Egészen kis gyerek voltam, amikor megtanultam olvasni. Emlékszem arra, hogy anyukám a konyhában főz, én pedig a sarokba támasztottam Az édes mostoha című könyvemet, amelyik A4-esnél is nagyobb méretű volt hatalmas betűkkel és szép rajzokkal és elkezdtem olvasni tanulni. Minden betűre rámutattam és megkérdeztem: Anya ez milyen betű?, majd próbáltam megjegyezni és összeolvasni őket. Érdekes, hogy erre a jelenetre milyen tisztán emlékszem... Azután már csak arra, hogy elsős iskolásként hónapok múlva egy szülői értekezleten derült fény arra, hogy bár már folyékonyan olvasok ezt nem árultam el a tanító néninek sőt, ha felszólítottak, akkor próbáltam a többiek szintén olvasni a betűket. Anyu azt mesélte, hogy nagyon szerettem iskolába járni és féltem, hogy ha megmondom, hogy olvasni már tudok, akkor hazaküldenek:))) A mizériára nem emlékszem, de arra tisztán, amikor egy olvasás órán a tanító néni kezembe nyomot egy könyvet, beültetett a hátsó sorba és mondta, hogy nyugodtan olvasgassak csak, amíg a többiek tanulnak:) 

Winnetou gyerekkorom egyik legmeghatározóbb regénye volt. Valamikor az iskola elején olvashattam. Az tuti, hogy ekkor anyu egy könyv kiadónál dolgozott és raklapszám hozta haza a "kis minőségi hibás" könyveket fillérekért. Így tett szert egy hatalmas, a teljes Winnetou történetet tartalmazó csodálatos kötetre is. Olyan nagy és nehéz volt a könyv, hogy én csak hason fekve a szőnyegen tudtam olvasni. És ki is olvastam az egészet. Aztán akkora fan lettem, hogy utána sokáig csak indiános könyveket faltam és álmomban én is harcos indián lány voltam (nem Pocahontas)!! 

Old Shutterhand a teljes könyv első kötete. A német fiatalember, aki fél kézzel végez egy medvével és aki mindig helyesen cselekszik, szerényen viselkedik. Nagyon nagy élmény volt gyerekként. Tele akcióval, szerelem morzsákkal, gonosz banditákkal, igazságos, becsületes, de üldözött indiánokkal. Én nem is tudtam, hogy Karl May sosem járt a vadnyugaton!! http://hu.wikipedia.org/wiki/Karl_May 

Akciós volt az Alexandrában, így megvettem a teljes könyvet CD-ken a múltkor és a férjemmel kezdtük el hallgatni, amikor hosszabb autózásra mentünk. És most, ennyi év után olyan furcsa volt....olyan túlzó és gyermeki, túlságosan mesés...Old Shutterhand, aki mindig győz, bármilyen nehéz helyzetbe is kerül gyakorlatilag 4,5 percenként...és kicsit csöpögős is volt, ahogy Winnetouval beszél, ahogy elmondja neki, hogy mennyire szereti indián testvérét... Én tényleg úgy emlékeztem rá, hogy felnőttes, komoly könyv volt:))) Azért romantikus volt meghallgatni és közben a gyerekkoromra emlékezni:) És eszembe jutott az a bizonyos film is:

Nagy nehezen átrágtam magam a második köteten is... Ez egy leheletnyit gyorsabban ment, mert már nem voltam annyira ledöbbenve és mert ez a rész sokkal inkább volt szerelmes tiniponyva, mint az előző. Ahogy egy fiatal barátom nevezte, mikor kérdeztem a véleményét: Az? Szoftpornó!! Fúj!! Ennyit erről:) A korosztály nincsen tőle elájulva, mert még fiatalok ahhoz, hogy a szexuális játékot ne csupán játéknak, felfedezésnek vegyék. 

A második kötetben több a cselekmény, mármint a játszószobán kívüli:) A csodálatos Mr.Grey-t és Anát a fiú egy labilis alávetettje fenyegeti és ijesztgeti, ami a könyv felére elegendő aggódást és féltékenységet szül főhősünknek. A másik nagy ellenfél Mrs. Robinson, akivel szintén meggyűlik a lány baja. Viszont mintha az Uralkodó fiúcska kezdene normális sráccá válni. Na jó az átlagostól mindig is messze lesz helikoptereivel, autóival, ingatlanjaival... Azért az durva, hogy megkéri Ana kezét és a lány igent is mond...

Ha jól értelmeztem, akkor a két kötet nem ölelt fel egy hónapot sem!!!?? És amúgy a srác totál elmebeteg féltékeny és parancsolgatós és perverz és beteg. Ki akarna így élni, még ha gazdag is? Nekem ne kelljen fél óránként felhívnom a férjemet, hogy még élek, ne kelljen könyörögnöm, hogy dolgozhassak! Ne vásárolja fel a céget, ahol asszisztens vagyok csak azért, hogy rajtam tarthassa a szemét, ne vegyen nekem autót, hogy aztán ne engedélyezze, hogy vezessem... 

Egyre nagyobb a hisztéria a film főszereplői körül is. Hermione már szinte biztos befutónak számít, megjegyzem csinos fiatal nővé érett:) Mr. Szadóra ezúttal új jelentkezőt javasolnak a népek: a Vámpírnaplók jóképű hősét (Ian Somerhalder).

Most már végig szenvedem majd az utolsó kötetet is, de nem nagy lelkesedéssel... Igazából mostanra a pikantériáját, polgárpukkasztó szégyentelen, megbotránkoztató stílusát is elvesztett és szexel teli 20 évesekről szóló Romana sorozattá vedlett:(  

Nagyon durva a sztori, de úgy tűnik valóban a 35 fölöttiek kattannak meg a könyvtől igazán. Tavaly pert is indítottak egy a könyv alapján szerződött pár esetében, miután a férfi elég komolyan elgyepálta szadomazo "kedvesét": http://velvet.hu/sztori/2013/01/30/kegyetlenul_elverte_baratnojet_a_szurke_otven_arnyalata_miatt/ 

Stephen King - 11/22/63 

Kétségtelenül az egyik kedvenc írómról nem tudok keveset írni:) Az első könyvet emlékszem nyolcadikos koromban az őrségi bicajos sátor táborozás idején olvastam. Első szerelem, első horror könyv: Állattemető:) Borzongató volt mindkettő!! Aztán rászoktam:) Szinte kivétel nélkül olvastam regényeit, a nagy sikerűeket (Ragyogás, Cujo, Christine, Tortúra, Az) és a kevésbé ismerteket is (Bilincsben, Talizmán, Dolores). Ám a 2000-es évek King történetei kezdtek nagyon elcsúszni a sötét verem felé és több volt benne a rémisztő, mint az izgalmas, különleges. Persze ettől még hűséges olvasója maradtam:)

A Wiki szerint eddig több, mint 400 millió könyvét adták el a világban...mekkora halom lehet 400millió könyv?? http://hu.wikipedia.org/wiki/Stephen_King 

Mikor megjelent a 11/22/63 azonnal megvettem!! Bár várnia kellett a sorára, de ahhoz képest, hogy a két kötet több, mint 1000 oldal piszok gyorsan kivégeztem. És igen, végre megint a régi jó Stephen Kinget köszönthettem!! Imádom a nyelvezetét, a stílusát, a karakter ábrázolását, a történet mesélését és azt, hogy olyan plasztikusan ábrázol mindent, de különösen a kemény, fájdalmas, brutális jeleneteket, hogy mindent élesen látsz és érzel olvasás közben... A történet egy kisvárosi tanárról szól, aki vissza térhet 1958-ba, hogy megváltoztassa a jövőt JFK megmentésével. 

Ám ehhez pontosan 5 évet kell élnie a múltban. Csakhogy a dolog persze ennél bonyolultabbá válik, ráadásul a múltban rátalál a jelenből úgy hiányzó szerelem is. Minden oldala feszültséggel teli, még úgy is, hogy ez alapvetően nem a brutalitásra vagy sötét erőkre épült történet. Hogy sikerül-e az elnök megmentése, és mi lesz a jövő sorsa azt nem árulom el:) Olvassátok csak el a könyvet, mert ezúttal nagyon is érdemes. Ha figyelmesek vagytok, akkor rábukkantok az Az című regényének alakjaira is. A történeteinek hálózatos öszekapcsolása is jellemző az íróra:) A legdurvább, hogy van, aki meg is rajzolta az író regényeinek hálóját!!! http://tessiedesigncompany.blogspot.hu/2012/06/stephen-king-universe-flow-chart.html 

Az írótól szokatlan módon ezúttal komoly háttér munka áll a regény mögött. Feltérképezve mind JFK, mind gyilkosa Lee Harvey Oswald életét. De részletgazdag a kor bemutatása is. Érdekesség még, hogy a történet a 70-es évek óta hever az író szekrényében:) Jól tette, hogy előkotorta!

Segítheti az átélést, ha közben megnéztek egy jó kis 60-as amerikai filmet, hogy még jobban átélhessétek Jake-el a múltat!! (Az én választásom: A detektiv 1967, Frank Sinatra)

Tudva levő, hogy Stephen King számtalan írói álnevet használt már. Eltöprengtem vajon miért is ír valaki álnéven? Miért nem szeretné, ha az ő munkájának tartanák az adott könyvet? Fél, hogy nem sikerült elég jól és így az addigi renoméját gyengíti vele? Aztán arra jutottam, hogy King esetében talán inkább marketing érdek áll a döntése mögött. Végül is az író maga egy brand. Ha van egy márkád, akkor annak kialakult képe van (image). A márka éppen attól tud erős lenni, hogy határozott jelentéstartalommal bír a fogyasztók számár. Képvisel valamilyen értéket és azt konzekvensen tartalmazza. Egy ismert, erős márka újra-pozicionálása nagyon nehéz feladat. Megváltoztatni a fogyasztók agyában mindazt, amit eddig a márkáról gondoltak, amit számukra jelentett hosszú, fárasztó és drága mulatság. Ugyanakkor nagyon veszélyes vállalkozás is. Csak akkor döntenénk a márka képének megváltoztatása mellett, ha ettől több követőt várunk. És ugye számolnunk kell azzal, hogy azok, akik eddig kedvelték a márkát ezután elfordulnak majd tőle. Az új identitással nagyobb tömeget és valószínűleg új tömeget kell majd elérnünk. Lássuk be, Stephen King márkája világszinten ismert, jól meghatározható, jellegzetes tematikában, stílusban. Ez a név határozott márkaértékekkel rendelkezik. Nem valószínű, hogy el tudna adni egy szerelmes regényt ezalatt az írói név alatt. Ha nem hangoztatnák róla, hogy ez egy teljesen más típusú S.K. regény, akkor valószínűleg elsőre megvenné mindenki, aki rendszeresen fogyasztja az író könyveit,majd az olvasók nagy hányada felháborodottan átkozná az írót. Ettől még a romantikus irománya is lehet szuperjó és sok olyan olvasónak tetszhet, akik eddig nem voltak King rajongók. És ebben az esetben az a legjobb megoldás, ha új márkanév alatt mutatja be a nevétől szokatlan regényét:) Így a régi olvasók is megmaradnak és új olvasókra is szert tehet, miközben nem szakítja szét nevét és renoméját sem.:)

Már emlegettem a "Dan Brown" műfajt dos Santos esetében. Őszinte leszek: nekem Steve Berry az igazi Dan Brown, igazibb az igazi Dan Brown-nál is:) Mi az amitől jobb náluk? A titokban. Steve Berry titkai olyan titkok, amikre valóban kíváncsi lennék. Esetében a titkok alap információit nem annyira szájbarágósan adja át, de maximálisan ismerteti a történelmi hátterét, a következő bizonyítékokat, és egészen napjainkig nyomon követi a titok állását. Ha azt írja, hogy 2011-ben erről meg arról szóltak az újságok, akkor nyugodt szívvel üssük be a Google-ba az évszámot és a főbb kereső kifejezéseket, mert ezek a cikkek valóban léteznek, nem csak a történet hihető részleteit próbálják erősíteni. Az mondanám, hogy Dan Brown esetében a valóság fikció arány 50/50, dos Santos könyveiben úgy 70/30, de Steve Berrynél komoly 80/20-at érzek. És ettől lesz különösen izgalmas minden kalandja! Gyakorlatilag minden információ valós a témában, az író pedig csak egyféleképpen összeteszi a létező mozaikokat és előáll egy saját magyarázattal:) Csúcs:) 

Steve Berrytől ez már a 6. olvasmányom:) szerencsére az ő kötetei időrendi sorrendben kerültek a könyves boltok polcaira is így szépen lehet követni a főhős életét is. Főhősünk Cotton Malone volt amerikai ügynök, aki ugyan visszavonult, de valahogy mégis mindig belekeveredik egy kegyetlen, izgalmas, titokzatos, nemzetközi összeesküvésbe, mely persze amerikai érdekeket is sért, ezért össze kell játszania az amerikai ügynökökkel is:)  A kötetek során megismerjük Cotton múltját, karrierjét, családját és vannak még állandó szereplői a sorozatnak, mint a dús gazdag dán, vagy az amerikai ügyosztály vezetője és az USA elnöke:) Jó amerikai történethez mérten pedig lendületes, akció dús, több szálon futó és titokzatos történetre számítsunk minden Steve Berry esetében. Én nem bírom letenni és mindig alig várom már a következőt:)

A történetek alaptitkai közül nem egy volt teljesen új a számomra és megdöbbentő végig gondolni milyen sok elfelejtett, meg nem talált titok, kincs vár még felfedezésre a múltból):)

Az eddig megjelent és elolvasott könyvek az íróról pedig

A borostyán szoba

A harmadik titok

A templomosok öröksége

Alexandria link

A velencei árulás

Nagy Károly nyomában

http://hu.wikipedia.org/wiki/Steve_Berry

Huh,huhhh. Azta! És mégegysze. Azta! 

Sokat olvasok. Változatos témákban olvasok. Sokat. És hosszú évek óta nem olvastam ennyire hangos és közeli könyvet! Rém és irtó különleges!!!!!!!!! Kész vagyok tőle. Teljesen. 

Nem fogom leírni a történetét, mert ezt a könyvet el kell olvasni, és mert nem a történetétől különleges a könyv. Úgy érzem, ha leírnám a szinopszisát, akkor valami egészen másra számítana az, aki elolvasná. 

Számomra ez a könyv attól nagyon különleges, hogy őszinte, gyermeki, rendezetlen, ahogyan a gondolataink is kuszák és azt mondja el, milyen fontos, de milyen bonyolult élni...

Őszinte - Sokszor gondolok rá, mennyire nem őszintén élünk. Nem mondjuk, ki amit gondolunk, érzünk, szeretnénk, tudnánk, kérdeznénk. Ettől sokan szomorúak, magányosak, meg nem értettek, betegek, kitaszítottak, bolondok vagyunk. Egyedül a gyerekek mondanak ki mindent és ezt egyedül a gyerekeknek nézzük el. Miért? Miért és mikor lépjük át azt a határt, amikortól nem mondhatunk ki mindent, mert nem nézik már el nekünk? Pedig biztosan hiszem, hogy boldogabbak lennénk... A könyv főhőse Thomas Shell, egy kisfiú, akitől elnézzük a sok, értelmetlen, kínos, összefüggéstelen, fájdalmas kérdést is, sőt válaszolunk rá, sőt ráébredünk hibáinkra, veszteségeinkre, felnőtt buta életünkre is. A könyv igazából rengeteg, a valós időben, a megfelelő időben ki nem mondott szavak, gondolatok, vallomások sorozata... Megindító, fájdalmas és szomorú... Ráébredni, milyen sok élet veszik így kárba:( szavak nélkül:(

Gyermeki - a könyv egy nagy része Thomas gondolatai, narrációja. És olyan kedves:) Kedves és szeretetteli a gyermeki gondolatokra emlékezni, ezeket olvasni. Ahogyan a gyermek összefűzi az információkat, melyeket a világból gyűjt. Ráadásul Thomas különleges kisfiú. Más, mint a többiek. Folyton feltalál, és rengeteget olvas, főleg a neten és mindent megjegyez. Egy gondolatát meg kell osszam veletek, mely annyira Thomasos és annyira jól jellemzi az egész könyv hangulatát.

Szóval ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographicban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis, ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya.

Rendezetlen - Szeretem ezt a fajta rendezetlenséget a történetben. Valójában ettől lesz különös és magával ragadó. Hogy először csak egy nagy zagyvaságnak tűnik. Ír a kisfiú, aztán egy férfi levele következik, majd egy nő, aztán a kisfiú és így tovább. Aztán el kezded sejteni. Még nem tudod biztosan ki kicsoda, hogyan függenek össze a vallomások, mivel tények nincsenek a lapokon, de mégis már tudod és kezded átérezni a történet fájdalmát. A ki nem mondott szavak bánatát. Ettől lesz olyan súlyos a regény...

Minden sora szaggatta a szívemet, miközben sokat, nagyon sokat mosolyogtam. A vallomások összefüggésében és a leírt történetek mögötti történetek megértéséből ered a regény mély fájdalma. És a magány, mely összeszorítja a szívünket, de talán elgondolkodtat bennünket hány magányos, szótalan ember él körülöttünk. Szólítsuk meg őket. Kérdezzük meg mi az ő történetük és legyen időnk meghallgatni őket. Talán segítünk rajtuk... Talán segítünk magunkon... 

Meg kell néznem a filmet is...de nem ma...mára elfáradtam...és beszélnem kell róla...

Többször is felmerült már bennem, hogy szívesen találkoznék hasonló könyvkedvelőkkel, mint amilyen én is vagyok. És könyvekről beszélgetnénk. És együtt olvasnánk könyveket, megosztanánk a gondolatainkat, a legkedvesebb részeket, ilyesmi. Csak sosem ismertem elég embert hozzá:) Meg kicsit tartottam tőle, hogy egy ilyen klubbot biztos túl komolyan vesznek az emberek, esetleg csak klasszikus irodalmat olvasnak, minden mást lefikáznak... így aztán, amikor a barátnőm felvetette, hogy szívesen meghívna egy nem régen alakult baráti könyv klubba vegyes érzéseim voltak. Egy részről repesett a szívem, hogy igen nem csak én vagyok oda a könyvekért és nem csak én beszélgetnék róluk szívesen, már részt aggódtam, nem lesz-e mégis csalódás, valami más, mint amire én számítok... Persze mostanában már mindig, minden újdonságtól parázok...utólag fölöslegesen:) A barátnőmnél volt a találkozó, ahova szerencsére elsőként érkeztem:) A többiek mind együtt jöttek, ami picit frusztráló volt, de hamar feloldódtam:) Volt terülj-terülj sütis asztalka, kellemes zene és olyan igazán otthonosan, könyv olvasósan elfoglaltuk a nappali minden szegletét. 

A klub neve White Rabbit és a kis csoport már logót, sőt könyvjelzőt is készített magának:) Tök jól nézett ki! És nagyon-nagyon szuperül éreztem magam!!! És pont olyan jó hangulatú volt, amilyennek szerettem volna, és pont olyan változatos könyvekről beszélgettünk, ahogy reméltem és annyira örülök, hogy végül elmentem és részese lehetek!!! Nem volt kőbe vésett forgatókönyv sem. Először beszélgettek a legutóbbi közösen elolvasott könyvükről, melynek mozifilm változatát is nem régen játszották a cinemák: Életben maradtak. A beszélgetés vidám volt és szubjektív és mindenki elmondhatta a saját véleményét:) Aztán rengeteg könvről dumáltunk, amit olvastunk, amit olvasnánk... Végül mindenki felírt egy cetlire egy könyvet, amit elolvasna, ajánlana és ebből húztunk.

Januárra tehát Jodi Picoult lett a szerencsés. Egy könyvét évekkel ezelőtt olvastam már. (Tizenkilenc perc) Nagyon jó könyv volt, szomorú, de nagyon aktuális témával: iskolai tömegmészárlás. 

A szívtől szívig sajnos nem tetszett annyira, mint a Tizenkilenc perc:( És igazából a téma választása volt melléfogás:( A gyilkosságért halálraítélt, talán ártatlan, csodatevő szerencsétlen és a szívátültetésre váró kislány valahogy tényleg lerágott csont érzését kelti az olvasóban:( Sajnálom... Mert különben szeretem az írónő remek stílusát, elgondolkodtató történeteit. Minden könyvében olyan kérdéseket, etikai helyzeteket vesz elő, melyek határozottan két táborra osztják az embereket, nézeteik szerint. Picoult képes ezeket a kérdéseket sokkal több szempontból megmutatni az olvasónak, elbizonytalanítva, rákényszerítve, hogy nem csak feketén vagy fehéren lássa a világot. Rávezet bennünket arra, hogy megértsük minden "kemény", elítélendő eset mögött egy ember és története áll. Sokszor pedig "az elkövető" mögött is emberek és sorsok állnak. És ha minden embert és minden sorsot megismerünk, már nem is olyan egyszerű rámutatni a valódi bűnösre!!

A több szempont bemutatása, a gyors ítélkezés eredménye, a fájdalom mindent elsöprő ereje mind mind jelen van a könyvben. A sok szereplő nézőpontján keresztül nem csak a gyilkos bűnösségének kérdése, de a halálbüntetés kérdése, Isten és a vallások létének kérdése, a megbocsátás kérdése, egy gyermek elvesztésének következményei is a mérlegbe kerülnek. Ki ne lenne képes azonnal véleményt alkotni? És ki lenne képes a könyv elolvasása után is gyors ítéletet hozni?

Ezzel könyvvel egészen izgalmas dolgot próbáltam ki, és azt kell mondjam pozitívan csalódtam. A könyv gyakorlatilag a híres számítógépes játék történetének megformázott, irodalmi képviselője. A Reneszánsz a neves játék második része, a könyvsorozatnak azonban az első kötete. Elsőre furcsán hat a koncepció, regényt írni egy sikeres játék alapján. Sőt, valójában a regényt teljesen a játék menete szerint kellett felépítenie az írónak.

Szerintem legtöbben ismeritek az Assassin's Creed játékokat, azért íme egy rövid összefoglaló hátteréről, múltjáról és eddigi sikereiről:

A játék első része 2007-ben került a játékboltokba és egy új korszakot nyitott a konzolos játék világban a szabadon bejárható játékterével. Ami pontosan azt jelenti, hogy a játék térben a figurával bárhova elmehet a játékos, nem csak az engedélyezett, vezetett útvonalon haladhatunk. A játék 5. része 2012-ben jelent meg és nagy sikert aratott. A történet nem egyszerű, mivel több idősíkban is játszódik. A fő sztori 2012-ben fut, és egy tudományos kísérlettel a főhős Desmond Miles a múltban élt alakok életét képes újra élni. Az első játék az ókori Jeruzsálem területén játszódik, ahogy Altair, az orgyilkos 9 célpont levadászásával próbálja bizonyítani hűségét az Orgyilkosok Rendjének. Ám a végére kiderül, hogy kicsit átverték:( A játék célja, hogy Desmond a végén megszerezze az Éden minden darabkáját, amivel megvédhető bolygónk elpusztulása, melyet a mai Templomosok Rendje okoz. http://en.wikipedia.org/wiki/Assassin's_Creed     A játék mára kultusszá vált. Az 5 részből összesen több, mint 38 millió darabot adtak el a világon. A történetről könyvek íródtak, az egyes részekhez a Ubisoft trailereket készített a Youtube-ra, képregények, különálló kisebb részek jelentek meg, közösségek alakultak és ígérik, hogy 2013-ban a mozifilm forgatása is elkezdődik:)

Én még csak az első játékot játszottam végig, de közben gyanútlanul váltam rajongójává. Már megszereztem a második részt is xbox-ra:-) Az eladó szerint ez nagyon fog tetszeni az első után. Ekkor döntöttem el, hogy mielőtt nekiülök elolvasom könyvben a történetet. Reméltem, hogy a könyv esetleg a végigjátszásban is segíthet majd.

Nagyon tetszett az, hogy az író képes volt megőrizni a játék stílusát, menetét miközben tartalommal, érzelemmel tölti meg. Persze nem irodalmi remekmű, de senki sem várja ezt el ettől a könyvtől. Mégis izgalmas, cselekményekben és szereplőkben gazdag. A legjobb az, hogy olvasása közben felismertem a legjellemzőbb helyzeteket. Tudom, hogyan fog felépülni a játék. Mik lesznek a végrehajtandó missziók; hol, ki és milyen edzést fog tartani; milyen fegyverekkel harcolhatok majd; kik lesznek az ellenségeim és a barátaim, és főként azt ki is a főgonosz. Látom a csukjás főhőst falakon mászni, tetőkön menekülni, szalmás szekerekbe fejest ugrani. Bízom benne, hogy egyel könnyebben játszom majd végig ez alapján a játékot. 

Ugyanakkor a sztori is megér egy kis kitérőt. Ebben a részben a főhős Ezio Auditore egy firenzei bankár család egyetlen életében maradt fia, aki bosszút esküszik családja elárulói ellen. A lista azonban hosszú. Szerencsére útja során barátokra, segítőkre is talál. Az egyik legizgalmasabb szereplő minden bizonnyal Leonardo da Vinci, aki figuránk barátja és segítője lesz, miközben részesei lehetünk leghíresebb alkotásai születésének. A történet azonban bonyolódik, amint Ezio megtudja, mi is apja legfontosabb öröksége. Végezni a Templomosok Rendjével, melynek jelenlegi vezetője az a Rodrigo Borgia, aki nem sokára maga lesz a római pápa VI Sándor néven. Bizony a Reneszánsz bizonyos értelemben a nem régen olvasott Lucrézia Borgia  és a Borgiák filmsorozat történtének kezdete. Borgia még csak bíboros, de már most egyengeti saját mocskos útját. Találkozunk ismét a legnagyobb olasz családokkal: Sforza, Orsi, Medici,  de szerepet kap a fanatikus Savonarola, Botticelli, Machiavelli is.  

Most már nagyon szeretném elkezdeni a játékot:-) És alig várom a következőket is. Tudom nagyon le vagyok maradva, hisz idén jelent meg a sorozat legújabb része
. Maradok a taktikánál és ezután is a könyvvel fogom kezdeni!! Ezzel együtt a könyv önmagában is izgalmas kalandokkal teli olvasmány, érthető és élvezhető a játék ismerete nélkül is.

És újra Alex Cross, természetesen csakis angol nyelven. Azt hiszem Mr. Patterson itt eshetett át egy írói válságon, mert ez a történet, megint a régi jó Patterson krimi Alex Cross vezetésével. Végre nem kínozzuk értelmetlenül agyon a főhőst, végre megint van egy értelmes és érdekes gyilkossági ügy, amit társával Sampsonnal együtt próbálnak felgöngyölíteni. És végre megint szerelmes, miközben az a terve, hogy otthagyja a gyilkossági osztályt és magán praxisba kezd, vagy az FBI-nak fog dolgozni. Végül is Kyle barátja lesittelése után üresedés van a Büróban:) 

Szóval újra jól szórakoztam, végre élvezettel faltam az oldalakat. Közben pedig megnéztem a most mozikba került film változatot is. A történet nem rossz, krimi-akciónak elég jó. Pörgős, kegyetlen, izgalmas. Alex Crossnak viszont nem volt elég szofisztikált szerintem. Az én olvasatomban Cross fiatalabb, mint annó Morgan Freeman volt, de vékonyabb és sármosabb, mint a mostani Cross, Tyler Perry (akit mellesleg még sosem láttam). Az én Cross-om inkább közülük lehetne valaki, bár egyiket sem ismerem név szerint, csak kidobta a Google az arcukat:)

 Nana nálam kicsit kövérebb, olyan jóféle fekete idős asszony. És sajnos nem értem miért kellett egy olyan Alex Cross filmet készíteni, ami valamiféle egyvelege a sorozatnak:( Jó azt értem, hogy egy filmben ez így hitelesebb, izgalmasabb, de engem ettől még zavar. Mert ugye:

- Mary, a filmbeli feleség már a legelső kötetben sem él. Egy parkolóban ölte meg valaki (még nem tudjuk ki volt a gyilkos)

- Cross az, aki sokat zongorázik a könyvben és nem a kislány

- Sampson, a társa egy nagy darab, izmos, erős fekete srác. Nekem a filmbeli Cross jobban illett volna Sampson figurájába.

- Crossnak van egy fia is, de ő rá nem emlékszem a filmből.

Minden estre a film nem rossz, ha eltekintünk a könyvi eltérésektől, de mindenképpen a pszichopata Matthew Fox viszi el a pálmát!! Végén kiderül, hogy a Lost Doki nem is rossz színész:)