűzi a gyilkosságok anyagait, az író életével. http://hu.wikipedia.org/wiki/O._Henry

Minden sorát élveztem! 

Végre szépirodalom a könyv klubban! Ráadásul francia, ami nálam óriási kedvenc bármely kor bármely írójáról legyen is szó. Victor Hugo-tól Merle-ig, Dumas-tól Camus-ig mindenkit nagyon szeretek. Stílusosak, tartalmasak, érzelmesek, szépek. Az olvasó mélyen át tudja érezni a francia hősök lelkét.

Zola nagy regénye persze a Nana, ami tini korom nagy kedvence volt. Most olvasok először mást az írótól.

A Hölgyek Öröme témája picit meglepett, de irtóra érdekesnek találtam. A regény alapjában a modern kereskedelem átalakulásának története, Párizs nagy városrendezésének idején. Középpontban a Hölgyek Öröme nagyáruházzal, mely modern kereskedelmi alapok szerint működő és egyre növő, gyarapodó nagyáruház életét mutatja be. Az áruház vezető Mouret úr újszerű kereskedelmi, logisztikai, marketing és humán erőforrás ötleteit, a vállalati hierarchiát, az itt dolgozók mindennapjait, az újszerű motivált bérstruktúrát, előre lépési lehetőségeket. Azt a fajta új, modern áruházi kínálatot, mely számunkra már alap, ám ekkor még ördögtől való, hogy egy kereskedő két különböző termékcsoportot áruljon egy helyen. Az író is természetes fejlődésnek tekinti a nagyáruházak létjogosultságát és vevői igényét, de természetesen bemutatja a kiskereskedelem természetszerű bukását is, mely mögött sose felejtsük, hogy mindig emberek élnek személyes tragédiák állnak. 

Ahogy ez lenni szokott a francia regényekben, naná hogy itt is van szerelmi szál. Mouret úr, aki a nők kereskedelmi értelemben vett "kihasználója", különben is nagy habzsolója és a vidékről Párizsba került Denise szerelmi vívódása, aki 2 testvérét próbálja eltartani kevéske eladói fizetéséből. 

Azért a történet ezúttal hangsúlyosabban szól az új korszak velejáróiról, mint a szerelemről és igen érdekes kívülről szemlélni egy kezdetleges multi kultit. Mire is jó a jutalékos bérstruktúra, hogyan is motivál a hierarchikus szervezeti felépítés, mivel lehet vásárlásra kényszeríteni első sorban a nőket, mennyit ér a reklám, hogyan helyezzük el a maximális volumen érdekében a termékcsoportokat, hogyan árazzunk, mivel kerülhetünk versenytársaink elé...

Remek könyv, francia eleganciával, párizsi fűszerrel, a XIX század megelevenedésével.

Érdekesség, hogy az angolok készítettek sorozatot a történetből: http://www.port.hu/holgyek_orome_the_paradise/pls/w/films.film_page?i_film_id=141380

Ki ne ismerné Frei Tamást? És szinte biztosan hallott mindenki a riporter regénysorozatáról is. A minap olvastam, hogy az első két könyvet (A megmentő, a bankár), több, mint 250.000 példányban értékesítették hazánkban, amivel igen előkelő helyen áll a magyar kiadások listáján és szép summát kereshetett vele:) Megjegyzem nem sajnálom tőle! Szerintem annak idején is érdekes, különleges és izgalmas műsorokat készített, aztán időben lépett hazánkból... Nem tudom, hogy mennek a kávézói, de hangulatosak voltak és egyedi ötlet volt a könyvesbolthálózattal való megállapodás. 

Alapvetően azért olvastam el az első könyvét, mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen világlátott ember biztosan érdekes, kalandos regényt tud írni. Na persze abban nem voltam biztos, hogy olvasható is lesz. Már az első 10 oldal után imádtam, örültem, hogy nem csak izgalmas és informatív, de nagyon olvasmányos és gördülékeny a stílusa. Végre egy kalandregény, ami a rengeteg különleges információval és a magyar francia légiós alakjával nem csak a nők, de a férfiak számára is kanapéra szögező könyvecske. Még a férjem sem tudta letenni és rekord sebességgel olvasta ki. Persze a szerelmes jeleneteken húzta az orrát, de a többivel teljesen elégedett volt. 

André Calvi a magyar szakács, akinek a rendszerváltás idején az orosz maffia felgyújtotta az éttermét és megölte barátját, feleségét, kisfiát pedig elrabolta bosszúra szomjazva jelentkezik a francia idegen légióba és hivatásos profivá válik. Küldetése Magyarország megmentése!

Az első könyv csupa kaland, izgalom, leszámolás, bosszú, versenyfutás az idővel, az ország megmentése.

A második könyv már elég sok politikai, gazdasági háttér információt tartalmazott, hiszen a gazdasági válság magyarországi viszonylatairól szól. 

Ám ez a harmadik könyv már szinte csak politika. Egyik oldalról remek, szépen elmagyaráz néhány összefüggést, hogy azok is megérthessék, akik nem látnak át a politikai kommunikációs ködön. De ugyanakkor hiányzott a kaland, az izgalom. Volt benne az is, talán kicsit keményebb is volt André, mint az előbbi kötetekben, de az arányok egyértelműen eltolódtak a politikai magyarázatok felé. Érthető, hiszen most a választások miatt ismét a politika kerül előtérbe, ráadásul a sorok között csak kevesen olvasnak:( Ha jól emlékszem, akkor a 2015-nek már 2013 tavaszán meg kellett volna jelennie. És látva az aktualitások sorát valószínűleg az író kicsit frissítette a könyvet a 2012-13-as eseményekkel (trafik ügy, rezsicsökkentés..), ezért csúszott a kiadás. És őszintén szólva némileg csodálkozom is, hogy ilyen simán meg tudott jelenni ezzel a tartalommal:) 

Mindamellett harmadszor is gyorsan, versenyben olvastuk a férjemmel, szörnyülködtünk, meg bólogattunk és nagyon jól szórakoztunk.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Frei_Tam%C3%A1s

És íme ismét egy Könyv Klubos választás. És eléggé megosztotta a társaságot, ami lásuk be nem is csoda. Nem tudom miért, de már az író neve bizarr érzéssel töltött el, nem vettem a kezembe nagy lelkesedéssel a könyvet. És sajnos a megérzésem úgy tűnik nem hagyott cserben. Komolyan fogalmam sincsen mi is ez a könyv igazából... A legrosszabb talán az, az ilyen jellegű olvasmányok esetében, hogy azért utálom leginkább, mert elhiteti velem, hogy tutira én vagyok kevéssé befogadó, vagy nem értem meg a mű mondanivalóját és ez gyengévé, butává tesz. Miközben lehet, hogy tényleg nincs semmi mélyebb, amit meg kéne értenie az olvasónak. A könyv az, aminek látszik: hülyeség halmaz...

Minden esetre az első 40% után kiakadtam, mi ez a baromság. aztán azért olvastam tovább, mert tutira lesz értelme, meg tanulsága meg minden csak ki kell várni, el kell olvasni...na és nem lett csak egyre nehezebben vettem rá magamat a folytatásra és azon járt az eszem, vajon a többiek hogy állnak a könyvvel és a könyvhöz.

Aztán kiderült, hogy többségében hozzám hasonlóan. Nem nagyon tetszett, mert olyan értelmetlenke volt. Míg néhány elvadult olvasónak nagyon is és igen, sok Murakami rajongó él a földön nemrégen is megjelent magyarul egy újabb története... Még ilyet! 

A történet japánban játszódik, a stílusa meghatározhatatlan. 2 szálon fut a cselekmény a 15 éves Kafka, aki megszökik otthonról és egy kis város könyvtárában lel barátra, szeretőre, munkára, menedékre. Az idős, szellemileg tompa Nakata, aki a macskákkal beszélget és pióca esőt idéz elő, aki szintén útra kel és valami éppen Kafka búvóhelyére vezeti. 

Na aztán persze rákerestem az íróra is, hátha így közelebb kerülhetek a regényéhez is. És mit látok? Az egyik legsikeresebb bestseller író, Nobel-díj esélyes (na ezt valamiért sejtettem...), és nem véletlenül megosztó író:) http://konyves.blog.hu/2008/07/22/tiz_dolog_amit_tudnod_kell_murakamirol

Első könyvnek tökéletes választás az írótól. Izgalmas, szövevényes összeesküvős történet. A főszereplők poszttraumás betegek, akik átéltek valamilyen szörnyűséges tragédiát, de azóta nem tudnak szabadulni a bűntudattól, a félelemtől, a következményektől és ez különböző pszichés zavarokat okozott náluk. A hajsza egy titkos gyógyszerkutatás és tabletta után folyik, belekeverve 3 poszttraumás beteget is miután közös kezelő orvosukat felrobbantották a gyógyszer kutatási anyagaiért. 

Így újra olvasva a sztorit nem az a fajta, amire gondolkodás nélkül ugranék:) Mégis ajánlom, mert pörgős, olvasmányos, izgalmas, titokzatos és érdekes a téma is. Könnyen vezeti az olvasót és a szereplőket a számtalan árulás, buktató, lövöldözés közepette. Van benne spiritusz, gyorsan és nagy élvezettel olvastam ki:)

Biztosan elolvasom a többi magyarul megjelent kötetét is!

Cirkuszos történet? Szerelmi történet? a 30-as évek Amerikája? Kegyetlen történet? Egy ember életének története? Fiatalság és öreg napjaink kontrasztja? Valahogy ez mind ennek a könyvnek a mondanivalója.

A törtet kerete az a bizonyos 30-as válságos évek Amerikában. Az akkor izgalmas és nehéz sorsát élő vándorcirkusz berkeibe bepillantást engedve. Szól egy kicsit a válság nyomorúságáról, a kilátástalanságról, a cirkuszon belül is létező elképesztő hierarchiáról, az emberi kegyetlenségről, az állatok szeretetéről és kínzásáról, kapzsiságról, utazásról.

Jacob Jankowski apja nyomán szintén állat orvosnak tanul az egyetemen. Vizsgái előtt azonban szüleit hirtelen és kegyetlenül veszi el tőle az élet. Ekkor derül ki számára, hogy apja már régen eladósodott, egyedül fia taníttatását állta keményen. A fiú elkeseredettségében, kilátástalanságába véletlenül csapódik a Nagy Benzini Vándorcirkusz társulatához, ahol csakhamar, mint kinevezett állatorvos gondozza a különleges állatokat. A cirkusznak meg vannak a maga szabályai, rendszerei, hierarchiája, menete. Ha sikeres az előadás és nem tessékelik ki az adott településről valamiféle botrány miatt a vonatot, akkor az itt dolgozók jól laknak, van hol aludniuk és talán még fizetést is kaphatnak. Persze sokszor üt ki balul valami!

Nem mesélném el a történetet, mert az alap sztori egy tipikus szerelmi háromszög története lenne röviden. Mégsem mondanám kapásból, hogy ez egy romantikus, kedves kis történet, mert annál azért több. Ráadásul nincs is erős hangsúly a love story részén. A cirkusz életének bemutatása, egy skizofrén elme embertelen kínzásai, lehetetlen barátságok szövődése, az állatok szeretete és kihasználása éppen úgy szerves részei az eseményeknek, mint a történet párhuzamosan futó másik szála: Jacob élete. 90 évesen egy idősek otthonában. Hát ez sem piskóta! Belegondolni, hogy milyen helyzetbe is kerülhetünk még mi is késő öreg éveinkre. Nem is azon szomorodunk el, hogy gyermekeink nem tudnak vagy nem akarnak gondoskodni rólunk, sokkal inkább azon, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben is vannak az idős emberek, hogyan bánunk velük, mit képzelünk róluk. Végül is alig várjuk, hogy felnőve azt tehessünk, amit csak akarunk, gyerekeket nevelgetünk, majd egyszer csak arra ébredünk, hogy megint mások irányítanak bennünket, akik még csak nem is a szüleink. Ráadásul nem feltétlenül veszítjük el fiatalságunkkal és fizikumunkkal együtt szellemi képességünket is.

A könyv után nagyon nehezen vettem rá magamat a filmre. Hiába a vámpírfiú (Robert Pattison) csábítása. Nagyon sok részt zokogtam végig a könyv olvasása során (első sorban az állatok bántalmazásinak leírását), és nem akartam újra felzaklatni magam az ominózus jelenetekkel. Ugyanakkor mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogyan értelmezik újra a rendezők és forgatókönyv írók a regényeket. Egyszer Réz András kritikus mondta egy előadásán, hogy el kell fogadnunk, hogy egy regény megfilmesítése azt jelenti, hogy az író, rendező újraértelmezi a történetet. Ami, ha azt nézzük szükséges is, hiszen teljesen másképp kell egy történetet papíron és képernyőn elmesélni, hogy az hatásos, lebilincselő, érzelmekre ható legyen.  Szóval kíváncsi voltam, hogy a filmben hová kerül a hangsúly, miközben sejtettem a szereposztást látva, hogy a mozinak a fő vonala a szerelmi szál lesz. És pozitívan csalódtam a történetet illetően, mert nem túlozták el, mert szinte minden benne volt, ami a könyvben, mert visszaadta a könyv igazi hangulatát. Egyedül ezzel a vámpír fiúval nem vagyok kibékülve:( Szerintem csapnivaló színész és sajnos ez különösen jól látszik olyanok, mellett, mint az Oscar-díjas Reese Witherspoon vagy az Oscar-díjas Christoph Waltz...

Szégyen és gyalázat, hogy ez a két kötet már több mint egy éve hányódik a polcomon.. Csak hát SK-hez hangulat kell pláne, hogy újabban Biblia méretű könyveket ír:) Az utolsó löketet természetesen a sorozat megjelenése adta, mivel utálok filmet a könyv előtt megnézni, de ez a sorozat érdekelt nagyon. Szóval nekiugrottam a könyveknek hamarjában.

A búra alatt amolyan modern Legyek ura szituáció. Adott egy amerikai (természetesen maine-i) kisváros Chester's Mill, melyre egyik pillanatról a másikra egy hatalmas üveg szerű búra borul, hermetikusan elvágva a települést a világtól. A búra anyaga meghatározhatatlan és a katonaság nem képes áttörni rajta sem bombával, sem biológiai fegyverrel. A búrán belül pedig adott egy hataloméhes városi tanácsos, egy csomó őrült vagy beteg alak, meg persze a jók tábora, akiket szépen kaszabolnak le a gonoszok. Természetesen a sokásos SK alakokkal fűszerezve: bomlott elmék, szadisták, lúzerek.

De a lényeg mégis csak az, hogyan képesek az emberek olyan rövid idő alatt felrúgni a társadalmi együttélés elfogadott szabályait, amint hatalomhoz juthat akárcsak néhány fő fölött is. Hogyan lehet manipulálni a népeket, hogyan válhat valaki egy közösség véreskezű vezetőjévé úgy, hogy a többség önfeláldozó, határozott segítőnek látja. Persze első a fegyveres testület felállítása. Így lesznek fiatal suhancokból rendőrök, akik felett senki nem törhet pálcát. Nem minősített kifejezés többé a rendőri brutalitás. Csak intézkedések történnek. A megvádoltnak nincs joga ügyvédhez és természetesen rendes tárgyalásra sincsen szükség, hiszen a város elöljáróinak feladata a város biztonságának megőrzése és a rendzavarók elítélése, akár kivégeztetése . Mint ahogyan a város készleteinek birtoklása és elosztása is ilyen komisz helyzetben... 

A történet persze kissé sci-fi felé hajlik. Nem is lehet másképp, ha az ötlet hitelességét fontosnak érezzük. A búra anyaga, mérete, megjelenése egyszerűen kötelezővé teszi a természetfeletti megoldást, mert minden más hiteltelen volna. Ettől viszont picit gagyi érzésünk lesz a legvégére, azt éreztem, hogy mégsem volt akkora durranás. Viszont hiteles volt a végkifejlet, mégha nem is oly izgalmas.

Azért mégis érdemes elgondolkodni a történeten. Vajon a mi városunkban mi történne hasonló helyzetben? Ki venné kezébe az irányítást? Milyen alapon? Milyen eszközökkel?

Alig vártam már, hogy a könyv után megnézhessem a sorozatot is. Nem tudtam, hogy mennyiben maradt meg a sorozat a könyv történeténél vagy csak az alap ötletet nyúlták-e le. Természetesen az utóbbi történt. Nem meglepő, mivel az eredeti cselekménysorozat egyrészt túl erőszakos és kegyetlen, másrészt nem annyira izgalmas sorozat szempontból. Maradt az alap búra ötlete, az elszigetelt kisváros és számos szereplő is megmaradt a könyvből több kevesebb átalakítással, szereppel. Próbálom objektív sorozatfüggő szemmel nézni és sajnos így elég gyengusznak érzem:(
Számomra ismeretlen színészek, időnként brazil sorozatot meghazudtoló fordulatok, bugyuta dialógusok,összevissza változó karakterek... Még csak a 11-es résznél tartok, nem tudom meddig tudják húzni a történetet:(

Folytatódik Alex Cross története:) És végre megint egy igazán izgalmas kötet! Nem az előző részek gonosztevői tűnnek fel a színen... Friss, izgalmas krimi, ahol a végén még a csavar is jól sikerült:) 

Alex Cross már az FBI "katonája", ami sajnos csak még nehezebbé teszi apai kötelességeinek ellátását. Legkisebb gyermeke gyámságáért folyamatosan küzd régi szerelmével Christine-el. De természetesen lánya, fia és nagymamája mindenben mellette állnak. És végül is nem rossz apa ő! Valakinek rendőrnek is lennie kell...

A mostani sorozat gyilkos híres sztár anyukákkal végez brutálisan. Névjegye a felragasztott színes gyermek matricák és e-mail-ek, melyben leírja a gyilkosságokat.Tényleg nagyon izgalmas volt ez a kötet! 

Nos, ez ismét egy borító alapján választott könyv volt. Tudjátok én nem olvasgatom a hátlapokat és fülszövegeket:) Ez a könyv bár egészen más volt, mint amit a borító és a cím sugallt, nagyon tetszett. 

A regény a Fülöp-szigeteken játszódik, ami már önmagában is egzotikusan hangzik, én pedig szinte semmit nem tudok erről az országról. A történet gyakorlatilag 3 ember élettörténete, akik a könyv végén egy bizonyos esemény során egy rövid időre összetalálkoznak. De valójában minden az emberi (filippínó) sorsokról szól, melyek meghatóak, megrázóak, elgondolkodtatóak, miközben teljesen idegenek és távoliak számomra. 

Az első történet szereplője Sean, aki a Manilai alvilág fejével tervezett találkozóra vár egy elhagyatott városrész, még elhagyatottabb moteljének egyetlen szobájában. És fel van készülve a legrosszabbra, azaz éppen, hogy nincsen rá felkészülve és emiatt idegei felmondják a szolgálatot, ami még nagyobb bajba keveri. 

Ezután megismerjük Rose lánykorát, aki egy halászfaluból "tört" fel és vált Manilában elismert orvossá. Gyermekeivel, férjével és anyjával élnek Manila jobbik környékén, de nehezen felejti el mindazt, ami ide hajtotta falujából.

A harmadik történet főhőse lehet Vincente, a manilai utcagyerek, akit talán teljesen véletlenül veszített el az édesapja évekkel ezelőtt, de az is lehet, hogy a valódi történet a háttérnek érzékelt Alfredo tragédiája... 

Minden történet érdekfeszítő és csak lassan bontakozik ki, hogy az olvasó már szinte tűkön ül, és alig várja, hogy minden kérdésére választ kapjon. Külön feszültségkeltő az, ahogyan az egyes történeteket megszakítja az író, amikor a legizgalmasabb és ekkor kezd bele a következő szereplő életébe, így egész sokáig kell várni, hogy megtudjuk, hogyan is folytatódott a félbe hagyott izgalmas jelenet. 

Úgy érzem a 3 szereplő találkozása nem sorszerű a regényben. Ez nem egy olyan könyv, ahol a végső találkozása a szálaknak megoldást jelent a történet befejezéséhez. Itt ez inkább amolyan dramaturgiai fogás csupán, hiszen a könyv éppen ugyanilyen jó lenne a találkozás nélkül is, épp ez benne a különleges. 

És miközben utána olvasgattam a hiperkocka mibenlétének (megjegyzem a deffiníciót még most sem értem: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hiperkocka), megtudtam, hogy az Alex Garland az egyik kedvenc filmem, a Part írója is...