Lindsay ezerrel dolgozik, míg férje az annó nagymenő FBI-os kislányukkal van gyesen. Vacsorával várja nejét és nem pipa, ha este még beugrik a barátnőivel a törzshelyükre inni valamit.... Well... Mennyire reális ez a kép!!!!
Éppen egy agyafúrt sorozatgyilkos szedi áldozatait. A módszer nem éppen hétköznapi. Egy hamburgeres étteremlánc szaftos husikája rejt a gyomornedvvel érintkezve bombaként robbanó cukiságot... Nem túl szép látvány... Azért az egy különösen vicces jelenet, amikor egy csapat rendőr állig felfegyverkezve beront a gyorsétterembe és felszólítja a kedves egybegyűlteket, hogy tegyék le a hamburgereiket azonnal!!;)  
A másik ügy egy pisztolygolyóval végződött családi perpatvar, ahol nem teljesen biztos, hogy az ártatlan az ártatlan..
Mindeközben a talpraesett és kemény Yuki hozzámegy Lindsay főnökéhez, (fogalmam sincs mikor jöttek össze..) és egy csodás hajós nászúton csodálják a varázslatos északi fényt, amikor is kalózok foglalják el a hajót és kezdik tizedelni a túszaikat.
És feltűnik az előző részben elmenekült Mackie Morales is, akinek persze Lindsay a célpontja! Ez a rész kellőképpen izgalmas és romantikus:)

http://mood-reader.blog.hu/2014/11/03/12th_of_never_patterson_csajai

http://mood-reader.blog.hu/2012/07/16/women_s_murder_club_11th_hour

Az író eddig magyarul megjelent minden könyvét olvastam! De az első három óta ez volt az, amelyiknek megint egy nagyon különös és érdekes titok, legenda a háttere. A kötetek állandó hőse Cotton Malone a volt titkos ügynök, aki most Dániában antikvár könyvekkel kereskedik. Ez a történet megtöri az eddigi kötetek időben lineáris elbeszélését és egy, korábban történt kalamajkát elevenít fel. Azaz Cotton most vallja be volt feleségének milyen veszélyekbe keveredett fiával néhány éve Angliában. Cotton fiával utazott Dániába, hogy kettesben töltsenek egy hetet és beszéljenek a volt feleség "árulásáról", miszerint a kamasz Gary apja nem Malone... Útközben a hivatal azonban megkéri Cottont, hogy kísérjen Londonba egy srácot. Minden szépen alakul, míg a londoni rendőrökről ki nem derül, hogy nem egészen azok. Innentől az események felturbózódnak. A könyv hozza Berry szokásos több szálon futó, tempós, akcióval teli pörgését. Mindenki össze-vissza futkos, senki nem mond igazat, nem az akinek látszik. A rohanásban azért felsorakoznak a Tudor-kor legjelentősebb helyszínei, épületei, amitől kedvet kapunk az utazásra.
És a titok: egy kis városból Bisley-ből ered a szóbeszéd, mely szerint a különc, kemény, szűz királynő I. Erzsébet valójában tízen éves korában meghalt, de nevelői nem merték ezt bevallani a fejezgetős VIII. Henriknek. Ezért merész tervet eszeltek ki. A király fattyú fiának titokban nevelt fiú gyermekét öltöztették a kis hercegnő ruháiba. A legenda szerint tehát a nagy királynő igazából egy csaló férfi volt. A pletykát Bisley környékén tényként tartják számon. Hevét könnyű szítani ismerve a királynő különcségeit, mint a paróka, fehérre mázolt arc, szüzesség... Minden esetre izgalmas elképzelni a királynő életét ezzel a feltevéssel. A következmények azonban súlyosak lehetnének. Nem csak a múlt egy eddig magasztalt időszakának megcsúfolása miatt, de az ezt jelentő jogi problémák okán is. Mert, ha a királynő nem volt törvényes királynő, úgy minden intézkedése, törvénye semmis kell legyen! És különösen az ír kedélyeket szítaná fel azonnal...

Pár éve nagy felhajtás volt hazánkban is az író első regénye - A viskó - körül. Én akkor olvastam el, mert már nagyon furdalt a kíváncsiság, mitől olyan nagy duri. Hát keményen hetekre padlóra tett. Sokáig nem is tudtam másik könyvbe belekezdeni, mert olyan sok mindent kellett átgondolnom a történettel kapcsolatban. Gondolom sok olvasó számára baromságnak tűnt, de engem nagyon elgondolkodtatott a hit kérdésében. Vallástól függetlenül. A viskó hátterében egy apa áll, aki egy családi nyaralás során idősebb gyerekét menti a tóból, miközben a kicsi lányát elrabolja egy szadista állat. A kislány maradványait, véres ruháit megtalálják jóval később egy viskóban. Az apa ide jön el, hogy magába szívja, átélje, megtapasztalja mentálisan mind azt a kimondhatatlan borzalmat, fájdalmat és végül halált, amit az a szegény aprócska, angyali kislány élete utolsó pillanataiban át kellett, hogy éljen. Megrázó! Ám ekkor a férfinak, mondjuk úgy spirituális élményben lesz része. Miközben valós teste a viskó téli hidegében lassan kihűl, lelke, szelleme, ki tudja mije csodálatos meleg, napos erdőben találja magát, ahol ismeretségbe és hosszas beszélgetésbe kezd egy idős, néger asszonnyal. A hölgy istenien süt, főz, szorgoskodik. De ő ezúttal Isten! Igen a keresztény Úristen! Igen sajátos alakban, sajátos nyelvezettel. Erre biztosan sokan felhördültek, és kiakadtak. Nekem eleinte csak viccesnek tűnt, nem vettem túl komolyan. Gondoltam, az író a felháborodás, a balhé miatt választotta ezt a karaktert, így akart kitűnni. De végül meggyőzött. És CSAK is a néger mami Istennel tudott meggyőzni. Nem vagyok vallásos. Nem járok templomba. Nem imádkozom esténként. Ha akarok valamit teszek érte. Ha nem sikerül dühöngök, sírok és vagy csinálom tovább vagy feladom. Ha veszteség ér hibáztatom a világot, az életet, magamat, másokat. Gyászolok, dühöngök, sírok és felejtek. De ez a könyv komolyan elgondolkodtatott. Nem kezdtem imádkozni Istenhez. De megértettem, mit jelent a hit ereje. Hogyan segít az embernek jobbá lenni és könnyebben átvészelni a nehéz életszakaszokat. 

A keresztutak hátterében egy férfi áll Antony (Tony) Spencer. Gyermekként veszítette el a szüleit, nevelőszülőkhöz került. Eltávolodott az öccsétől, elveszítette imádott kisfiát, és Istent is érthetően egy mély gödörbe ásta a lelkében. Egy véletlen során kómába kerül, de egy furcsa élménybe csöppen. Hasonlóan az előbbi történethez, ő is találkozik Istennel és Jézussal. Ezúttal Isten egy idős, bölcs indián asszony:) A kopár, körbe falazott, omladozó hely pedig az ő lelke. Beszélgetéseik segítenek tisztábban látni számára azt, hogyan és miért is került ide. Ám Jézus ezúttal megígéri neki, hogy egyetlen embert meggyógyít a segítségével. Bárkit! Ezzel útjára indítják. Vissza a valóságba, de nem a saját testébe, hisz az kómában fekszik. Csókkal, puszival ugrál az emberekben. A szitu elég különös. Ő, mintegy a delikvens fejébe kerül. Mindent lát és érez, amit az illető és beszélni is tud vele (persze más nem hallja). Így kerül egy család tagjaiba. Molly az anya. Fia Cabby Down-kóros. Lánya Lindsay leukémiás, nem tudnak rajta segíteni az orvosok, bár kitartóan próbálkoznak. Barátnője Maggie, aki Cabby ápolásában is segít, mint képzett ápolónő. És még vannak páran. Persze megismerjük Tony történetét is. Kapcsolatát a feleségével, a lányával, az öccsével. A történet bár kevésbé mellbevágó, borzalmas, mégis megrázó és súlyos. Mennyi nehéz sors, küzdés, és mégis mennyi kitartás és szeretet. Tony-nak sokat kell tanulnia, és végül választania kell valakit! 

Én ezúttal is napokig a hatása alatt voltam. Most sem lettem vallásos, de megértettem, hogy ha valami borzalmas történne a gyermekemmel, akkor lehet, hogy a hithez fordulnék, és úgy érzem csak az menthetne meg!! Ha meg akarnék menekülni...

Dos Santos újabb regénye. Végül mindig elolvasom, pedig ebben a műfajban legkevésbé Santos történeteit kedvelem, és ennek egyik jelentős oka a portugál történész figurája. :( Ezt legutóbb hosszan fejtegettem, most nem fogom. Emellett alig bírom már a szájbarágós, mondatismétlős részeket is;(  És kiborító a hosszadalmas magyarázatok ebéddel, alvással, pisilni menéssel való szétszabdalása is... Idegesítő és ultra béna!!
A könyvet ezúttal a téma mentette meg! A  2008-as gazdasági válság annyira aktuális, hatása fájó, nem múló, minden napos beszéd téma, hogy azonnal felvillanyozott. Szerintem nagyon sokan szeretnék megérteni kialakulását, előzményeit, okait, következményeit. Ezúttal Dos Santos a tökéletes válasz. A száraz és bonyolult összefüggéseket is érthetően magyarázza el. Még gazdasági alapképzettség nélkül is jól érthetőek az összefüggések, az ok-okozatok, a folyamatok és prognózisok. Számomra is sok részlet most állt össze. De különösen érdekesnek találtam az euróról szóló hosszabb fejtegetős részt. 
Maga a sztori a szokásosnál is bugyutább. Tomást felkeresi egy régi barátja, aki menekül, de végül megölik. Utolsó leheletével  Tomásra bízza egy titkos nyomozás anyagát és a legfőbb bizonyíték megtalálását segítő rejtvényt. Tomás egy Interpol ügynök segítségével leplezi le a gyilkosokat. De ezúttal ez sem fontos, mert a gonosztevő nem elítélhető, ahogy ez ma sok titulusra, pozícióra igaz.

A könyv ezúttal inkább a gazdasági válság bemutatója, tankönyve. És annak kitűnő! Számunkra rengeteg fontos információt tartalmaz, mert sok helyen említi külön a magyarországi helyzetet. Ugyanakkor jól meg is ijesztett. Nem voltak persze vérmes reményeim a jövőnket illetően ebben az országban, de a gazdasági és hosszú ideje ugyanazon elveken működő politikai helyzet elkeserítő jövőt tár elénk! A változást csak komoly lépésekkel lehetne elindítani, de az is kiderült, hogy a valóságban soha semelyik hatalom nem fogja meglépni a szükséges lépéseket! Azért ez mégiscsak olyan, mintha a cipész közölné, hogy nem tud cipőt talpalni, valószínűleg használhatatlan lesz a lábbeli, de no para gyönyörű lesz és drága! Vagyis közgazdász, meg kereskedelmi, meg jogi diplomákkal irányítgatják az országot úgy, hogy nem hajlandóak figyelembe venni a gazdasági oktatásban tanultakat. A hozzáállásuk és a kommunikációjuk alapján a sarki restit sem bíznám rájuk, mert bár 40 éve kitűnően működik, egy politikus tuti csődbe juttatná egy hónap alatt, ha a politikában alkalmazott gazdasági ismeretei szerint irányítaná:(

Szóval ezt most ajánlom a téma aktualitása miatt mindenkinek. De készüljetek, hogy elszomorító az európai helyzet included kis hazánk! 

Belenyúltam egy újabb Sam Capra történetbe. Csak sajna ez az előzőleg olvasott kötet előtti sztori. Nem túl izgalmas és motiváló visszafelé olvasni időrendben, hisz tudom a történet folytatását... Oké kivilágosodnak a homályos részletek, de ezek nélkül is érthető volt az előző kötet. 
Bár odavoltam Sam Capra figurájáért  most az előzményeket olvasva minden lelkesedésem elmúlt...  Az jutott eszembe, hogy mostanság fut a tévében minimum két zenei tehetségkutató műsor, amit folyamatosan nézek is. Időnként felbukkan egy figura, aki oltári különlegesnek vagy szimpatikusnak vagy egyedinek vagy bolondnak vagy tehetségesnek vagy kivételesnek vagy valamilyennek tűnik elsőre. Lelkesedek érte, elvarázsol az előadása, azt mondom na ez igen idevaló emlékezni fogok rá! És alig várom, hogy újra lássam, halljam a következő műsorban kb egy hét múlva. És akkor végre ő következik! Én meg zavartan ülök a fotelben, még szívemben a várakozás, de már bizonytalanul matatok a karfán, mert valahogy becsapva érzem magam. Nem is értem most, hogy tetszhetett ez a figura első alkalommal olyan nagyon, hogy két órája várom a szánalmas kis produkcióját. Amikor az előadása lapos, a hangja többnyire hamis, inkább nevetséges, mint különc; inkább dilis, mint egyedi; inkább ripacs, mint populáris... Egyszerűen nem értem, hogy nézhettem ezt be ennyire!!!

Most így érzek Capra iránt....és nem tudom, hogy a történetet időrendbe olvasva is elsőre tetszett volna nagyon, aztán nem... Mert ez talán azt jelenti, hogy nem eléggé jó, érdekes, szeretni való a karakter... Ráadásul volt egy déja-vu érzésem is. Mintha egy kísértetiesen hasonló jelenetet olvastam volna az előző, azaz a következő könyvben.

Minden esetre röviden a történet: Sam a fiát keresi minden erejével. (A még ezelőtti részből derül majd ki, hogyan is történt a CIA meghurcolása és a felesége árulása és önfeláldozása.) A Kilenc Nap bűnszervezetet kergeti, aki elrabolta újszülött még nem is látott kisfiát. Tét egy hacker meggyilkolása, amiben egy hasonló sorsú anyuka lesz a segítségére. Bár nem akarja jelenlegi munkaadóját Milát belekeverni az ügybe, persze a nő titkon rajta van. Megismerjük a veszélyes Mila történetét is, és stílusosan újra összefuthat élete legnagyobb ellenségével. Sam persze talál olyan megoldást a problémára, hogy a kecske is jól lakhasson és a káposzta is megmaradhasson:) Sok akció, érző lelkű ifjú apuka, egy csomó titkos társaság és a CIA. Mindenki mindenkit hajszol benne, ahogy azt Abbott-tól megszokhattuk már. Végül is nem totál gáz, de a NEM folytatásos Sam Capra könyvei eddig jobban tetszettek.

Ės újabb utópisztikus-jövős ifjúsági trilógia jippijéé!
Emlékszem, hogy láttam a borítót a Bookline oldalán, ahonnan a legújabb könyv megjelenéseket szoktam nyomon követni. És emlékszem, hogy azért olvastam el az ajánlóját, mert ránézésre túlságosan emlékeztetett az Éhezők viadalára. És emlékszem, hogy valamiért nem tetszett, így kihagytam. Aztán véletlenségből megnéztem a filmet, ami aztán visszakalauzolt az írott trilógiához. 
Most tulajdonképpen a film miatt ugrottam neki a könyveknek, mert a mozi nagyon nagyon tetszett. Jobban tetszett, mint az Éhezők viadala film.

I. A beavatott

A nem túl távoli jövőben egy nagyobb városban vagyunk. Mondjuk New York. A várost hatalmas fal veszi körül és védi meg a kinti veszedelmektől. Azt nem tudjuk melyek is ezek. Az új, háború utáni társadalom 5 csoportba rendeződött. Ezúttal a csoportba kerülésről az egyén dönthet, de csak egyszer választhat és, ha másikat választ, mint ahol addig nevelkedett nem tarthatja a kapcsolatot a családjával. Az 5 rend 5 emberi tulajdonság fontosságában hisz. Eszerint Bátrak, Önzetlenek, Őszinték, Műveltek vagy Barátságosak a városlakók. Beatrice (ismét egy lány, vajon miért csajok a leggyakrabban a tökös főhősök?), az Önzetlen, aki végül mégis inkább Bátornak érzi magát és új csoportja beavatási folyamatát próbálja túlélni. Ám közben kiderül, hogy másként viselkedik, érez és dönt, mint a legtöbb ember, így igazán egyik csoporthoz sem tartozik. Elfajzott. És ezzel veszélyt jelent az amúgy jól irányítható társadalomra. Titkolózás, színjátszás, rettegés az élete. Közben persze nem marad ki a Szerelem sem!! Fullos a felhozatal: szerelem, barátság, önfeláldozás, harc, akció, bátorság, küldetés, egy mindenki ellen... Ahogy megszokhattuk;) Követve a hagyományokat ebben az ifjúsági műfajban ezúttal is nagy háború után vagyunk. Kiderül, hogy az emberiség múltja el van ferdítve vagy titkolva. És igazán érdekes, hogy mindig kamerákon keresztül figyelik a népeket, az eseményeket!!
A film után viszont csalódás volt a könyv. Nekem a stílussal volt bajom és nem azzal a 20%változtatással, amit az izgalom faktor növelése érdekében hozzátettek a filmhez.. Túlságosan egyszerűek, iskolásak a mondatok. A párbeszédek unalmasak és bénák. A sztori mégis elég érdekes volt ahhoz, hogy folytassam a második kötettel.

II. A lázadó

A stílusa változatlan. Egyszerű nem túl irodalmi. A történet ugyanattól a pillanattól folytatódik, ahol az első könyv véget ért. Az Önzetlenek meghaltak vagy menekülnek. A Bátrak vagy a Művelteket támogatják tovább a hatalomátvételben vagy az Őszintékhez mentek. Az Őszinték kezdetben befogadják őket. A Barátságosak nem akarnak állást foglalni és a csoport nélküliek is összekovácsolódtak egy új vezető alatt. A helyzet egyre kuszább. A középpontban most inkább Tobias és kegyetlen családja áll. De persze jön a már úgy nem várt  szerelmi civódás is. A ki kiben nem bízik meg én azt gondoltam te azt gondoltad... Utálom! Sajnos hullanak a barátok rendesen és Tris megint önfeláldozhat vagy háromszor. Az új titok amit meg akar tudni egy jól elzárt válasz. Mi van a kerítésen túl? A titokra fény derül, de az eredménye távolról sem az, amire Tris számított.

III. A Hűséges

A jelenet folytatódik. Tris árulóként a sorsára vár. Persze megmenekül, mint mindig mivel nem hat rá semelyik szérum. A csoportok széthullanak, illetve az új hatalom megszünteti, bár ez újabb elégedetlenséget szül nyilván. Sokan nem tudnak vagy nem akarnak csoport nélkül élni. Hőseink leginkább úgy vélik az új vezető nem különb a régitől csak az ellenkezőjét hirdeti, de ő sem demokratikus úton. Parancsol és most épp nála a hatalom és a fegyver. Ezért Tris és Tobias elhatározza, hogy eljagyják a várost. 
Új eleme a könyvnek, hogy az eddigiek Tris leírásai, élményei voltak. Most azonban váltakoznak. Egy fejezet Tris nézőpontja a következő Tobias szemszöge, ami meglehetősen összezavar mivel nagyon megtöri az eddig meg szokott nézőpontot. Emiatt gyakran újra kell olvasnom egyes mondatokat, mert a végére megzavarodom és akkor eszembe jut, hogy jaaaa ezt nem Tris gondolja, hanem Tobias;((
Olyan mintha másik író írná. Sokkal zaklatottabb nem annyira kidolgozott, átgondolt. Mint a párválasztónál. mintha közben találná ki mi legyen a következő fejezet. Így sok a fölösleges oldal, cselekvés. Mint például a repülőzés. Semmi értelme, hogy megnézik a várost túl magasról, hogy ne vegyék észre őket. Vagy igazán semmi titok sincs Tris anyjának naplójában sem. Csak telnek velük az oldalak. Plusz olyan bonyolult ez a kinti világ. A génhibásak és gyógyultak, a kísérleti városok, a perem lakosság, a hivatal... Tris és Tobias is nagyon eltávolodik egymástól az előző részhez képest. Összeesküvés az összeesküvésben... 
Több témát is érint a könyv, amin el akar gondolkodtatni; csak sajna annyira eke szerintem, hogy elgondolkodni tuti nem fog a célcsoport rajta. Oké, értem az üzenet baromi egyszerű: ne ítélj mások véleménye, útmutatása alapján. Legyél nyitott az embertársaid felé. De mindegy, hogy milyen társadalmi rendszerben él az ember, az emberi természet végül szeparál és valamilyen tulajdonság alapján elnyomja a társadalom egy szegmensét. Ha az elnyomottak létszáma elég nagyra nő, és az elnyomás már teljes megkülönböztetést okoz, az elnyomottak fellázadhatnak. Akkor lesz egy új társadalmi rend, új szabályokkal (vagy csak a szereplők cserélnek helyet a rendszerben), de előbb utóbb valakik kizáródnak, és elnyomás alá kerülnek. Ez van... Egyszerűen próbálja bemutatni a fiataloknak a kisebbségek kialakulásának és elnyomásának folyamatát. Olyan triviális és nevetséges alapokkal, mint az ember természete habitusa (csoportok) vagy génjei. Amúgy volt egy valós kísérlet is anno.....Diákok körében, ahol a tanárnő egy nap közölte, hogy kiderült, a kék szemű emberek jobbak, okosabbak, szebbek és mától a nem kék szeműeknek megkülönböztető jelet kell viselniük, hogy mindenki azonnal láthassa ki melyik csoportba tartozik. A kutatók figyelték ahogy a kék szeműek szép lassan elhagyják addigi nem kék szemű barátaikat, és csak saját csoportjukkal játszanak és egyre csúnyábban bánnak, beszélnek a többiekkel, akik egyre borzalmasabban érzik magukat. Aztán egy nap közli a tanár, hogy elbaszta, és éppen a kék szeműek a butábbal, selejtesek, ezért azonnal cseréljék le a megkülönböztető jeleket. Na a megtorlás még durvább az újonnan "hatalomra" jutottaktól;(( Több kísérletet is folytattak a témában tudósok a második világháború után a zsidóüldözés és a náci kegyetlenkedések megértésére. Ilyen az ember.

Szerintem a közösségben való létezés velejárója valamiféle hierarchia, ami tudott dolog, hogy külső befolyás nélkül is kialakul az emberek csoportbeli habitusa alapján. Sok esetben szüksége van az egójának arra, hogy a föntről érkező elnyomást, hatalmat, a frusztrációt, amit a meghunyászkodás vált ki lefelé kompenzálja. És a nagy társadalom is így működik csak nagyban. Szerintem semmi nem tart sajnos jobban össze egy emberi csoportot, mint egy közös "ellenség". A nagy diktátorok jól tudják ezt... Nézzük meg a munkahelyi klikkeket, az iskolás csoportokat, a sportot, a politikát, a vallást... szép az elmélet, de végülis csak azért működik, mert van közös, elítélhető, lesajnálható vagy harcba hívható ellenfél, akit persze függetlenül a valódi státusztól magunk alá sorolunk be... Ó és a kommunikáció, a propaganda rendkívül fontos része az ellenség fenntartásának, hogy azok akik amúgy nem sokat tudnának az egészről elhiggyenek mindent, és így ne kérdezősködjenek a cselekvéskor.

Legvégül mégis csupán egy fura jövőben játszódó love story, semmi több. Annyira unalmas és bonyolult lett a harmadik rész, és annyira elmozdult a hangsúly, hogy végül csak a szétszakított szerelem marad meg a trilógiából. Végül érthetővé válik a megváltoztatott struktúra, a sok Tobias szemszögű fejezet. De ettől függetlenül utólag is úgy érzem szét lett csapva vele a teljes történet. Zavaros, bonyolult, fölösleges, unalmas lett a vége. Pedig nagyon jól indult és a film is ütős volt, de három részhez gyenge a sztori sajnos.

És borzasztóan kivagyok ettől az új hullámtól!!! Sorozatok mellé kiadnak az írók novellácskákat. A történet azonos, csak másik szereplő mondja el a véleményét! Nevetségesek!! Semmilyen hozzáadott értéke nincs az eredeti történethez csupán tovább próbálják ezzel fenntartani az érdeklődést és még egy könyvnyi bevételre számítanak! A trilógia kiegészítő kötete is megjelent már Négyes címmel:(((

Na erre felkaptam a fejemet ám!! Szerintem Stephen King-től a ragyogás mindenképp a Top 3-ban van, de még az sem elképzelhetetlen, hogy a csúcson. Azt hiszem mondhatjuk, hogy az író pályájának első csúcsa volt ez a könyv. Siker, borzongás, rettegés és egy kivételesen jól sikerült film is! Azóta voltak gyengécskébb, elvadultabb, őrültebb időszakok és most (ezt már említettem), szerintem visszatért az igazán szerethető "thriller mester". Újra a karaktereken a hangsúly, ismét inkább borzongat, mintsem elborzaszt:) Ettől függetlenül a tény, hogy a Ragyogást folytatja fellelkesített és meg is ijesztett. Az eredeti túl jó volt. Félve nyúltam a folytatáshoz.

A történet rövid átkötéssel eleveníti fel a Ragyogást, majd a kis Danny további sorsát mutatja be. A felnőtt Dan komoly alkoholistaként tengeti nyomorúságos életét, de csak így tudja távol tartani magától a rémlátomásait. Ám, amikor Frazier-be érkezik életében először segítséggel sikerül kikeverednie a gödörből. Egy hospice szolgálatnál vállal állást és a ragyogás segítségével kíséri a haldoklókat a túloldalra. A gonosz helyek azonban gonosz erőket vonzanak továbbra is. A volt Panoráma szálló helyén kemping nyílt, mely veszélyes fenevadak főhadiszállásaként üzemel. Egy csapat idősödő és öreg lakókocsis "vámpír" járja az autópályákat és ragyogással teli gyerekekre vadásznak több száz éve. A ragyogást kínzással nyerik ki a kicsikből és ez tartja életben őket. Dan Frazier-ben kerül kapcsolatba Alba-val, egy kislánnyal, aki atombomba méretű ragyogásával hihetetlen dolgokra képes. A történet pedig érthető módon Alba megszerzéséről szól, mivel az ő ragyogása évekig eltartaná a gyilkos falkát. A lány azonban segítséget kér Dan-től, aki mindent megtesz, hogy megmentse a lányt. Lesz a végén pici csavar is, de azért alapvetően jól kiszámítható a végkifejlet.

Úgyhogy szó-szó.... A legutóbbi Joyland, vagy 22-11-53 sokkal jobban tetszett, viszont jobbat kaptam, mint vártam a nagy mű folytatásától.

Az utópisztikus elvetemült jövők után nesze neked elvetemült valódi múlt! Szerintem ez is elég utópisztikusan hangzott volna mondjuk a görög demokráciában:) Az írónő Tudorokról szóló regénysorozatának tulajdonképpen ez az első része, hiszen még a Boleyn lányok előtti időből, Aragóniai Katalin első angliai "élményeiről" szól.

A rettegett spanyol uralkodók Izabella és Ferdinánd legkisebb gyermeke, a spanyol és wales-i hercegnő kemény nevelést kapott háborúskodó, terjeszkedő és fanatikusan vallásos szüleitől. A spanyol inkvizíciónál nem is tudom mi lehetett abban a korban rémisztőbb... (Az említett uralkodó pár természetesen azonos az amerikai utazásokat és Kolombuszt támogatóval.) VIII. Henrik feleségeiről már sokat olvastam, sok filmet láttam, de Aragóniai Katalin eddig még csak, mint Boleyn Anna riválisa tűnt fel ezekben a művekben és innentől ismertebb az élete alakulása. Érdekes volt a fiatalkoráról olvasni és első házasságáról, amit érvénytelenítettek. Hogy valójában mi lehetett az igazság Arthur és Katalin rövid házassága körül, nem tudni. De Gregory feltételezése nekem hihetőnek tűnik. Amikor a Tudorok filmsorozatot néztem sokat szörnyülködtem VIII. Henrik kiállhatatlan, öntelt, hiú, önelégült karakterén. A könyv csak megerősített abban a véleményemben, hogy ezt a pasit iszonytatóan elkényeztették és burokban nevelték. Persze annó sok király, királyné nőtt fel így. Érthető módon nem is tudták másképp elképzelni a világot csak, mint saját kívánságukat, akaratukat teljesítő, őket magasztaló, dicsérő, imádó és védelmező birodalmacska. És minék nagyobb volt a hatalma, annál inkább megtehetett bármit!! A végén még legálissá is tették a válásokat, gyilkosságokat, kivégzéseket... Aragóniai Katalin megmenekült a bárdtól, nem úgy mint ifjú riválisa és az őt követők:( 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Arag%C3%B3niai_Katalin_angol_kir%C3%A1lyn%C3%A9

Visszatértem Patterson másik nagysikerű sorozatához: Women's Murder Club, melynek okos és sikeres csajok a főszereplői. Ez már a 12-dik rész. Szellemesen minden rész címében szerepel a sorszáma:) A cselekmény mindig több szálon fut, mert ugye ott van Lindsay Boxer a nyomozó. Aki éppen most adott életet kislányának nem hétköznapi módon. Még jó, hogy nem vagyok amerikai nyomozónő!! A sztahanovista a NEGYEDIK héten visszament dolgozni. A férj maradt a babával, na ó most épp neki nincs munkája. Persze szó sem volt róla, hogy kedves hősünk szoptatná gyermekét:( Mindegyis, szegény baba még okoz ijedtséget szüleinek eleget. Azért az is nagyon furcsa, hogy 4 hetes csecsemőt úgy visznek el a kórházban kivizsgálásokra, hogy a szülők napokig nem is áthatják szegényt:( Yuki az ügyész, aki egy brutális gyilkost próbál rács mögé juttatni, de közben érdekesen alakul a tárgyalás. Claire a törvényszéki orvosszakértő, vagyis a helyszínelős, boncolós csaj, akit visszafokoznak, mert lába kél egy hullának az intézetből. És végül Cindy az újságíró, aki ezúttal nem a munkába, hanem a párkapcsolatába bonyolódik bele, majd akad ki belőle, úgy tűnik végleg:( Közben van egy csomó gyilkossági ügy. Ki ezen dolgozik, ki azon. Ezúttal közösen nem is nyomoznak, de az ügyek közt a munkájuk révén vannak átfedések.

Én ezt a sorozatot kicsit jobban kedveltem, mint Alec Cross-t. A csajok tökösek, mégis érzékenyebbek, az életük viharos, ha nem is annyira irgalmatlan mint szegény Alex-é. Ezt is angolul olvasom, mert Patterson szerintem nagyon könnyű az anyanyelvén:) Mintha egy film forgatókönyvét olvasnád. Rövidke tartalmas fejezetekkel teli. 

Sok könyvet olvastam már életemben, de most úgy érzem ennél rémisztőbbet, félelmetesebbet, hátborzongatóbbat még nem. Napok óta készülök a bejegyzésre, de egyszerűen nem akarom újra lepörgetni magam előtt a történetet. az első oldaltól kezdve fojtogató, nyomasztó a történet is és a hangulata is. Már az első oldal után biztos voltam abban, hogy a vége naggggyon durva lesz!! (És az is lett!) Valószínűleg már maga a környezet rányomja a bélyegét a hangulatra: kis sziget,elmegyógyintézet, őrültek, bolondok, orvosok, biztonságiak, lobotómia, nyálcsorgás, sikongatás, rettegés, rácsok, szíjak, titkok... Amúgy is rettegek a bomlott elméjűektől, mert kiszámíthatatlanok és általában veszélyesek. A helyszín a vihar miatt még baljóslatúbb. Őrjítő! Egyszerűen csak ezeket a szavakat vagyok képes újra és újra leírni: rémisztő, baljós, őrjítő, ijesztő,rettenetes, félelmetes, titokzatos, sűrű, hátborzongató... Este ne olvassátok egyedül...

A történet ugyanakkor nagyon állat, nagyon durva, nagyon maga alá temet, mégis falod a lapokat, pedig tudod, hogy iszonyatos lesz a vége. Én az utolsó mondatig nem akartam elhinni a történet végét!! Ultra durvaaa!! Adott a cím szerinti Vihar-sziget, ahol egy félig-meddig titkos, államilag támogatott elmegyógyintézet működik. Különösen veszélyes figurákat gyűjtötték be kísérletek alanyainak. Főhősünk Teddy a rendőrbíró, aki egy eltűnt ápolt nyomában érkezik a szigetre társával Chuck-al. Hamarosan azonban érezhetően megváltozik a történet valódi fonala. Úgy tűnik az intézetben mindenki hazudik, titkolózik, takargat valamit az eltűnt nővel kapcsolatban. És a rendőrbírók munkáját is inkább hátráltatják. Teddy pedig nem csak az eltűnt nő miatt jött a szigetre valójában. Mégis mintha vártak volna már rá, mintha nem akarnák elengedni a szigetről többé. Ez valahogy olyan hely, ahol bárkit el lehet tűntetni örökre... Nagyon nyomasztó, és nagyon brutál a befejezés!!!

- Valójában mennyit tudsz erről a helyről, főnök?

Teddy megvonta a vállát. - Néhány dolgot. Semmire sem elég, csak arra, hogy begyulladjak.

Ó, ez nagyszerű. Ha te be vagy gyulladva, egy átlagos halandónak mit kell éreznie?

Teddy elmosolyodott. - Talán gyilkos pánikot.

Azt hiszem nem leszek képes megnézni a könyvből készült filmet. Valójában épp a film miatt olvastam el a könyvet, mert emlékszem, hogy a trailer nagyon megijesztett. Reméltem, hogy ha ismerem a sztorit könnyebb lesz a film, de nem most még jobban ellenkezem a képi valóság ellen!! Épp elég a képzeletemben lepörgött filmecske:( Pedig Scorsese és Di Caprio:)))) Azért idebiggyesztem a trailer-t:) Majd meséljétek el:)