És ezzel túl vagyok a szeptemberben futott ifi adaptációk alapjául szolgáló regényeken:) Irtóra megy most ez a kategória! Elkezdtek olvasni a tinik? Ez utóbbi a romantikus szekció újabb gyöngyszeme, melyből szintén film készült és szeptemberben játszották a hazai mozik. És ezúttal nem szarkasztikus a gyöngyszem megnevezés. Egyszerű romantikus, szerelmes tini könyvecskének képzeltem, de ízlésesen mégis fiatalosan több annál.

Nem öncélúan szerelmi történet. Megrázó, tragikus, elgondolkodtató. Te hogyan döntenél? Élet vagy halál? Mia egy átlagosnak mondható amerikai 17 éves. Átlagosnak mondható amennyiben ma még átlagosnak tekinthető egy olyan fiatal lány, aki a komoly zene iránt vonzódik, hangszeren játszik, normális, egészséges családban nő fel, van apja és anyja is, (nem is akármilyenek), átlagosan jól tanul, nem az ital, drog  jelenti számára a szórakozást, nem feküdt már le megszámlálhatatlan sok fiúval, nem akar az iskolasztárja lenni. Szóval átlagos, egészséges, normális értékrendű fiatal hölgy, aki ráadásul komolyan szerelmes is egy szintén hihetetlenül normális, bár tőle némileg különböző srácba. Minden csodálatos és normális. Apu, anyu dolgozik, öcsi még kicsi, Mia tanul, mellette sokat gyakorol, nyaranta zenei táborba jár, és éppen felvételizik a legjobb zenei főiskolára. És ekkor, egy majdnem átlagos napon a család elindul a barátaikhoz. De nem érnek oda... Karamboloznak a főúton. A szülők azonnal meghalnak. Mia pedig furcsa testen kívüli helyzetbe kerül. Mindent lát és hall, ami körülötte történik, de nem érzi a testét és őt senki nem látja. Az állapota azonban kritikus.És hamarosan az is kiderül, hogy sorsa egyedül az ő döntésétől függ. 

Te hogyan öntenél? 

Megrendítő és elgondolkodtató... A kórházi ágy mellől ismerjük meg Mia családját, életét, szeretteit, a számára legfontosabb kapcsolatokat. És ahogy haladtam előre egyre bizonytalanabbá váltam a végkimenetelt, a döntést illetően. Megpróbáltam magam Mia helyzetébe képzelni, ami nem könnyű, de így jobban megérthető a döntés nehézsége és a könyv alap dilemmája. Mert milyen is voltam 17 évesen? Mit is gondoltam, éreztem a világról, az életről, magamról, a szerelmemről? Szerelmi része pipa, meg a kor is, de akkor még ott a család ereje! 

Kíváncsi vagyok ti hogyan döntöttetek volna az ő helyében és hogyan a sajátotokban. És miért úgy?

- Megnéztem:) És nagyon tetszett, abszolút pozitív! A könyv nagyon érzelmes, de 1, könyv-hű a film, ami ezúttal fontos 2, nagyon ügyesen ábrázolja az érzelmi hullámokat, bemutatva a család korábbi szeretettel teli életet 3, nagyon nagyon jó a casting még a mellék mellék szereplők is nagyon könyv szerint vannak válogatva!!!

Hova tűntél? - A történet folytatása

Egy nap alatt olvastam ki és az utolsó oldalakat végig könnyeztem. Persze lehet, hogy csak extra érzékeny vagyok éppen... Minden esetre ennél jobb romantikus ifjúsági regényeket régen olvastam napjaink felkapott választékából. Kifinomult, kedves, szeretni való, elgondolkodtató, nem bugyuta sem a történet, sem a szereplők. És valamennyire valósághoz közelibbnek érzem a dilemmákat, a dialógusokat, a szereplőket, mint általában jellemző erre a kategóriára. Ezúttal Mia és Adam életének baleset utáni éveit ismerhetjük meg. Ami különösen izgalmassá teszi a folytatást, az az, hogy ezúttal a főhősünk és narrátorunk nem Mia, hanem Adam. Így az előző történet néhány aspektusa is előkerül Adam szemszögéből. Sajnos a szerelmük nem úgy alakul, ahogy az előző könyv végén feltételezhettük volna. Bár szerintem sokkal inkább realista ez a jövő kép számukra. Emiatt az első könyv befejezését is el tudom fogadni, még ha én személy szerint nem biztos, hogy az élet mellett döntenék... Nehéz kérdés. De ezúttal is nehéz kérdések előtt állnak a szerelmesek. Azért nem írok most a történetről, mert nem akarom elmesélni a történetet, ráadásul szorosan kötődik az első könyvhöz, így azt is lelőném.

Annyi, hogy nagyon ajánlom mindenkinek, mivel meglepően jó mind a két könyv, még én is alig tudtam letenni, pedig a 17-től már messze vagyok. Gondolom a korosztály még inkább odavan a könyveitől. Meglepően jó, mondom miután elolvastam az írónő wiki oldalát és aszerint a hölgy éveken át írt cikkeket az ifjú korosztálynak olyan komolyságú magazinokba, mint a Cosmo, Elle vagy Glamour. Mindenesetre ezekben maximum a körömlakkod színének árnyalatáról lehet mélyenszántó, elgondolkodtató és már-már tragikus szösszeneteket olvasni:) Szóval gratula!

Vadul jelennek meg az újabb és újabb ifjúsági regény trilógiák! Az egyik témakör természetesen a szerelem minden fájdalmával, dilemmájával, szexualitásával. Ide tartoznak az 50 árnyalatos kötetek, Gayle Forman, J. Sterling vagy Nickolas Sparks könyvei a teljessége igénye nélkül, csak a legutóbb felkapottakat említve. Ahogy egy bejegyzésben már említettem nekem a régi Denise füzetek történetei jutnak róluk eszembe:) 

A másik nagy ifjúsági regény téma mostanság a különböző utópisztikus jövőben játszódó történetek. Na ez utóbbiak lényegesen izgalmasabbak, eredetibbek, kreatívabbak, ám gyakran ijesztőek, kemények, elgondolkodtatóak is. A recept azonban nagyon úgy tűnik, hogy működik! Kell hozzá egy kreatívan megalkotott, minél egyedibb és megdöbbentőbb jövő. A főhősök mindig a fiatalok! Persze kell a fő jó, aki szigorúan ifi! A fő gonosz lehetőleg a felnőttek! A gyerekek közt is lehetnek jók és gonoszak, de gyakorta kiderül a gonoszakról is, hogy csak meg voltak vezetve, félemlítve... Nem árt a szerelmi szál, de nem baj, ha nem teljesedik ki, mert a cél egyértelműen a brutális jövőben való helytállás, a felnőttek rendszerének szétverése, a szabadság elnyerése és nem a szerelem. A téma klasszikusa az Éhezők Viadala, de már én is több könyvről blogoltam: Menedék, Testbérlők, A Párválasztó próbál mindkét témakörhöz tartozni, szerintem ez lett a gyenge pontja is. 

Ebben a témában pedig szerintem ez a könyv kiemelkedően jó! Izgalmas, rejtélyes, harcos. A főhős Thomas nem annyira renitens, mint az említett történetek női főszereplői. Egészségesen példa értékű a bátorsága, a bajtársiassága, az empátiája. 

Thomas egy Dobozban tér magához vak sötétben minden addigi emléke nélkül. Csak a nevére emléksziksemmi másra addigi életéből. A Doboz felfelé halad, mint egy lift. Végül megáll, kinyílik a teteje és egy csapat gyerek lesi érdeklődve az új fiút. Kérdéseinek egy részére szép lassan kap csak választ, a legtöbbre azonban senki nem tud felelni. Minden gyerek a Dobozban érkezett a Tisztásra és azóta itt próbálnak boldogulni, életben maradni és legfőképpen kijutni. A helyzetük azonban ennél bonyolultabb és veszélyesebb. A Tisztást óriási falak veszik körül. A falakon túl pedig ördögi labirintus kanyarog mozgó falakkal nehezítve a megfejtést. A gyerekek egy csoportja minden nap feltérképezi a labirintust, de két éve hiába keresik a kiutat az Útvesztőből. Naná, hogy vannak gyilkos kreatúrák, akik a gyerekekre vadásznak és amiket éjjel csak a mozgó falak tartanak távol a Tisztástól. A nehézségek ellenére vagy éppen azért minden jól szervezett a fiatalok kis közösségében. Hiába tűnik reménytelennek a harcuk, a gyerekek nem adják fel. De Thomas érkezésével megváltoznak a játékszabályok. 

Ő az, aki másképp gondolkodik, aki máshogy közelíti meg a problémát és áthágva a szabályokat bátran küzd a szabadulásukért. Aztán jön majd a rejtélyes lány is, meg a főgonosz felnőttek és persze szép lassan kiderül mi is ez az egész útvesztő. Mi a célja és milyen a kinti világ. Végén a már jól ismert csavar: semmi és senki sem az, aminek látszik. (ld. Testbérlők, Menedék)

A bevált recept szerint trilógiává növi ki magát majd a sztori. A napokban jelenik meg nálunk a második kötet és szeptemberben futott hazánkban a mozi változat is. A kritikái meglepően jók voltak, figyelembe véve a témát és az új generációs hollywood-i tehetségek felsorakoztatását.

Berry legújabb könyve szakít az eddigi történet lánccal. Főhőse ezúttal nem Cotton Malone, bár a Magellán Ügyosztály is feltűnik a futkosásban. Viszont ez mégis egy önálló történet. A "titok" ezúttal a Kolombusz misztérium és a zsidó szent ereklyék keresése. A helyszín pedig igen különleges és exotikus: Jamaica.

Már dos Santos is írt Kolombuszos könyvet, amiről itt is olvashattatok, de ezúttal az író merész feltételezésbe vágott: miszerint Kolombusz valójában áttért zsidó volt, aki az Újvilágban az Új hazát kereste népének és elvitte, majd elrejtette a féltve őrzött kincseit a zsidó népnek a lerombolt Második Templomból. A kincsről egyedül a vele utazó Luis de Torres tudott, aki mint első lévita elrejtette és nemzedékről nemzedékre hagyományozta a lelőhely titkát. A történet főszereplője pedig Tom Sagan, a kikeresztelkedett, volt újságíró, akinek épp minden mindegy, amikor lánya bajba kerül és ezzel beindulnak az események, mely megváltoztatja az életét. Át kell értékelnie a múltját és kapcsolatát a lányával, valamint az apjával. Sok érdekességet tudunk meg Kolombusz útjairól, Jamaica őslakosairól és betelepített fekete, rabszolga kolóniájáról. 

Érdekes dolog a vallás. Vallásosnak lenni mély elköteleződés egy közösség és hit felé. Fontosak a szertartások, a történetek, az azonos vallásúak véleménye... Olyan nehezen érthető a kitagadósdi, ha az ember fia másik vallásra térne át, mert a szerelme oda tartozik, vagy mert nem érzi magáénak az örökségül kapottat. Vitatkozni azon, hogy kinek az Istene igazibb, sosem értettem. Nekem, aki nem vagyok vallásos mindez csak játék a szavakkal... Elnézést kérek mindenkitől, akit ezzel megbántok! Én nem a vallások különbségeit, éppen az azonosságait látom: hinni egy magasabb tervben, lényben, aki segítségünkre van az élet viszontagságai során. Szeretni és ezáltal szeretve lenni. Erőt meríteni a hitből, hogy könnyebben vegyük az akadályokat. A többi csak sallang, megkülönböztető külcsín, szertartás. A mit közös, a hogyan más.

Mint mindig az író elég anyagot gyűjtött, hogy fikciója akár igaz is lehetne:)

Azért is jó a hosszú nyaralás, mert olyankor picivel több idő jut az olvasásra, még pici baba mellett is:) Így akár egy trilógiát is ki lehet végezni közben. Vívódtam, de végül úgy döntöttem egyetlen bejegyzésben kritizálom a trilógiát. Egyrészt, mivel a Párválasztó már nem számít új könyvnek (csupán a befejező kötet jelent meg idén), másrészt hullámzó volt olvasás közben a véleményem, hangulatom is. Ráadásul hagytam leülepedni némi Abbott és Berry segítségével, amitől megint más színben látom a történetet. Szóval először jön a vélemény az egyes kötetek elolvasása hatása alól, aztán a végén összefoglalom és átértékelem:)

I. Párválasztó

Egész végig Éhezők viadala kísértésem volt. Adott a lány, aki titkos és tiltott szerelemben ég egy fiúval. Ja, persze a jövőben, valami óriási háború után, mikor kasztokban élnek az emberek, és szigorúan szabályozottak a lehetőségeik. Nana, hogy a főhősnőnek van egy kis húga is, akit imád. Aztán jön a Párválasztó műsor, melynek keretében az ifjú trónörökös a nép leányai közt megtalálja királynéját. Adott korú fiatal lányok jelentkezhetnek. Minden államból egy szerencsés kerül a palotába. A 35 lányból választ a herceg egyetlen egyet. Persze ez csodás lehetőség minden lánynak, de különösen az alsóbb kasztokban élőknek. Főhősnőnk America Singer. Ötös kaszt, művész család, közepesen hányatott sors.(Nyolcas a legrosszabb.) Családja és szerelme kérésére nevez csak be, és nagyon megdöbben, amikor beválogatják a Párválasztóba. Elviszik a palotába, ahol a többi lánnyal kell megívnia a herceg kegyeiért. És szép lassan kialakul köztük valami. De a lány nem felejti szerelmét sem még. 

Igazándiból a köntöse nagyon Éhezők viadalos, de csak a romantikus szál van kidolgozva. így az első rész szinte csak a lány érzelmi tipródásáról szól, röviden ismertetve a világ helyzetét és a Párválasztó szabályait. Fura, hogy hiába éreztem nagyon túlzónak és durvának az Éhezőket ezúttal hiányzott a durvaság, az erőszak, valami kemény a történetből. Maga a környezet és helyzet elbírta volna, hogy kicsit vadabb legyen a harc a hercegért, de éppen, hogy tilos minden vita, tettlegesség. Az egyetlen feszültséget a lázadók időnkénti betörése jelenti a palotába, de ezek gyorsan lezajlanak és nem sokat tudunk meg a harcokról, mert a szereplők titkos bunkerekben vészelik át a veszélyes perceket. Ráadásul nagyon keveset tudunk meg a lázadókról vagy céljaikról. Érezni azért, hogy ez még fontos lesz, hogy az emberek elszigeteltsége, a kaszt rendszer művi, kényszerű, hasonlóan megint az Éhezők beli kerületekhez. De sajnos a lázadások laposak, gyorsan végződnek és máris visszazökkenünk a szeret-nem jelenet egyikébe. Kit is választ America végül? Maxon herceg vagy otthoni szerelme? Uncsi szegény hercegecske is. Mujácska fiúcska:( Persze első látásra beleszeret a lányba, persze mindig összefutnak a palotában, persze mindent elnéz a lánynak, és persze mindenben segíti...uncsika szegény...

Arra azért kíváncsi lennék, miért az a legfontosabb amerikai üzenet a fiatalok számára, hogy légy önmagad! Figyeljétek meg, hogy mindegyik tini regény, film most erről szól: vállald azt, aki vagy. és tuti te leszek a befutó!! Nem baj, ha teljesen dilettáns vagy, ha nem tudsz beilleszkedni sehová, mert olyan makacs, önző, különc vagy, akkor is legyél ellenálló, és majd mindenki téged imád a végén...??? Túl sokat majmolják a sztárokat? Nincs egyéniségük? Totál önbizalom hiányosak? Mi a baj velük, és miért kell ennyire szélsőségesen a teljes kívülállóságra buzdítani őket?
A könyv végén America bekerül a top 6-ba. Innen folytatódik a történet.

II. Elit

Folytatódik az idegtépő szerelmi csiki-csuki. Jó, jó tudom és elnézést kérek. 16-18 évesen biztosan jobban átéreztem volna a főszereplő vívódásait. Folytatódik a Párválasztó show. Maxon herceg 6 főre redukálta a lehetséges feleségek számát. Ez már "a finish". Az Elit. A lányok prezentációs, rendezvényszervezős, kommunikációs feladatokat is kapnak a döntőben... America és Maxon kapcsolata viharos, változékony. Sok esetben a látszatból ítélkeznek, nem ismerik a másik tetteinek hátterét. így többször is elhidegülnek. Persze a tanulság, hogy mikor őszintén beszélnek egymással kiderül, milyen ostobán viselkedtek, és elhamarkodottan ítélkeztek. (Bár ez általános népbetegség... Nem értem miért nem mernek beszélni egymással az emberek. Atyaég hányszor hallgattam meg, hogy ismerőseim párjai milyen nagyon megbántották őket. Hogy milyen furcsán viselkedtek, mit mondtak vagy épp nem mondtak egy számukra fontos helyzetben. Aztán hosszan kifejtik miért is tette, mondta a bántó dolgokat a másik fél. Mire megkérdezem, hogy az előbbieket valóban bevallotta az ppen kibeszélés alatt álló fél? Mire a válasz: Nem, dehogy mondta. Csak én gondolom, hogy ezért tehette, mondhatta azokat. Mi más lehetne a háttérben? Egyetlen tanácsot szoktam adni! Kérdezd meg az illetőt.Kérdezd meg miért bántott meg? Miért viselkedett úgy? Miért mondta azt, amit? Igen, persze előfordul, hogy az ismerősömnek igaza van és valóban becsapták, direkt bántották. De tapasztalatom szerint az esetek nagyobb hányadában nincs erről szó. Egyszerűen csak két ember még, ha egy pár is adott helyzetet másképp értékel. Ami neked fontos, az lehet a másiknak közömbös, és sajnos még az is lehet, hogy nem veszi észre, hogy neked milyen fontos! De azért még nem egy titkos találkát próbál megszervezni a hátad mögött, mert az ominózus pillanatban nem a szemedbe nézett, hanem telefonált:( Az viszont biztos, hogy ha kérdezünk, választ kapunk és sok kellemetlen órát, napot spórolhatunk magunknak!! Na, meg különben is!)

Ebben a részben már az ország helyzetéről és a lázadókról is kiderülnek hátborzongató titkok. America rájön, hogy az ország sokat emlegetett hős alapítója valószínűleg inkább csak egy zsarnok hatalom éhes szörnyeteg volt, aki új történelmet alkotott új államának.

A könyvben igazából nagyon idegesít a passzivitás. Megint csak az Éhezők viadalához hasonlíthatom, és sokkal pozitívabb, hitelesebb, példaértékűbb volt a még oly véres, és brutális Katniss, mert ő legalább cselekedett. America csupán felemeli a szavát, gyakran meggondolatlanul nem is tudatosan, és ennyi. Igazán állhatna a lázadók oldalára, vagy elrabolhatnák, vagy valami. De valószínűleg egyik sem fog megtörténni, a karakter passzivitása miatt. Kár.

III. Az Igazi

Éééés vége! Végre. Azért a három kötet túlzás volt. Ahhoz képest alig történt valami. Persze mindenki tudja, mi a vége a romantikus szerelmi történetnek... Maradjunk annyiban, hogy aranyoska, és 15-18 éveseknek szól. Ebben a részben tényleg oldalanként követték egymást az összeveszések és kibékülések. Már nagyon nehezen ment az olvasása. A vége pedig az egész történetből kilóg, mert túl drasztikus. Az az érzése az olvasónak, hogy nem volt igazán kitalálva a befejezés, így összecsapta az írónő gyorsan. Fordíthatott volna néhány lelkizős oldalt a végjátékra inkább. Persze a fiataloknak lehet, hogy tetszeni fog, bár tartok tőle, hogy a magyar fiatalok valamivel kifinomultabbak az amerikai közönségnél. Így ők is meglátják a történetben rejlő elvesztegetett, kihagyott, elpuskázott lehetőségeket. Miután ennyit fintorogtam elővettem ifjú kori naplómat és beleolvastam. Közben próbáltam visszaemlékezni az első szerelmemmel töltött délutánokra 16-17 évesen. És be kell látnom igen drámaiak voltak a napjaink;)) Én is folyton bizonytalankodtam. Bármit mondott kihallottam belőle a szakítás lehetőségét, így egy délután alatt több lelkizés, sértődés, kibékülés is bekerült este a naplómba. Egyik nap boldogságban égve feküdtem le, másnap a poklok kínját éltem át.;))) Ja, és még nem volt internet, mobiltelefon!! Amit kimondtál, azt a legközelebbi személyes találkozóig nem tudtad kimagyarázni, elsimítani, megbocsátani...  Milyen fura is, hogy még szeretni és szeretve lenni is meg kell tanulnunk.. És miért felejtjük el a kezdeti lépéseinket??

Na, szóval elolvastam, aludtam rá párat és most azt gondolom, hogy akiknek szól, azoknak nagyon fog tetszeni. A NAGY szerelem ebben a korosztályban nyerő téma, lásd Éhezők viadala, Szürke 50 árnyalata, Twilight. Ja és mindnek bejött a hármas szám:) Ettől függetlenül, vagy éppen ezért kellett volna a kiadónak, vagy szerkesztőnek odapirítania és kidolgoztatni a hiányzó, hányaveti részeket. Ne adj isten, kicsit tovább gondoltatni a történetet a szerelmi szálon túl is. Mert szerintem ez a dolga a kiadónak, és nem mentség, hogy első könyve az írónőnek. Elolvastam néhány kritikát, blog bejegyzést a könyvről és ebben szinte mindenki egyetért. Ráadásul sok olyan epizód is van, ami fontos lehetne, de mintha útközben megfeledkezett volna róla az írónő és végül nem mondta végig a történetet. Például nem derül ki miért is veri Maxont az apja, vagy mi lesz Krissel, miután a végén úgy hoppon marad hirtelen. Ráadásul a lánynak is kiderült a háttere, na ezt is ki kéne fejteni. America apjáról is kiderül a harmadik kötetben néhány izgalmas dolog, de valahogy ennek sincs füle farka, ahogyan a bátyjáról is hiányosnak éreztem az elmondottakat. Érdekes eset Celeste hirtelen pálfordulása is. De legkevesebbet mégis a lázadókról tudunk, a végén az a kevés leírás elnagyolt, bugyuta és sok kérdést vet fel. A végső palota csata is 2 oldal kábé... 

Bár úgy tűnik Kiera Cass jól eléldegél még a sztoriból. Több novellát is írt, mely a történetet mutatja be újra meg újra más-más szereplő nézőpontjából. És ha minden igaz lesz a házasságnak folytatása is, trónörökös születésével. (A novellás kötet egy hülyeség!! Az ég világon semmi új nincs benne! Ugyanaz a sztori B oldalról újra leírva!!)

Ettől függetlenül próbálkoztak a TV sorozattal, de nem valószínű, hogy összejön. Pedig szerintem, ha a fentieket kidomborítanák, kicsit vadabbá, akció dúsabbá tennék, akkor még a moziba is összefutnának a fiatalok egy ütős szereplő párosra. De a trilógia felejtős:) Viszont Facebook oldala még magyar is van:) https://www.facebook.com/theselection.hun

Jeff Abbott ezúttal magához képest is túl bonyolította a történetét:) Itt senki sem a szokásos hétköznapi figura, aki véletlenül keveredik óriási bajba! Főhősünk, Sam Capra kapásból volt CIA-s, aki most egy titkos társaság tagja. Amikor egy fiatal nő esik be a bárjába és kér tőle életmentő segítséget, Sam nem átallja kinyírni a lány támadóját. Ám így ő maga is üldözötté válik méghozzá mindjárt egy másik titkos társaság prédája lesz. Közben teljesen összekuszálódik ki kivel is van és éppen mi a célja. Capra társaságáról nem sok derül ki. Csupán annyit tudunk, hogy lejáratott és tönkre tett ártatlanokat gyűjtenek maguk köré. Így került Sam is a társasághoz miután a CIA-tól valaki megpróbálta mélyre ásni őt. Jelenleg a társaság egyik hátteret nyújtó bár hálózatát vezeti. 

A menekülő nő anyja a "rossz" társaság tagja és épp megbízás teljesítése miatt tűnik el a lánya "radarjáról". Ez a társaság gyakorlatilag egy szuperül működő szívesség bank. Mindenki úgy gazdagodik meg, hogy a csoport többi tagja ismeretlenül szívességeket tesz neki. Legyen az személyes vagy üzleti. Minden tag egyetlen személyt ismer csupán. Tőle kér és neki teljesít. Senki sem akar kiszállni, hisz az életük csodás, sikeres, gazdag. Néhány évente egy kis piszkos munka belefér:) Most azonban Sam Capra megrázza az aranyalmafát és összedőlni látszik a bankocska, mégpedig egy óriási lehetőség küszöbén. Naná, hogy bepöccen a főguru! Próbálják Sam-et elkapni vagy beszervezni, de nem ismerik olyan jól a srácot. Bár Capra-t is érik meglepetések. 

SZokás szerint lendületes, izgalmas, gyors, fordulatos. Csak picit túl bonyolított. Viszont nem lepődnék meg, ha egy újabb könyvben ismét feltűnne Sam Capra. Az is lehet átugrottam már egy történetét?? 

http://mood-reader.blog.hu/2014/02/24/jeff_abbott_panik

http://mood-reader.blog.hu/2013/12/30/jeff_abbott_sokk_846

Aki emlékszik az író első regényére, az most bizonyosan felkapja a fejét és el is mosolyodik. Aki nem az bátran ugorjon neki ennek vagy az író korábbi, mára meg is filmesített történetének és garantáltan jól szórakozik majd. Hihetetlen, hétköznapi-őrült karakterei szerencsétlen, de alkalmanként azért szerencsés események résztvevői és elszenvedői. A dili akkor csúcsosodik ki, mikor a sok fura figura összetalálkozik és saját bogaraik nem várt hatással lesznek a társaság életére.

Szóval megint egy abszurd, képtelen történet ragad bennünket magával. Ezúttal a főhősünk Nombeko a dél-afrikai latrina pucoló lány, aki nem gyengén tud számolni. Bár ő lenne az analfabéta, azért hamarosan megtanul olvasni is:) Nem várt események miatt azonban egy kis szerencsével meg nagy adag muszájjal neki vág a világnak. Sajnos első körben nem jut túl messzire, mert egy részeg mérnök elüti ezért a lánynak le kell dolgoznia a mérnöknél az általa okozott lelki és anyagi sérülést, kárt. Igen, a lányt bünteti meg a bíróság. Itt Nombeko részt vesz egy titkos atombomba fejlesztő programban és rengeteg tanulás és takarítás után kedvenc helyszínünkre Svédországba érkezik. Itt találkozik majd a többi flúgossal!

Holger 2, egy postai alkalmazott egyik iker fia. Testvére Holger 1. Az apa életét a monarchia eltörlésére tette fel (miután hosszú évekig egyetlen célja volt a királlyal való kézfogás, mely megvalósul, de igen rosszul sül el), és gyermekeit is erre nevelte. Két fia közül azonban csak egyes számút (nem tudni, hogy valóban az első szülött-e, mert a fiúkat az otthon születéskor össze-vissza cserélgette) anyakönyveztette. Holger 2 gyakorlatilag  nem létezik. Aztán ott van Holger 1 anarchista minden ellen lázadó kis barátnője, Celestine. A lány habókos nagymamája, aki krumpli termesztéssel foglalkozik. Szerepet kap még a Moszad, valamint Kína egyik diplomatája mellett Svédország miniszterelnöke és királya is;))) Garantált szórakozás, történelmi morzsák Skandináviából, politikai társadalmi szatíra világunkról. Ízelítőnek egy koktél recept a könyvből!:) A háttértörténetet keressétek meg:) Becsípni ér, a sztori nem lesz már abszurdabb tőle:)

A marshall koktél a II. világháború idején született meg: 1 rész közönséges konyak, 1 rész akvavit, vagyis gabonapálinka, 1 adag gin és 2 adag vermut kell hozzá.

Szerinem jelenleg Jonasson egyedi, valóban különleges színfoltja a könyvesboltoknak. Mindenkinek ajánlom!! 

Az előző könyvből készült filmet idén nyáron mutatták be a mozik.

Ahogy azt anno megjósoltam: vissza kellett keresnem a történet első részének bejegyzését tavaly nyárról. Csak az alap sztorit tudom előcsalogatni a testbérlést, de azon kívül nagyon kevésre emlékszem a cselekményből, pláne a szereplőkből. Hiába próbálja az írónő az első oldalakon Callie segítségével feleleveníteni az eseményeket sajnos a második könyv végéig voltak szereplők, akikre nem bírtam visszaemlékezni. Emiatt a könyv egy része totál érthetetlen volt számomra. Ráadásul túl sok a csavar is, ami plusz összezavart mindent... Amennyire okés volt az első rész, ahogy akkor is írtam főleg az alap ötlet miatt, annyira lett túl zsúfolt és követhetetlen nekem a második. 

Az első könyv végén bezáratják az Elsőrendű Állomást, de sajnos megölik Helenát, Callie bérlőjét, aki a szolgáltatást próbálta tönkretenni és eltűnt unokáját is kereste. Viszont kiderül, hogy a harcnak nincs vége, mivel a technológia fejlesztőjét, és az Állomás vezetőjét nem sikerült elkapni. Neki ellenben sikerül Callie agyába férkőzni és így a lány különleges, megbuherált chipje miatt a legkeresettebb fekete piaci árucikké válik. Főhősünknek segítségére van barátja Michael, és egy régi-új figura Hyden, akinek zűrösek a felmenői, és akiről nagyon különös dolgokat tudunk meg a történet előrehaladtával. 

A legszebb, hogy esélyes még egy befejező rész is:(

Szóval, ha olvastad az elsőt és azért, többé kevésbé emlékszel is rá, akkor folytasd. Ha nem, akkor ne aggódj, nem maradtál le semmi rendkívüliről!

http://mood-reader.blog.hu/2013/07/08/lisa_price_testberlok

Na ez durván kemény volt. Alex Cross ezúttal eddigi legbrutálisabb gyilkosával harcol.

Egyetemi első szerelmét és egész családját (3 kis gyerek) lemészárolják. A jelek szerint fiatal, húsz év alatti nigériai suhancok fegyverekkel, késekkel. A brutalitás elképesztő és érthetetlen. De a gyilkosságok más családokkal folytatódnak Washingtonban. Cross eltökélt szándéka, hogy megtalálja a gyilkos banda vezetőjét és megöli. A szálak Nigériába vezetnek, így a nyomozó "cross country" utazik. Legnagyobb ijedelmére már a reptéren elrabolják, és egy börtönben kínozzák. Három nap múlva a CIA kontaktja szabadítja ki. A könyvben se vége, se hossza Alex Cross bántalmazásainak, elrablásainak, kínzatásainak. Láthatóan sokan munkálkodnak azon, hogy kipaterolják az országból. Mindeközben egyre közelebb jut a Tiger nevet viselő bérgyilkoshoz és bandájához. Ám a történet ezúttal több ennél. Még az amúgy bárgyú, amerikai bestseller is megdöbbentő módon mutatja be Nigéria és Sierra Leone helyzetét. Az ott élők nyomorúságát, haldoklását, megerőszakolását. Azt hiszem nem titkolt szándékkal próbálja legalább egy könyv erejéig olvasóit elgondolkodtatni. Én elborzadtam. Bár érzem, hogy nem kicsit önző a hozzáállásom, mégis hálát éreztem, hogy akármilyen is az életem bizonyosan összehasonlíthatatlanul boldogabb, de legfőként szabadabb mint az említett országok lakóié... Minden relatív! Hiába kellene, hogy napjainkban minden egyes embernek a földön joga legyen az élethez a szabadsághoz, időnként nem szabad elfeledkezzünk arról, hogy ez koránt sem adatik meg mindenkinek... Mi vagyunk a szerencsés kisebbség! De gyakran elfeledkezünk erről, hisz nem látjuk mindennap a többség életét. Pedig akkor inkább értékelnénk mindazt, amink most van!

Egy nap alatt kivégeztem... de milyen nap volt ez! Egyszerűen imádom. Minden mondatát élvezem. Ráadásul úgy érzem, oly sok év után King visszatalált önmagához. Történetei újra egyedülállóak, a karakterei kidolgozottak és nagyon Kingesek. Én az ilyen koraibb könyvei, történetei miatt lettem fanatikus. Aztán jó pár évig csak azért olvastam mert szűz jegyemből adódóan nem tudok elszakadni a sorban megjelenő könyvektől, ha már x darabot kiolvastam egy írótól...de túl sok könyve vált egyszerűen gyermekriogató rémálom látomássá. Lásd Álomcsapda és társai. Az elmúlt 3-4 könyv viszont újra üt. Most jelenik meg a Ragyogás folytatása is. Na arra igazán kíváncsi leszek lévén az egyik,  ha nem a legmeghatározóbb rémdrámája volt anno. 
Szóval a könyv feléig nincs semmi ijesztő, hátborzongató, gyomorforgató. Viszont tele van jellemrajzzal anekdotákkal és talán ezúttal még önmagát is túlszárnyalta a King special szavakkal. A King rajongok tudják, hogy az író szereplői előszeretettel alkotnak új, saját szavakat. Angolban is?????? Mindet ugyanaz firditotta???? Jo lenne tudni mennxiven egyedi angolul a stilusa es mennyit ad a fordito???
Főhősünk, aki ezúttal is a narrátorunk, elbeszélőnk Devon Jones. Nyári munkát vállal a Joyland vidámparkban. Úgy érzem a téma kiapaszthatatlan. Ugyanakkor hálás, hisz biztosan mindenkit magával ragadnak a  vidámparki kulisszatitkok még, ha 40 évvel ezelőttiek is:) Én bele tudtam képzelni a volt budapesti vidámparkot fénykorában. Szóval a történet felében megismerjük Jonest.  Egyetemista írónak készül. anyja nem régen halt meg rákban, vele épp most szakít első nagy szerelme. Eközben élményekkel és barátokkal gazdagodik Joylandben. Minden szuper-süti, amíg Dev fel nem ül barátaival az elvarázsolt kastély ijesztgetős kocsijába. Innentől lesz egy csöppnyi borzongás, de épp csak annyi, hogy ne feledjük, kitől is olvasunk és, hogy ne akarjunk túl későig olvasni egyedül a lakásban;) A történetben azonban ezúttal a hús-vér embereken van a hangsúly végig. És nem hittem volna, hogy Stephen King meg tud ríkatni de az utolsó két oldalon patakokban folyt a könnyem:(!!!
Ajánlom mindenkinek! Stephen King felébredt kómájából!!!:)

Jó gyorsan megjelent a következő Steven Saylor kötet:) És végre megint "egész estés" Gordianus kaland novellák helyett. Ez is egy bevett - főleg filmes - módszer a "hogyan folytassunk folytathatatlan történetet" esetekre. Folytassuk az eleje előttről! Mondjuk mínusz 15? Valószínűleg sokkal jobban futott a Gordianus sorozat, mint ahogyan arra az író számított. Az utolsó kötetekben a nyomozó már olyan öreg, hogy nem lenne hiteles a fel alá futkosása és a gyilkosok üldözése, ezért kellett találni egy elegáns útját a folytatásoknak. Sikerült! Az új borítókkal és a Hét csoda történeteivel elkezdődtek a fiatal Gordianus kalandjai.

Ebben a részben már dúl a láv az ifjú római és új, alexandriai rabszolganője Bethesda között. Tudjuk, hogy Bethesda később a felesége és gyermekei anyja is lesz, de az még odébb van. Ekkor Gordianus még nem nyomozó, de éles az esze, észre veszi a apróbb összefüggéseket is és sokat tanult nyomozó apjától is. 

Ezúttal Gordianus kénytelen felvetetni magát egy hírhedt rabló bandába, mert egy véletlen folytán Bethesdát elrabolják a banditák egy másik lány helyett és a szerelmes ifjú mindent megtesz, hogy visszaszerezze rabszolganőjét. Persze a titokzatos haramiák közé nem könnyű bekerülni és utána még életben is maradni, dea mi hősünk nyílt szívű, bátor, okos fiú és próbál "tiszta kezű" is maradni. Végén izgalmas csavarral zárul a történet. No, és happy enddel:) 

Furcsa volt, hogy ezúttal nem nyomozós ókori krimit, hanem egy kalandos történetet kaptam. Enyhén voltam csak megsértődve a végére. Amúgy teljesen okés a könyv. Kellően izgalmas, és aki kedveli már a nyomozót bizonyosan kíváncsi ezekre a megelőző történetekre is. De picit hiányzott a nyomozósdi. Viszont értékelem, hogy az író is tudja ezt, ezért olvasóinak magyarázattal szolgál záró soraiban, arra vonatkozólag, miért is lett ez ókori regény krimi helyett. Én vettem és elfogadom:)) Most pedig a már meglévő könyvsorozat elé teszem a polcon:))