Teljesen el vagyok képedve! Épp most olvastam Nesbo életrajzát. Létezik olyan, hogy valaki bármibe is fog sikeres lesz? Állati:) Remek focista, ünnepelt rocksztár, majd Norvégia talán legismertebb krimi írója napjainkban:) Mi jöhet még? Lehet lepipálná Bruce Willis-t is:) (http://www.skandinavhaz.hu/html/krimi/nesbo.html http://jonesbo.com/#!/press)

Ugyanakkor most nem leszek túl pozitív...Még nem olvastam el mind a 13-15 könyvét, de úgy hiszem nem leszek feltétlen rajongója:( Emlékeztem én, hogy olvastam már Harry Hole sorozatot és úgy rémlett nem szerettem különösen. Aztán előkotortam az abc rendes füzetemet és valóban a Hóembert olvastam tőle, méghozzá angolul! Nem is fogom elfelejteni soha!! Életem legborzongatóbb horror könyve volt. Horror és ezt nem csak én mondom, hanem maga az író is! Miközben egy kriminek tűnik az egész, a hóember miatt kiver a hideg veríték! Azóta minden hóemberről ez a jeges borzalom jut eszembe:( Nesbo azt mondja ez egy teljesen klasszikus horror fogás: vegyél elő valamit, amihez kedves, lehetőleg gyerekkori emlékek fűznek (játék, bohóc, kutyus, hóember) és ijesztgess vele! És bejött, nálam legalábbis, még angolul is!

Szóval az ötlet egyedülálló, a történet izgalmas volt, de a nyomozó karaktere nagyon nem jött be nekem már angolul sem:( túl pokróc, meg olyan lelakott, nem is tudom...nagyon nehezen fogalmazom meg is vele az igazi bajom...egyenlőre fogadjátok el, hogy nem szimpatikus. Ha találkoznék vele nem szívesen beszélgetnék vele, nem mennék autókázni, járőrözni vele, nem hinném el, hogy olyan fene jó nyomozó...

A vörösbegy az elsők között áll a Hole sorozatban és lehet ez is közre játszott abban, hogy úgy éreztem ezt a történetet még nem tudta jól, mozgalmasan, a figyelmet fenntartva megírni. Az első felén nagyon nehezen rágtam át magam és nagyon külön álló epizódokból épült fel a Hole és a háborús visszaemlékezés fejezetei. A végére összefutottak a szálak, de nem tudott lekötni igazán. A nyomozó csak egy rakás szerencsétlenségnek tűnt, aki még kap néhány kemény gyomrost az élettől ráadásnak, a gyilkosságok és indítékok pedig kicsit összekuszálódtak közben és a végén nem is varrt el minden szálat:( Úgyhogy Harry Hole rajongók mélységes megvetése mellett azt kell mondja, ez a regény nem igazán tetszett. Miközben a Fejvadászokért odavoltam, mert egyedi, abszurd, különleges, pörgős, elmebeteg volt:) Addig ez csak laposka! 

Alex Cross-nak ezúttal az amerikai orosz maffia vezérrel kell felvennie a harcot. Az alapsztori elég beteg: gyönyörű nők tűnnek el Amerika minden államából, akiket gazdag állatok tartanak fogva és szexrabszolgaként használnak ki. A néhány fős csoport az interneten beszéli meg állatságait és az orosz maffia amerikai vezére szállítja a nőket vagy fiúkat az aberráltak számára jó pénzért. Közben bepillantást nyerhetünk az orosz gengszterek hidegvérű brutalitásába is. 

Emellett ez a kötet most vaskosan szól Alex privát életéről is. Ebben a kötetben kezd az FBI-nak dolgozni, miután az előző részben felhagyott a gyilkossági nyomozással. Abban bízik, hogy most majd több ideje jut a családjára is. Én azért ebben nem lennék biztos... nem dolgozik minden nap az utcán éjszakáig, de ha meló van, akkor az több napig, hétig is eltarthat és rengeteg utazással jár... Jamilla-val lassan alakul a kapcsolata, nem csoda hiszen távkapcsolatról beszélünk, leginkább csak telefonon szexelnek. 

A legváratlanabb viszont Christine felbukkanása, aki a kis Alex babát akarja magához venni, és ezért elhelyezési pert indít Alex Cross ellen. Az ügy igazából nagyon bonyolult, mert persze igaz az, hogy egy rendőr, FBI ügynök élete csupa veszély, hogy sokat dolgozik és emiatt a nagymama vigyázz gyakrabban a babára. Na jó, de egy orvos is sokat dolgozik. Na persze megértjük a nőt is, akit elraboltak és egy évig volt fogva tartva, amitől eléggé kivolt ugye, ráadásul közben terhes volt és megszülte a kis Alex-et. Miután kiszabadították úgy érezte nem bír megbirkózni mindezzel és távolságra, orvosra, egyedüllétre van. Úgy döntött nem tudja a gyermekét nevelni és otthagyta Alex Cross-ra. Most pedig egy év után úgy dönt mégiscsak kell a gyereke, és sárral dobálja azt az embert, akire annó ő hagyta a gyermekét...akkor nem volt baj a munkája, a nagymama segítsége sőt. A legszebb, hogy az anya joga még ilyen helyzetben is erős annyira, hogy megnyerje a pert és elvigye a kisfiút az apjától és testvéreitől. Necces a sztori és még akár meg is érteném a nőt, ha nem támadt volna aljas módon arra az emberre, aki ilyen munka mellett, két gyerek mellé bevállalt egy csecsemőt!!!

És ismét egy kis skandináv:) Sosem volt bajom velük, mindig is üde színfoltnak tartottam az irodalmi, pláne bűnügyi palettán. Még nincs kedvenc, szívesen szemezgetek cím vagy borító alapján. A mostani könyv szintén a klub találkozón merült fel, hogy ne csak szomorú, komolykodós könyvet olvassunk és van olyan tagunk, aki még nem is olvasott skandináv krimit. Persze többen is vannak, akik szinte valamennyi magyarul megjelent svéd, dán, finn, norvég borzongáson átestek így különösen nehéznek tűnt „klub szűz” északi krimit választani.

Az írónőt nem ismerem, nem olvastam még tőle ezelőtt, de ezután biztosan fogok! Nagyon tetszett! Minden megvolt benne, ami miatt odavagyunk a skandináv bűnügyi regényekért és még egy csavarral több is. Elszomorít és megvisel a nyílt, kendőzetlen és realista ábrázolás, miközben ettől zseniális és valószínűleg itt Kelet-Európában éppen ettől sikeres. Mi ezt a világot inkább ismerjük, mint az amerikai gettókat, lövöldözéseket, bandaháborúkat vagy sorozatgyilkosokat.

Meghatóvá és átélhetőbbé teszi az egész bűntényt az, hogy az író az elején bemutatja számunkra a főszereplőket és az áldozatot. Gunder egy kis, alig 2000 fős norvég faluban él. 50 körül jár, mezőgazdasági gépeket árul mióta az eszét tudja, a faluban szinte mindenki ismeri. Egyszerű, nem túl szép, nem túl gyors és nem túl okos, átlagos, jóravaló, dolgos ember. Egyedül él, csupán nővére alkotja szűk családját, aki gyakorlatiasságával sokat segít a férfinak. Gunder nem utazott túl messzire falujától élete során, de egy képes, a világ népeiről szóló könyv egyik fotója egyre kíváncsibbá teszi India iránt. Míg végül óriási dologra szánja el magát: Indiába utazik 2 hétre feleséget találni magának. És ahogy az a határozott embereknél lenni szokott, akik nem furmányosak, csak szimplán elhiszik, hogy abszurdnak tűnő vállalkozásuk sikerrel járhat összejön neki. Gyakorlatilag az első nap megismerkedik egy közép korú pincérnővel. És mit ad isten a hölgy nem ütközik meg Gunder ajánlatán. Megkedveli, jóravaló, dolgos, bizalmat sugárzó férfinak látja és bátyján kívül neki sincsen senkije, ő is szeretetre, nyugodt, békés családi évekre vágyik. A 2 hét alatt össze is házasodnak, ismergetik egymást boldogok és izgatottak új életüket tervezgetve. Gunder haza utazik és készül felesége érkezésére és már a reptérre indulna éppen, amikor telefonon értesítik, hogy a nővérét autóbaleset érte, kómában fekszik. Az ifjú férj nehéz döntés elé kerül. Végül a testvéréhez siet és egy falubelit kér meg arra, hogy fuvarozza haza érkező nejét. Ám a taxis nem találja az indiai nőt a reptéren. Másnap reggelre brutális gyilkosságról terjednek hírek a faluban. Az áldozat egy külföldi nő, akit agyonvertek az út menti füves területen.

Annyira, de annyira sajnáltam Gundert, hogy komolyan szerettem volna, ha gyanúba keveredik szegény:( A nyomozás során megismerjük a falu életét, néhány lakost és az ominózus estéről is egyre több furcsa dolog derül ki. Az érintettek köre szépen bővül. A Sejer felügyelő egy tapasztalt, megfontolt nyomozó, aki konyít keveset a profilozáshoz is. Feszülnek a szálak, hideg borsózik a hátunktól az egyes szereplőktől, miközben totálisan el vagyunk borzadva a bűntény brutalitásától, erejétől, értelmetlenségétől.

Szegény Bándi Kata jutott róla eszembe, valószínűleg, mert őt tette a sajtó és a közösségi média az értelmetlen, brutális, nőket célzó támadás magyar arcává. Pedig, ha belegondolunk mióta emberi közösségek léteznek a nők mindig is célpontjai voltak a férfi tesztoszteron robbanásnak. Az az érzésem az egész nagyon mélyről gyökerezik. A férfi a hatalom és erő birtokosa, aki leigáz, legázol, megszerez, elvesz, megharcol, levág... A nő csak kiszolgálja. Ugyanakkor a férfit megbolondítja hormonilag a nő, még akkor is, ha ő ad abszurdum nem akarná a férfit. Hormonok. Na és ettől gőzölnek be, hogy a gyenge alattvaló képes teljesen felborítani a szervezetét, ami végül is azt eredményezi, hogy mégsem a férfi a mindenható hatalom. És ennyi...ennyi volt mindig is. Amikor azért halsz meg, mert nő vagy és éppen rosszkor kerültél egy férfi útjába, szó szerint.

Szerintem a könyv letehetetlen, realista és megrázó. Ami miatt mégis orrolok az a vége:( nem szeretem az elvarratlan szálakat!!! Most agyalhatok rajta még egy hétig:)

Ajánlom!

 A legutóbbi könyvklub találkozón sorsolódott ki ez a könyv. A kritikák alapján ígéretesnek tűnt..... A regény 2007-ben Pulitzer díjat kapott és az évtized 100 legjobb könyv közt az első helyen szerepelt Ámerikában... Jelentem nem értem! Illetve, ha az amerikai irodalomra és olvasó táborra gondolok, akkor talán...na, de az első???

Őszintén mondom, hogy régen olvastam ennyire unalmas, semmitmondó történetet:( Nem ajánlom annak, aki irodalmi értéke vágyik, sem annak, aki valami mélyebb értelmű művet keres, de még annak sem, aki kedveli a zombikkal, feszültséggel teli világvége sztorikat. Mert ez a könyv se nem izgalmas, se nem mély értelmű. Az irodalmi értéke meg maximum a Twitterező amerikaiak számára kiemelkedő a maga rövid 5 szó/mondatos átlagával. Így még követhető a történet számukra.... Én speciel halálra untam magam és a falat kapartam a rövid tőmondatoktól! 

Mégis Amerikában akkora sikere volt, hogy még filmet is forgattak a történetből. Végük nem néztem meg, mert totálisan nincsen kedvem még egy unalmas, lehangoló filmen is átrágni magam, de majdnem biztosra veszem, hogy a forgatókönyvet felturbózták némi akcióval, borzongással, kiakasztó képsorokkal. Úgy talán eladható egy armageddon sztorinak. (És a trailer igazolni látszik.)

Régen mondtam ilyet, de tényleg nem ajánlom ezt a könyvet:( Persze lehet velem van a baj, nekem kevés a regény, mind stilisztikailag, mind tartalmilag, mert több blog is pozitívan szól róla. 

A történet egy (pontosan ki nem derült) világkatasztrófa után játszódik. Apa és fia próbál északról délre, a tengerhez eljutni. A világ sötét, szinte lakatlan, szürke, hamuval teli, esős, hideg. A szokásos világvége hangulat. Apa és fia menetel. Megismerjük mindennapjaikat, életben maradásuk küzdelmeit. Mégis kevés... A történet lehetne több rémséggel, feszültséggel teli, akkor izgalmas lenne. Lehetne több érzelemmel, párbeszéddel teli, akkor akár romantikus is lehetne. A történet során valamilyenné válhatnának a szereplők az események és vagy a beszélgetések során, de én ezt sem találtam kidolgozottnak. Végül is csak mennek, éhese, fáznak, áznak, ételt keresnek, mások elől bújnak, küzdenek és mennek. Ennyi nincsen csattanó, nincsen semmi titok. Sajnálom, nekem kevés volt, meg amúgy is unom a világvége történeteket:(

Végre valahára átrágtam magam az uccsó kötetén a Trónok harcának. Mármint a megjelent uccsón, mert a történetnek még mindig koránt sincsen vége.

Azt kell mondjam komolyan megy el tőle a kedvem. Ennek egyik fő oka a tekergőző, sok esetben semerre sem tartó történetszálak. Ebben a könyvben már elég sok fejezet volt töltelékszagú és fölöslegesen terjengős. A szereplők már annyian vannak, hogy komoly gondot okozott felidézni előző szerepeiket, legutolsó helyszínüket, tetteiket, jelentőségüket. Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem számos szál teljesen feledésbe merült, mint pl a kis Rickon és megmentője vagy Catelyn úrnő élőhalottsága:( A könyv ajánlója szerint az író ezt a kötetet 5 év alatt írta meg és saját bevallása szerint is belezavarodott kissé a szövevényességébe. Na, ha az író sem tudja már mi van, akkor nem csoda, hogy én totál bolyongok!!

A másik fő bajom az indokolatlan mennyiségű és gyomorforgató jelenet hegyek. Végig az az érzésem volt, hogy az író a történetszövés bizonytalanságát vagy a szálak kibogozhatatlan összekuszálásával, vagy az étvágyunk elvételével próbálja leplezni, mert ugye a név kötelez: az 1000-es lapszámot el kell érni!

Szó ami szó ez a kötet tetszett eddig legkevésbé, pedig sokat vártam tőle. Csupán az utolsó 150 oldalra találta meg a „merre is folytatódjék a mese” fonalat, mert ott megint volt történet, izgalom, meghökkentés, fordulat.

Ugyanakkor a koncepció nekem már túl magas.  Vajon jó, hasznos, érdeklődést fenntartó megoldás, ha az író kinyírja minden szereplőjét, akit eleinte főszereplőnek mutat be? Én nagyon csalódott vagyok, mert számomra ennek a könyvnek a Starkokról kellett volna szólnia, de lassan már nincsen egy Stark sem a történetben:( Bár számos blogban, hozzáértő kritikában olvastam, hogy éppen ettől szuper, újszerű Martin regénysorozata, sajnos nekem ezek szerint az unalmas, régi vágású történet mesélés jön be. Nem tudok lelkes maradni, mert nem lehet kedvenc karakterem, mivel bármikor levághatják, megmérgezhetik, kibelezhetik...

All in all az első könyvet zseniálisnak tartottam, de nagy hibának érzem a sztori ilyen mérvű bonyolítását, nyújtását és őszintén szólva egyre kevésbé várom a folytatásokat.

A filmre ugyanakkor irtó kíváncsi vagyok. Remélem ott sűrítenek kicsit, ahogy tették azt már a második évadban is.

A harmadik sorozat most debütált az HBO-n és hétfőnként fut a csatornán, de az első részt online is meg lehet nézni az HBO honlapján. Az első epizód nagy tetszésnek örvendett szintem minden blogger oldalán. http://filmtrailer.hu/film/tronok-harca-3-evadpremier-kritika/

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Abszurd - jelentése: Képtelen, lehetetlen, értelmetlen, esztelen.

Aki szereti a skandináv krimiket annak különösképpen ajánlom ezt a gyöngyszemet. Miközben minden abszurditás meg van benne, ami egy Jo Nesbo remekben, végre nem a kiömlő belek és szétvagdosott artériák között keressük az értelmét a cselekménynek. Ez a könyv vicces, szórakoztató, telis tele helyzetkomikumokkal, miközben a történet szinte minden oldalon teljesen abszurd:) Allan Karlsson a 100 éves bácsi, aki kimászik az ablakon és világgá indul hihetetlen őrült kalandokba keveredik. Menet közben maga köré gyűjt merő véletlenségből egy pár hasonlóan idétlen és furcsa figurát. A történetnek azonban van egy másik nem kevésbé őrült eseményekkel teli szála: Allan bácsi élete, végig az 1900-as éveken és hogy hogy nem szinte minden jelentős figurával volt szerencséje együtt ebédelni, vacsorázni, vagy csak piálgatni Sztálintól, Mao-n keresztül, Nixon-ig... a bácsi teljes élete egy őrület volt, de mivel lazán fogta fel, talán együgyűnek is titulálhatnánk, így meg sem kottyant neki sem a Gulag, sem az Észak-Koreai vagy az afganisztáni fogság... Élete tartalmas, izgalmas, szintúgy tele fura figurákkal. 

Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a könyv 2/3-ig tényleg nagyon tetszett. Furcsa története, szarkazmusa, abszurditása, és komikus figurái. Hatalmasakat nevette. De azt hiszem a 2/3-nál kellett volna abbahagyni:( Mert eddigre már azért sok volt az őrület, elfáradt a nevetés és nem tudta tovább fokozni a hülyeséget. Így a végét már nyögve nyelősnek éreztem.

Ettől eltekintve tényleg olyan érzés volt, mintha a Fejvadászok paródiáját olvasnám:) A svédek teljesen őrültnek tűnnek:). 

Még egy Jack Reacher, még egy, még egy!!! Imádom, zseniális, letehetetlen, óriási!! Nagyon komolyan mondom, hogy én aztán sok "sorozatot" olvasok, mert rabja vagyok a sorozatoknak, de egyetlen egy figuráért sem rajongom. Igazából senkiért sem rajongom, sem együttesért, sem színészért, sem sportolóért, de Jack Reacher-nek óriási rajongója vagyok! Még egy ilyen figura nincs. Hirtelen felsoroltam egy csomó jelzőt, de mindet ki kellett törölnöm, mert igazából a szó szoros értelmében egyik sem igaz. Nem okos, csak amihez ért, ahhoz nagyon ért, nem szép, de magas, erős, férfias, és a végén mégis megdönti a jó nőket. Nem hősködős, csak maximálisan ismeri a saját tudását, képességeit és az átlagos gengsztereknél fegyelmezettebb, számítóbb. Nem hős, csak nem tud elsétálni az igazságtalanság és a kegyetlenség mellett, ha már belekeveredett kissé. Egyetlen egy jó szó van rá: HITELES. És ezért tökéletes a karakter. Szerintem minden nő kivan tőle, de ahogy már említettem a részletesség, a pontosság, a kemény, durva verekedések, egyszemélyes rohamok és a bemutatott fegyver arzenál miatt a fiúk számára is izgalmas olvasmány. 

Nagyon figyelek, hogy a "sorozat" jellegű könyveket sorban olvassam, még ha nem is fontos a sorrend, ahogyan Lee Child-nál sem, azért mégis. Ez a kötet azonban valahogy kimaradt. Most vettem észre és gyorsan pótoltam is. 1 nap alatt végeztem vele:) Őrülten izgalmas volt!! Az egyik legjobb szerintem! A történet a New York-i metrón kezdődik, hajnali 2-kor. A metróban 5 utas utazik és Reacher. Az egyik nő minden Reacher által jól ismert jel szerint öngyilkos merénylő. Kedvencünk megpróbál tenni valamit. A menekülés nem az ő műfaja. Szóba elegyedik a nővel, aki néhány percen belül agyonlövi magát. Nem volt öngyilkos merénylő, csak öngyilkos. De túl sokan érdeklődnek a nő iránt és nagyon keresnek egy pendrive-ot is Reacher-en. Akár hagyhatná is a fenébe az egészet, hiszen csak egy nő, aki valamilyen oknál fogva nem akart tovább élni. Persze megszokhattuk már, hogy a Reacher könyvekben semmi sem az, aminek elsőre látszik, csupán az biztos, hogy Reacher belenyúlt valaminek a közepébe! És ez a valami tényleg nagy falat!! 

Kötelező olvasmány!!

"Sí vis pacem para bellum - Ha békét akarsz, készülj fel a háborúra."

 J.R. dos Santos: Isten haragja

Dos Santosról írtam már a blogban. Alapvetően a "Dan Brown stílus" követői közé sorolom pláne, hogy a főhős, Tomás szintén kriptoanalitikusként funkcionál. Ugyanakkor Santos könyveinek ereje nem a történet, a kaland izgalmassága, a feszültség keltés vagy a karakterek. Nem, szerintem egyikben sem túl jó sajnos. Főleg nem a főhős karaktere:( Igazából meg is vagyok kicsit zavarodva Tomást illetően. Elolvastam már 5 vagy 6 könyvét és olyan, mintha minden könyvben kicsit más lenne a főhős. Vannak olyan jellemvonásai, amikre nem emlékszem az előző könyvekből... Az egyik első történetben felesége van és egy beteg kislánya. Ő maga egyszerűcske, hétköznapi, egyetemi oktató. Aztán elválnak, ami érthető csak az nem, hogy miért nem említi meg őket soha többet egyetlen történetében sem. Egy másik könyvben haldoklik az édesapja. Ott sokat van a szüleivel, akiket szeret, de akik kicsit fárasztják is. Aztán most meg úgy emlegetik, mint valami szépfiút, aki minden nőt levesz a lábáról és valóban több jelenetben próbálkozik csajoknál.....

Na mindegy, a lényeg, hogy ennek a könyvnek sem a cselekménye vagy a karakterei a veleje, hanem a téma. A téma, amit Santos hihetetlenül alaposan bír körbejárni, amelynek a 70%-a valódi tényeken alapul. A másik ereje pedig az a módszer, ahogyan piszok logikusan képes az olvasó számára felépíteni és átadni a teljes tudásanyagot a nulláról. Minden téma az alapok megismertetésével indul és szépen apránként építkezve fűzi össze az egyes részleteket, további információkat, ahogyan egy tanár építi fel egy tantárgy éves tananyagát az első órától a vizsgáig. Szerintem ez Santos zsenialitása és természetesen a téma választások. Hiszen a módszeréhez kellenek azok a témák, amelyeket haloványan ismer csak az átlag olvasó, de szívesen tudna meg még többet róla, csak az elérhető könyvek az adott témában túlságosan szakmaiak, akadémikusak és nehezen tudná követni őket, meg nem is olyan izgalmasak. 

Az Isten haragja döbbenetes logikai lánccal mutatja be az olvasó számára a muzulmán vallást és a fundamentalisták gondolkodását, a terroristák indítékait és céljai, mely téma napjaink világ eseményei tekintetében nem elhanyagolható és számos eseményt érthetőbbé tesz a számunkra is. Én vajmi keveset tudtam eddig a muzulmán vallásról, a Koránról, a muszlimok életéről, a számos muzulmán állam különbségéről és hasonlóságáról. Szintén csak hallomásból ismerem a dzsihád vagy a káfir szót. Még a fundamentalista és szeparatista szavakat is ki kellett keresnem a Google-ról, hogy jobban megértsem a két fogalom különbségét. Mégis a legmegrendítőbb számomra az volt, ahogy az író lépésről lépésre megmagyarázza a fundamentalisták gondolkodását, Korán értelmezését, céljait, indítékait. És végül maximálisan megértettem őket, miközben természetesen elítélem, félem és őrültnek tartom vágyaikat, mindeközben a miértet és a hogyant megértettem... És azért a történettel próbál az író rámutatni 1-2 dologra, amit mi európai népek képtelenek vagyunk a maga drámai, mellbevágó valóságában elképzelni: mit és hogyan láthat egy 20 éves fiú, amikor életében először kiszáll egy repülőgépből egy európai ország, vagy Amerika földjére és körbenéz. Egy 20 éves fiú, aki eddigi életét egy bádog vagy agyagházban élte, aki eddig legalább 10 másik emberrel lakott néhány négyzetméteren, aki a nőket nem látta hosszú ruha és kendő nélkül, akinek tilos volt egy lányt megszólítani, aki nem ismeri a csatornázottság fogalmát, aki az elektromos és telefon kábeleket csak az utcán és a házak falán látta összegabalyodva, aki nem tudta mi értelme lenne tanulni mást is, mint a vallását......

A könyv egyik szála egy egyiptomi kisfiú életét követi végig és mutatja be, hogyan válik az al-Kaida elhivatot tagjává. Hogyan és miért. Miközben egy másik szálon Tomás Noronha a CIA-val karöltve próbál megfejteni egy elfogott titkos üzenetet és megtalálni azt a nukleáris bombát New York-ban, melyet az al-Kaida próbál elhelyezni és felrobbantani a városban. És személyesen találkozhatunk Osszama Bin Ladennel is, aki megmagyarázza számunkra a szeptember 11-ei merénylet célját és következményeit... 

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne többet tudni a világ egyik legnagyobb vallásáról, hátteréről, fanatikusairól és az ő céljaikról, melyek akár minket is érinthetnek.

A februári Green Rabit olvasóklub következő választása volt ez a könyv. Nagyon élvezem az olvasóklub találkozókat! Hihetetlen nyitott, érdekes emberek a tagjai. Legutóbb a Liszt Ferenc téren találkoztunk a Karma egyik csöndes zugában. Teáztunk, forró csokiztunk, nassoltunk. Általában egy rövid "kivel mi történt a hónapban" topic után az olvasott könyv kerül elő. Mindenki elmondja a véleményét, tetszett vagy nem, miért, hogyan érezte magát, mit szólt az írói stílushoz, a történethez, a szereplőkhöz, a hangulathoz... Nagyon érdekes beszélgetés kerekedett legutóbb is a Jodie Picoult könyvről:) Aztán beszélgetünk minden féléről:) Végül mindenki egy cetlire felírja az általa javasolt következő könyv címét és a legutóbb kiválasztott könyv "tulajdonosa" kihúzza a következő olvasandó művet:) 

A kiválasztott már a kezdetek óta szerepelt az egyik cetlin:) És ajánlója nagyon boldog volt, hogy végre kihúzásra került. A könyv beszerzése nagyon nehézkes volt, mert valamiért most hiány van ebből a regényből. Antikváriumokban elvétve lehetett megtalálni csupán. Azt már tudtam, hogy zsidó történetről és íróról van szó, de teljesen más jellegű történetre számítottam. Az események a második világháború alatt és után játszódnak Amerikában. Ilyenformán modern, mai stílusú a történet és a környezet. A háború csupán a rádió és újság híreken keresztül része a regénynek. A történet 2 zsidó fiú barátságáról szól, de persze ennél sokkal többről is.

Őszintén megvallva nagyon zavarosan érzem magam most, hogy befejeztem a könyvet. Az első harmada a regénynek gyorsabb, eseménydúsabb, könnyen olvasható. A közép része nagyon lelassult, szertatások, Talmud tanulmányozások hosszú sora. Aztán a befejező harmadban végig érzékeltem a feszültséget, de nem tudtam elképzelni milyen robbanásra számítsak majd és a vége bár elérzékenyített teljesen nem okozott váratlan fordulatot, megoldást. Be kell vallanom, hogy nem értettem meg teljesen a regény üzenetét, bizonnyal azért, mert morzsányinál is kevesebbet tudok a zsidó vallásról, életről, neveltetésről, szokásokról, történelemről, hitről, hagyományokról.... És ez a könyv nem azért íródott, hogy a tudatlan népek megértsék vagy megismerjék a zsidóságot. Sokkal inkább érzem zsidóknak szólónak a művet. Ami megdöbbentett benne mégis, hogy nem tudtam mennyire sokrétű a zsidó közösség is, és hogy ezek a csoportok is milyen szigorúan tudnak elkülönülni egymástól. Azt hittem az összes vallás és közösség közül a zsidóság a legegységesebb, leghomogénabb és legelfogadóbb...tévedtem. Minden emberi csoportosulás, ha átlép egy bizonyos méretet, területi egységet kisebb csoportokra bomlik és minden csoport magáénak érzi a legősibb, a legigazibb titulust. 

Sajnos hiányos ismereteim miatt nehezen értettem meg a kifejezéseket, a titulusokat, az öltözködésbeli különbségeket, a szertartások és világnézetek közötti eltéréseket, a cionizmus és az Izraeli állam kialakulása körüli zsidók közti vitákat:( Természetesen azonnal bújtam a netet és próbáltam a legtöbb homályos részt megérteni, de a teljes képet néhány weboldal áttanulmányozásával úgysem fogom átlátni:) Azért íme némi információ, segítség a könyvhöz, miközben előre is elnézést kérek azért, ha rosszul használok egynémely kifejezést:

Az író - Chaim Potok amerikai rabbi és író. Regényeibe gyakran építi be saját gyermekkorának eseményeit, élményeit, nehézségeit. http://en.wikipedia.org/wiki/Chaim_Potok 

Hászid zsidó - a haszidizmus egyfajta zsidó mozgalom a 18. századtól. Azt hittem a könyv olvasásakor, hogy ősibb forma... Jellegzetes a megjelenésük és életformájuk. Ma főként Amerikában és Izraelben élnek hászid zsidók, de még hazánkban is jelen van a mozgalom. http://hu.wikipedia.org/wiki/Haszidizmus 

Cádik - a hászid közösség vezetője, csodarabbinak is tartják http://www.zsido.hu/vallas/haszid.htm 

Talmud - A Talmud (תַּלמוּדhéberül: „tan, tanulmány, ami tanulva lett”^[1]) a posztbiblikus zsidó irodalom legnagyobb és egyértelműen legfontosabb, tematikus rendszerbe foglalt gyűjteménye, a zsidóság enciklopédiája, jogi és vallási alapvetése, szokásjogi gyűjteménye, bibliaértelmezéseinek tárháza. Egyik elnevezését, a jám ha-Talmúdot (יָם הַתַּלמוּד; „a Talmud tengere”) terjedelméről és tartalmi gazdagságáról nyerte http://hu.wikipedia.org/wiki/Talmud

kapedli - zsidó fejfedő

sábát - szombat, a pihenőnap

A könyvből film is készült, de magyarul még nem akadtam rá:(

És ismét lehengerelt Steve Berry:) Legújabb könyve is csupa kaland, izgalom, futkosás, lövöldözés, verekedés, menekülés:) Steve Berry ismét egy későn kezdő amerikai típus:) Polgári - ügyvéd - foglalkozása mellett kezdett el írogatni, de sokáig (12 év) nem tudta kiadatni egyetlen művét sem. 2003 óta viszont kifogyhatatlannak tűnik:) http://hu.wikipedia.org/wiki/Steve_Berry 

Ez a történet Kínába vezet minket és Berry stílusában mutatja be az ország különlegességeit. Feleleveníti Kína történelmét és jelentősebb eseményeit. Bepillanthatunk az első császár Csin Si mauzóleumába, a méltán híres és megmagyarázhatatlanul monumentális agyaghadsereggel védett halotti palotába. Számtalan kínai felfedezésről és feltalálásról tesz említést, melyeknek egy részt még az általános iskolában tanultuk. De szóba kerül a jelentős méreteket öltött gyermekrablások háttere is. És a könyv fő témája a kőolaj. Én speciel még nem hallotta, arról a tudományos vitáról, miszerint lehetséges, hogy létezik soha ki nem apadó, nem fosszilis kőolaj is... Érdekes elgondolás... Aztán megértettem, miért is olyan nagyon fontos a téma! Mert mi van, ha már bizonyított tény? Napjaink egyik legnagyobb globális félelmét a kifogyóban lévő kőolaj generálja. Mi van, ha ezt a félelmet mesterségesen szítják egyes államok? Hiszen sok-sok ország függ a néhány olajbirtokostól... Mi lenne, ha ráébrednének függetlenségükre? .... Valószínűleg felborulna a világ jelenlegi hatalmi rendje és azt sokan nem szeretnék!!!   És a téma valós, találhattok erre vonatkozó cikkeket is a neten. Íme egy tudományos megfogalmazás, aki mélyebben beleásná magát a témában, kezdésnek megteszi:) http://mek.oszk.hu/06800/06897/html/0803.htm 

A könyv a jól megszokott lendülettel, izgalommal és kellő mennyiségű információval teli. Nagyon szeretem a stílusát, a felépítését és hőseit. Kíváncsi vagyok mikor fogják megfilmesíteni valamelyik történetét, mivel van olyan jó, ha nem jobb, mint Dan Brown. Filmes szempontból merem állítani, hogy jobb, akció dúsabb és főhőse Cotton Melone is életrevalóbb figura:)